Magyarországi emlékév Raoul Wallenberg születésének 100-ik évfordulójára - Németh Zsolt parlamenti államtitkár válaszol kérdéseinkre

Nyomtatás


Magyarország kormánya tavaly elhatározta, hogy az idei Raoul Wallenberg Év keretében méltóképpen emlékezzen a svéd embermentő diplomatáról, születésének 100 éves évfordulója alkalmából. A döntést követően megalakult a Raoul Wallenberg Emlékbizottság, amelyet Németh Zsolt parlamenti államtitkár és Karin Olofsdotter svéd nagykövet vezetnek. A magyar rendezvénysorozat kezdetével azonos időpontban, január 17-én, a svéd parlament ünnepi ülést tartott Stockholmban. (Az 1912-ben született diplomatát, aki zsidó származású magyar állampolgárok tízezreit mentette meg a deportálástól, 1945. január 17-én tartóztatta le a szovjet megszálló hadsereg, majd ismeretlen helyre szállította, és máig sem bizonyított vélekedések szerint 1947-ben kivégezte.) A centenáriumi megemlékezések kapcsán Németh Zsolt parlamenti államtitkárt kerestük fel kérdéseinkkel.

 

 

Németh Zsolt államtitkár és Karin Olofsdotter Svédország
magyarországi nagykövete


- Államtitkár Úr! Miért tartja szükségesnek több helyszínen zajló, tematikailag változatos rendezvénysorozattal felidézni Raoul Wallenberg emlékét?


- A múlttal való szembenézés, a tanulságok levonása, a felelősség tudatosítása nélkül minden nemzet halálra van ítélve. Különösen igaz ez a magyarságra, amely ezer éves történelme során – elsősorban földrajzi elhelyezkedése miatt – számos tragédiát vészelt át. Talán emiatt is, Magyarországon komoly tradíciója van a hősök tiszteletének. Rajtuk keresztül számot vethetünk a múltról. Emellett a hősök ünneplése nem csak arról szól, akire emlékeznek, hanem azokról is, akik emlékeznek. Raoul Wallenbergre emlékezve Magyarország amellett tesz hitet, hogy értékeink az övével azonosak.

 

- Az Emlékbizottság összeállítása körültekintő nyitottságról tanúskodik, hiszen tagjai között számos magyarországi és külföldi politikust, diplomatát, közéleti és egyházi személyiséget találni. Hogyan sikerült ennyi különböző területről származó, más-más élettapasztalatú, vallási meggyőződésű bizottsági taggal együtt dolgozni a közös cél érdekében?


- Az Emlékbizottságba minden olyan személyt és szervezetet igyekeztünk bevonni, akik valamilyen módon kapcsolódnak Wallenberg örökségéhez. A Wallenberg-évvel univerzális értékeket szeretnénk közvetíteni, ami véleményem szerint akkor sikerülhet igazán, ha mindenkivel együttműködünk. A közös munka másik hozadéka, hogy minden szereplő belead valamit az Évbe, amitől az érdekesebbé, színesebbé válik.

 

 

- Örömmel értesültünk arról, hogy az Emlékbizottságban Bihari Szabolcs, a SMOSZ elnöke is helyet kapott, hiszen svédországi magyar közösségünk továbbra is egyik fő feladatának tartja a két nemzet közötti kapcsolatépítést. Lesz-e lehetőség arra, hogy a rendezvénysorozaton is felmutathassuk ezt az igyekezetünket?


- Feltétlenül. A Wallenberg-év kiváló alkalmat teremt a két ország közötti kapcsolatok továbbfejlesztésére. A politikai és gazdasági együttműködésünk Svédországgal kifejezetten jónak mondható, a két ország lakosságát azonban kevés közös élmény kapcsolja össze. Egy átlag magyarnak Svédországról legfeljebb az IKEA, a Gripenek és a magas, kékszemű svéd emberek jutnak az eszébe. A svéd embermentő diplomata emlékének felidézése tudatosíthatja a magyarokban, hogy a kék szempár érző szívet takar. Komolyra fordítva a szót, Svédország szerepe a magyar embermentésben a Holokauszt idején nélkülözhetetlen volt. Az üzenet, miszerint egy svéd diplomata mindenféle mögöttes érdek, hátsó szándék nélkül magyarokat mentett a svéd állam aktív támogatásával, nagyon pozitívan alakíthatja a svédekről kialakult képet. Emellett bízom benne, hogy Svédországban is pozitív fogadtatásra talál az, hogy Magyarország a megemlékezés során az ő országukat, az ő egyik állampolgárukat ünnepli.


Az Emlékév emellett lehetőséget teremt arra, hogy a két ország együttműködjön az egyes programok előkészítése során. A magyar Külügyminisztérium azt is ösztönzi, hogy harmadik országokban, ahol Wallenberg öröksége relevanciával bír, közösen emlékezzünk a svédekkel.


Az SMOSZ aktív szerepvállalására a centenárium során természetesen nagyban számítunk, közös érdekünk a két ország közötti kapcsolatok továbbfejlesztése, melyben a svédországi magyarok komoly szerepet játszanak.
- Milyen programok várják az Emlékév alatt az érdeklődőket, milyen korosztályokat készülnek megszólítani?


- A társadalom egészét szeretnénk megszólítani, kiemelten a fiatalabb korosztályt. Ahogy Balog Zoltán társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár fogalmazott a január 17-i megnyitó ünnepségen a Nemzeti Múzeumban: „a jövőnk ma dől el.” A mi felelősségünk a tisztelet kultúrájának megerősítése és továbbadása a következő nemzedékeknek. Éppen ezért a programok közül elsőként egy középiskolás vetélkedőt említenék, amely a Holokauszt és az embermentés témáit dolgozza fel. Emellett májusban lesz egy konferencia a Holokauszt Emlékközpontban „Lehet nemet mondai” címmel, amely az erkölcsi ellenállást vizsgálja térségünkben Raoul Wallenberg, gróf Esterházy János és olyan személyek példáján keresztül, akik kivételes tartással a vészkorszak idején szembehelyezkedtek a terrorral, a fizikai vagy szellemi erőszak bármilyen válfajával. A szélesebb közönséget is szeretnénk megszólítani az Év során: az Élet Menete idén az igaz emberekre összpontosít, köztük Raoul Wallenbergre. Az Élet Menete egy olyan séta Budapest utcáin, amely a holokauszt áldozataira emlékezik a Holokauszt Áldozatainak Emléknapján. Ugyanazon a napon a Terror Háza Múzeum – amely a XX. század két diktatúrájának borzalmait mutatja be –Wallenberg emlékkoncertet szervez. A Centenárium kiváló alkalmat biztosít arra, hogy a Világ Népeinek Igaza címmel Izraelben kitüntetett magyarok Budapesten találkozzanak és a Centenárium alkalmából emléklapot kapjanak. Kevéssé köztudott, de több mint 760 magyar kapta meg az embermentésért járó kitüntetést. Idén ez a szám még tovább fog emelkedni. Külpolitikai kitekintésű eseményt is tervezünk: lesz júniusban egy nagyszabású, nemzetközi emberi jogi konferencia, amely embermentéssel összefüggő kérdéseken túl aktuális nemzetközi emberi jogi kérdésekre fókuszálna. A Magyar Posta is csatlakozott az Évhez, Wallenberg emlékbélyeget fognak kiadni. Az imént felsoroltak mellett még több kezdeményezés áll kidolgozás alatt, valamint a nagykövetségeink is csatlakoznak az Emlékévhez különböző rendezvényekkel.


- Raoul Wallenberg magatartása, példás helytállása, amely aztán a végzetét is jelentette, közös kincse a haladó gondolkodású emberiségnek. Véleménye szerint az Európai Unió mennyiben képes emberi, demokratikus értékeink megjelenítésére, fenntartására?


- Az Unió alapját képező Lisszaboni szerződés tartalmazza az emberi, demokratikus értékeket, amelyeket Brüsszel mind kifelé, mind a saját tagállamai körében igyekszik érvényesíteni. Ehhez mára az intézményrendszer is megfelelően kiépült, gondoljunk csak az emberi jogi dialógusokra egyes 3. országokkal, az uniós csatlakozási tárgyalásokra vagy az Alapjogi Ügynökségre.


Úgy vélem, hogy ezek az emberi és demokratikus értékek azok, amelyek Európa és a transzatlanti közösség legfőbb erejét jelentik. Csak hogy egy példát is említsek: az Arab Tavaszt is az ezen értékek iránti alapvető vágy inspirálta.


- A rendezvények sorában alkalmat kapnak a jelenlegi politikai helyzettel is foglalkozó előadások, hiszen a jelent a múlt tanulságaiból érdemes építeni. Hogyan ítéli meg azt a párbeszédet, amely az Unió tagállamai között folyik olyan alapvető kérdésekben, mint szabadság, emberi és kisebbségi jogok, méltányosság?


- Fontos, hogy ezen értékekről folyamatos párbeszéd legyen a tagállamok között, hiszen – a gazdasági érdekeken túl – ezek képezik az Unió legfontosabb kötőerejét. Ezek azok az értékek, amelyek miatt a mai napig vonzó perspektíva az uniós tagság a csatlakozni vágyóknak. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy az univerzális értékek ne váljanak a politika nemtelen eszközeivé, a kettős mérce áldozatává.


- Az ünnepség egyik eseménye a Raoul Wallenberg Díj átadása. Kérem, mutassa be röviden az idei díjazottakat.


- A sort Kate Waczzal kezdeném, mert személye minden bizonnyal jól ismert a svédországi magyarok között. Wacz néni élete során, időt és energiát nem kímélve rengeteget tett Wallenberg és más embermentők emlékének megőrzéséért. A másik díjazottunk Annette Lantos, aki pedig férje, a néhai Tom Lantos kongresszusi képviselő mellett meghatározó szerepet játszott abban, hogy Wallenberg emléke az Egyesült Államokban is tovább éljen. Elég csak a Kongresszusban elhelyezett mellszoborra gondolni. Hadd mondjam itt el, hogy összesen két külföldi állampolgárról van szobor a Kongresszusban: Kossuth Lajosról és Raoul Wallenbergről. Mindkettő felállítását a Lantos házaspár kezdeményezte.


A két hölgy mellett Jan Lundvik részesült még Centenáriumi Wallenberg díjban. Gondolom, az ő személye sem ismeretlen a svédországi magyarok előtt, hiszen nagykövetként szolgált Budapesten a 90-es években.
A Centenáriumi Wallenberg-díjak mellett az éves Wallenberg-díjakat is kiosztottuk a megnyitón, amit olyan emberek vagy szervezetek kapnak meg minden évben, akik sokat tesznek a tolerancia, békés együttélés érvényesülése érdekében. A két díj egyidejű kiosztásával azt akartuk demonstrálni, hogy a wallenbergi örökség továbbvitele minden körülmények között ugyanolyan értékkel bír, közéleti szereplőként vagy például óvónőként is ápolni lehet azt.


- Végezetül: hogyan nézne ki az az Európa, amelyet Ön 2012-ben szeretne megmutatni Raoul Wallenbergnek?


- Vallásos ember lévén nem hiszem azt, hogy az emberek és a világ csak jó. A rossz, a gonosz létezik, mindannyiunkban jelen van. Éppen ezért, nem egy utópisztikus Európai Unió bemutatására vágynék. Szerintem Wallenberg elégedetten nézne körbe a mai Európai Unióban. Vannak gyarlóságok, vannak viták, vannak nehézségek, de egy közösség vagyunk, azonos elveket vallunk, és azonos célokat követünk. Inkább csak abban bízom, hogy a most felnövekvő generációk – akik számára a XX. század borzalmai már igen távoliak – is hasonlóan fognak gondolkodni. Ezért is fontos az olyan emberek megünneplése, mint Raoul Wallenberg. 


- Köszönöm a válaszokat!


Kérdezett: Sántha Ferenc