A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Történelem és politika ütközőpontján: az autonómia Erdélyben

Most, amikor folyamatosan napirenden van az erdélyi magyarság autonómiája a romániai közéleti vitákban (mind a román nyilvánosságban, mint a magyar közbeszédben), érdemes e kérdés történelmi gyökereire is egy pillantást vetnünk. Az autonómia kérdése ugyanis összefüggésben van az európai civilizáció kialakulásával.


 
Az európai államfejlődésben két elv keveredik folyamatosan: a centralizáló közhatalom és a helyi szokásszerűségeket megtartó, azokra alapozó igazgatás politikai elvei és formái. Ha ebből ideáltípusokat kívánunk kihámozni, akkor a politológus Szabó Máté (jelenleg az állampolgári jogok országgyűlési biztosa Magyarországon) két – metaforikusan megnevezett – modelljét kell körülírnunk, a „szőlő“ és az „alma” típusú államot.


 
A „szőlő“-szerkezet olyan államtípust jelenít meg, amely különböző régiók, tartományok laza konglomerátumaként működik, és nem törekszik területének politikai homogenizálására. Modellé leginkább a német nyelvterületen vált, modern kori jellemzői: az individuális arculatú közösségek elismerése és integrációja, a decentralizált egységek koordinációja, a minimális, jobbára delegált hatalommal rendelkező centrum. Előnyeit már a konzervatív-liberális Tocqueville (a demokrácia egyik első teoretikusa) is felismerte, mikor kifejtette, hogy az igazgatás egyneműsítése, a különféle, helyi sajátosságokat őrző autonómiákkal szembeni fellépés, még ha kimondottan az „egyenlőség” nevében történik is, valójában a tirannizmus kialakulásához vezet.


 
Az „alma” típusa történetileg a modern nemzetállam révén valósult meg, meghatározó vonása, hogy nincsenek benne önálló arculatú egységek, közigazgatása homogén és hierarchikus rendszerben működik. Tiszta változatát a francia forradalom valósította meg, és a napoleoni háborúk idején terjesztette el; előnye az egységesített közigazgatás hatékonysága.


 
Az európai államok legtöbbjének egyaránt van „alma”- valamint „szőlő“-gyökere, azaz a két szerkezettípus nem ideáltipikus formákban, hanem a történeti egymásrarétegzettség különböző változataiban, keveredéseiben jelenik meg. A román történeti fejlődés sajátossága az, hogy a modellek egymásratevődése, keveredése egy területi és nemzeti szembenállást is kifejez: Erdély – Románia nyugati fele és középeurópai karakterű területe – évszázadokon át „szőlő”-típusú állam volt, az 1918 előtti Románia viszont 1848-tól kezdődően a francia típusú, „alma”-jellegű politikai modernizáció útját választotta, annak balkanizálódása árán.


 
Az erdélyi „szőlő” még az Árpád-házi királyság keretén belül alapozódott meg, amikor a magyar királyok elismerték a letelepedő szászok és székelyek önkormányzatát és külön jogrendjét; ez – később – az önálló Erdélyen belül egy belső föderatív politikai szerkezetet eredményezett, amelyet (az 1437-es Unio Trium Nationummal kezdődően) joggal nevezhetünk erdélyi alkotmánynak. Az erdélyi „szőlő” legnagyobb problémája a modern kor hajnalán az volt, hogy nem tudta integrálni a románságot önálló politikai közösségként, ennek azonban nem „nemzeti” okai voltak, hanem az erdélyi román társadalomfejlődésnek ama sajátossága, hogy nem alakult ki külön nemesi rétege. E körülmény eredményezte azt, hogy az erdélyi románság polgári eredetű politikai vezetői 1918-20 között éltek a „történelmi szerencsével”, és a Nagy-Romániába való beolvadást, vele együtt pedig a francia „alma” balkánias (bukaresti) változatát választották.


 
Ezen történelmi előzmények nyomán fogalmazódtak meg az első erdélyi autonómiatervek a két világháború között, amelyek vagy Erdély történeti különállását próbálták újrafogalmazni – most már Nagy-Románia keretein belül –, vagy pedig a belső erdélyi föderalizmus egyes elemeit (a székely autonómiát) próbálták beilleszteni az új román nemzetállami keretbe.


 
A kommunizmus bukását követően az autonómia kérdése az erdélyi magyarság politikai napirendjén az RMDSZ konszolidációjának kezdeti szakaszában jelent meg. Az első konkrét autonómiaterv 1991-es megjelenését követően két korszak határolható el világosan.

 
Bakk Miklós
 Bakk Miklós az Önképzőkör táborában
Fotó: Somlyói F. István
 Az első időszakban az RMDSZ által integrált „autonomista csoport” készített el több autonómiatervezetet is, a második időszakban az RMDSZ-szel szemben 2003-tól megalakult ellenzéki csoportosulások (az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Székely Nemzeti Tanács, Magyar Polgári Párt) tűzték napirendre a kérdést.


 
Az 1991-95-ös első szakaszban készült autonómiatervek (összesen nyolc) ideológiai megalapozását a közösségi jogok európai kodifikációjának körvonalazódó lehetősége adta. Úgy tűnt (1991-93 között), hogy a kollektív jogok az emberi jogok rangjára tesznek szert az új európai nemzetközi rendben. Az első, Csapó-féle tervezetek esetében szembetűnő, hogy az autonómia feltétlen jogként jelenik meg bennük, amelyet előbb-utóbb el kell ismernie az európaivá váló román nemzetállamnak. Ez a szemlélet kihatott a tervezetek nyelvezetére és szerkesztésmódjára (az autonómiastatútumok számos paragrafusa a nemzetközi dokumentumok „soft law”-nyelvezetén fogalmazódott meg).

 

Ugyanakkor ideologikus funkciót kölcsönzött a tervezeteknek az is, hogy kritikai eszközként használták a belső irányzatok vitáiban, és hogy jövőkép-szerepet tulajdonítottak nekik az RMDSZ szervezetépítésének első szakaszában. Ekkor tehát az autonómia kérdése az RMDSZ identitáskeresésének részeként jelent meg a belső vitákban.

 
Ezt a korszakot zárja le az RMDSZ „nemzeti kisebbségekről és autonóm közösségekről” szóló törvénytervezete, amelynek kidolgozása összekapcsolódott az 1993-as brassói kongresszuson elfogadott önkormányzati-szervezeti modell kialakításával. A folyamatot a kül- és belpolitikai kontextus sajátos összefüggése is segítette: az európai politikában az 1201/1993-as ET-ajánlással egy – a kisebbségjogi rendelkezéseket az autonómiák irányába bővítő – irányzat látszott előretörni, amely a külön intézményrendszerre alapozó identitáspolitikai irányzatot értékelte fel. Mindeközben a belpolitikában még nem szilárdult meg az az ellenzéki együttműködés, amely az RMDSZ politikai elismerését, koalícióképességét és Románia demokratizálódásába való bekapcsolódását egyértelműen bizonyos korlátok elfogadásához kötötte volna, azaz ahhoz, hogy a kormányzati hatalomból való részesedés ára az autonómiatervtől való elállás.
 


Az autonómiatervek második szakasza 2003-ban vette kezdetét, amikor Tőkés László vezetésével az RMDSZ-n kívül megalakult az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT). Ha a mélyebb okokra is figyelünk, akkor az ellenzéki csoportosulás megjelenése mellett két további körülményt is számba kell venni.


Egyrészt 1997-től kezdődően a regionalizáció kérdése is megjelent a román közigazgazgatási politikában, és a közbeszédben is mind erőteljesebb vitákat kezdett kiváltani. Itt elsősorban Sabin Gherman kezdeményezéseit és a román-magyar értelmiségi párbeszédfórumot megteremtő Provincia-csoport tevékenységét kell megemlíteni. Ennek egyik hozadékaként az RMDSZ-en belüli egyik belső ellenzéki csoport, a Reform Tömörülés 1999 májusában, az RMDSZ hatodik kongresszusán elfogadtatott egy új programfejezetet, amely az „erdélyi regionális érdeket” fogalmazza meg.


 
Másrészt a folyamatra nyilvánvalóan hatott az EU-integrációs perspektíva is, amellyel szemben az erdélyi magyarság véleményalkotó körei megosztottá váltak. Az RMDSZ és maga Markó Béla megítélésében siettetni kell Románia integrációját, mert az EU-n belül jobbak lesznek az erdélyi magyarok lehetőségei, az RMDSZ ellenzéke viszont úgy látta, jobban ki kell használni Románia igazodási kényszerét a csatlakozási folyamatban az autonómia érdekében, akár még annak árán is, hogy az integráció késleltetőjeként tűnnének fel az erdélyi magyarok politikai képviselői.


 
Ebben a szakaszban, 2008-ig három tervezet került a román parlament elé, amely mind a hármat elutasította. Az elutasított tervezetek közül az első kettő az RMDSZ-szel szemben álló szervezetek tervezetei voltak: Székelyföld autonómiájának statútuma (amelyet a Székely Nemzeti Tanács tervezeteként 2003 októberében nyújtott be néhány RMDSZ-es, de az ellenzékhez közelálló parlamenti képviselő) és a személyi elvű autonómia kerettörvénye (az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács tervezete, amelyet 2004. júniusában nyújtott be az RMDSZ-frakció két, az EMNT-ben is szerepet vállaló tagja). A harmadik törvénytervezetet már maga az RMDSZ készítette el és nyújtotta be, miután a 2004. őszi választások után tagja lett az új kormánykoalíciónak; ezt a nemzeti kisebbségekről és a kulturális autonómiáról szóló törvénytervezetet (amelyet 2005-ben iktattak a parlamentben a koalíciós kormány tervezeteként) azonban a parlament folyamatosan elnapolta (gyakorlatilag elutasította).


 
Egy negyedik tervezet, az EMNT 2004-es törvénycsomagja (amely tartalmaz egy kerettörvényt a régiókról és további két törvénytervezetet a sajátos jogállású Székelyföld-régió létrehozásáról és statútumáról) nem került a törvényhozás asztalára; ez a csomag a spanyol és az olasz aszimmetrikus regionalizmus kialakulásának folyamatát próbálja Románia számára megmintázni.


 
Mit jelent ez? A tervezetet elkészítő szakértői csoport abból indult ki, hogy az „alma” és a „szőlő” keveredésének XX. századi – és az európai integráció körülményei között továbbra is érvényes – mintáját az adja, hogy az állam által felülről elindított regionalizáció találkozik és valamiképpen „kiegyezik”, kompromisszumot köt az alulról szerveződő regionális és autonomista mozgalmakkal. Vagyis: a felülről elindított regionalizáció egy kezdeti, tökéletlen, távolról sem kielégítő keretet ad az alulról szerveződő autonómia-mozgalmaknak, amelyeket azonban tovább lehet fejleszteni (Dél-Tirol és Katalónia mintája).


 
Ezt a tervezetcsomagot olyan közismert román szakértők és közéleti személyiségek is támogatják, mint Gabriel Andreescu vagy Smaranda Enache.
A 2007-es európai parlamenti választásokon a független jelöltként, de az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Székely Nemzeti Tanács és a bejegyzés előtt álló Magyar Polgári Párt (MPP) támogatásával induló Tőkés László bejutott az Európa Parlamentbe, és ez a politikai siker újabb kihívást jelentett az RMDSZ számára, amelyet a 2008 júniusában az önkormányzati választásokon elért – igaz: szerényebb – MPP-eredmények is aláhúztak. Ezzel tulajdonképpen a plurális politikai vita feltételei teremtődtek meg az erdélyi magyar közéletben, és ez már újabb, termékenyebb kontextust biztosít az autonómiavitáknak is.

 

Bakk Miklós

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2024. március 26.
Kedves Híradó Olvasók!   Mindenekelőtt szeretnék elbúcsúzni szeretett szerkesztőtársamtól, a Híradó régi munkatársától, a Kékvirág anyanyelvi tábor „Nagymamájától”: Tóth Ildikótól. Sajnálattal fogadtam váratlan halálhírét, előtte néhány héttel elküldte még a Híradó számára – az immáron utolsóvá vált – szövegeit. Elhallgatnak…
Tovább
Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Könyvespolc 2024. március 27.
  Kutatok a közelmúlt emlékei között, hogyan és mikor bukkant fel ez a könyv, de nem jut eszembe. Valószínűleg a cím és a könyvborító volt, ami felkelthette az érdeklődésemet szokatlansága miatt. Agustina Bazterrica argentin írónő Pecsenyehús című regényének borítóján egy…
Tovább
A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

Képzőművészet 2023. december 11.
Olle Olsson Hagalund - Műterem - olaj-vászon   A Híradó októberi számában Carl Kylberg, Tor Bjurström és Gösta Sandels képeinek elemzésén, a korszak bemutatásán keresztül indítottuk útjára a göteborgi kolorizmus történetét új megvilágításba helyező cikksorozatunkat. A második rész további utazásra…
Tovább
Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Portré 2024. március 27.
Jelen írás egy, a Szent György Lovagrend (In Veritate Iustus Sum Huic Fraternali Societati, magyarul: „Valósággal igaz vagyok e testvéri közösség iránt”, rövidítve: IVISHFS) Skandináviában működő nagypriorátusáról szóló sorozat 3. részét képezi, melynek előzményei a Híradó előző két számának hasábjain…
Tovább
„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

Portré 2023. december 11.
  Nemrégen jelent meg a Híradó hasábjain dr. Sebestyén Gábor nőgyógyász főorvossal, a stockholmi protestáns gyülekezet világi felügyelőjével készített interjú második része. Mivel még ebben sem értünk kérdéseink végére, a beszélgetést folytattuk 2023 augusztusában. A köztünk lévő korkülönbség ellenére jó…
Tovább

Egyesületek

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

  A Kőrösi Csoma Sándor Program 2023–2024. évi göteborgi ösztöndíjasaként az én feladatom a göteborgi Tavaszi Szél Kulturális…
Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

  Elmondhatjuk, hogy újra egy sikeres bállal zártuk a tavalyi évet, ami a felnőtteknek szánt programjainkat illeti. Az…
Hírek a SOMIT háza tájáról...

Hírek a SOMIT háza tájáról...

2024. február 9-én délután megnyitotta kapuit a SOMIT első idei tábora, a Téli tábor. A táborlakók már pénteken…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME