„Új nagykövetként folytatnom kell a kapcsolatrendszer kiépítését”

Share
Makkay Lilla, Magyarország stockholmi nagykövete tavaly október 23-án adta át megbízólevelét a svéd királynak. Bár évekkel ezelőtt már dolgozott a nagykövetségen – akkor kulturális és sajtóattaséként – most friss kinevezése kapcsán kerestük fel kérdéseinkkel.
 

Makkay Lilla, Magyarország stockholmi
nagykövete

 

Nagykövet asszony, kérem mondjon pár szót eddigi pályafutásáról!
- Svédország, a svéd nyelv kisgyerek-korom óta érdekel, azóta hogy könyvtárosként dolgozó anyukám megmutatta az akkor frissen megjelent svéd-magyar szótárban a nevemet - Lilla -, ami, ugye svédül kicsit jelent. Évekkel később Ingmar Bergman A nap vége című filmje adta meg a végső lökést, hogy megtanuljak svédül. A budapesti ELTE-n szerzett bölcsész – történelem, orosz és svéd szakos – diplomával az 1980-as évek második felében rövid szabadúszó tolmács-fordító tevékenységet követően az MTA Történettudományi Intézetében dolgoztam néhány évig, majd 1992-ben kerültem a Külügyminisztériumba, s azóta is ez a munkahelyem. Ez a mostani a harmadik stockholmi kiküldetésem; 1997-2001 között sajtó- és kulturális attasé voltam a Nagykövetségünkön, 2009-ben 10 hónapot a svéd EU-elnökség idejére kölcsönadott diplomataként töltöttem a svéd Külügyminisztériumban, 2013 szeptembere, illetve október 23-a óta pedig nagyköveti megbízatásomnak teszek eleget a svéd fővárosban. Svédországhoz tehát régi szálak fűznek.
 
Vannak-e olyan politikai, gazdasági, kulturális területek, amelyek Svédországot kiemelten fontossá teszik Magyarország számára?
- A svéd vállalatok – mintegy 400 – számottevő beruházásokkal rendelkeznek Magyarországon, összesen 12 ezer embernek adnak munkahelyet. Kevesen tudják, de az Ericsson egyik legnagyobb, Svédországon kívüli kutatási-fejlesztési egysége Budapesten található; 1300 mérnököt alkalmaznak, az Electrolux jászberényi egysége pedig Európa legnagyobb porszívógyára. A Magyar Honvédség a SAAB által gyártott JAS Gripen harci repülőket bérel, ami fontos – nem csupán haditechnikai – kapocs a két ország között. Svédországban népes magyar közösség él továbbá, ami számos egyéb dimenzióval bővíti a két ország kapcsolatrendszerét.
 
Milyen hangsúlyos feladatok várnak Önre és munkatársaira a közeljövőben?
- Noha a két ország között jó az együttműködés és nincsenek vitás kérdések, azért nem dőlhetünk hátra a karosszékünkben, mert mindig vannak olyan területek, ahol érdemes és fontos is továbblépni. Én ilyennek tartom most az egészségturizmus fellendítését, a turizmussal kombinált magyarországi gyógytúrák népszerűsítését, a minőségi magyar borok és élelmiszerek svédországi behozatalának élénkítését és – nem utolsósorban – a svéd sajtóban közvetített Magyarország-kép árnyaltabbá tételét.
 
Korábbi - és jelenlegi – tapasztalatai alapján mit érdemes eltanulni a svédektől?
-A magam részéről  a higgadt, körültekintő tervezést, a sokoldalú szempontokat figyelembe vevő, egyeztetésen alapuló döntéshozatalt, a hatékonyságra és az állandó megújulásra való törekvést tartom a leginkább követésre méltónak.
 
Némileg az előző kérdést folytatva: Ön szerint mi érdekelheti a svédeket a magyar szellemi értékek tárházából?
- Svédország komoly globális kitekintéssel rendelkező ország, amely nagyvonalú bevándorlási és menekültpolitikájának következtében néhány évtizede igyekszik kialakítani az eltérő kulturális gyökerekkel, társadalmi tapasztalatokkal rendelkező személyek alkotta, ugyanakkor szilárd, egységes értékrendi alapon álló közösség együttélésének játékszabályait. Úgy gondolom, hogy mi, magyarok, akiknek évezredes történetében a más népekkel való – békés vagy olykor kevéssé békés – együttélés, idegen uralomhoz való alkalmazkodás vagy az az ellen vívott küzdelem, a népek országútján elfoglalt geopolitikai helyzetünkből fakadóan más kultúrák, nyelvek hordozóinak integrálása és persze a környezetünkkel való folyamatos egymásra utaltság meghatározó tényező, s a magyar szellemi örökség ennek lenyomatát mind őrzi, érdekes és hasznos tapasztalatokkal szolgálhatunk svéd barátaink számára.
 
Mivel Ön nem először állomásozik Stockholmban, bizonyára lemérheti az itt végbement esetleges társadalmi és egyéb változásokat. Hogyan foglalná ezeket össze?
- Valóban, ahogyan minden más társadalom – legalábbis azok, amelyek nem a külvilágtól elszigetelten élik életüket – is folyamatosan változik, Svédországban is azt vettem észre, hogy a mindennapok rutinjában egyre több hasonlóságot mutat az európai kontinens más országaival, picit talán lazulni látszik pl. a közlekedésben korábban megcsodált szabályosság és előzékenység, a régebbi irodalmi és filmélmények alapján sokunkban élő „messzi, hideg, északi, különleges” svéd image lassan a múlté.
 
Beiktatása napján a svéd közszolgálati televízió Kobra műsora a magyarországi művelődési életben uralkodó állapotokról készített adást. Az összeállítás – amelyet éppen október 23-án sugároztak – egyoldalú beállítása és tárgyi tévedései miatt felháborodást váltott ki mind az itteni magyar, mind az otthoni közvéleményben. Ön akkor kapcsolatba lépett a szerkesztőkkel; mi lett, mi lesz ennek a folytatása?
- Ez meghatározó élmény, egyben tanulság is számomra. A műsor készítője, akinek az adás után telefonon, Magyarország iránti érdeklődését és eléggé egyoldalúra sikeredett tudósítását látva, a jövőre nézve felajánlottam segítségemet, az SVT kulturális híreiben általa jelzettekkel ellentétben nem jelentkezett, azóta sem találkoztunk. A program nagyon erős érzelmeket váltott ki Magyarországon. Annak a véleményünknek, hogy a hazai kulturális élet belső dinamikájának imígyen történő bemutatását egyoldalúnak tartjuk, kénytelenek voltunk hangot adni. Ez talán még belefér a sajtószabadság tiszteletben tartásába; az ellenvélemények elfojtását odahaza sem tartanánk helyesnek és demokratikusnak. Azóta megszületett a svédországi közszolgálati média felügyeletét ellátó testület, a Granskningsnämnden Kobrát felmentő döntése a műsor elfogultságát felpanaszoló 29 beadványra. Ez lényegében bírósági döntésnek minősül, ezért nem illik kommentálni, de a 25 oldalas indoklást olvasva egy-két kérdés azért megfogalmazódik a kívülállóban. Meglepő pl., hogy az önálló kulturális miniszteri poszt magyarországi hiánya mentség lehet a felelős kormányzati döntéshozók – hiszen a végrehajtó hatalom felelősségéről volt végig szó - megszólaltatásának mellőzésére. Hasonló esetben nyilván senki nem gondolhatná komolyan, hogy mivel Svédországban nincs önálló egészségügyi tárca, ezért egészségpolitika és felelős döntéshozók sincsenek. Vagy érdekes pl. a kritika magasabb szintje mint fogalom nevesítése, amelyet a kritizált félnek, ha politikai pártról van szó, el kell viselnie ahhoz, hogy maga is megszólalhasson az ellene megfogalmazott bírálatok kapcsán. Keressük, eddig nem találtuk azt a mérce-rendszert, amelynek alapján azonosítani lehetne, milyen mértékű és erősségű kritika után ildomos szóhoz juttatni a bírált felet is. A magam részéről azonban nem szeretnék tovább foglalkozni ezzel az üggyel; jól látható, hogy a svéd sajtó az egész kérdést a sajtó- és a szerkesztői szabadság szemszögéből közelíti meg, ezért lényegében nem nyitható vita róla. Ez részben biztosan jogos is, hiszen ha svédországi belső ügyekről van szó, a sokoldalú tájékozódásnak nincs akadálya. Magyarország azonban ebben az értelemben messze van...
 
Korábban itt töltött évei alatt bizonyára gyakran került kapcsolatba itteni közösségünkkel. Most, Stockholmba visszatérve észlel-e valamilyen változást egyesületi-szervezeti életünkben az előző állapotokhoz képest?
- Az a benyomásom, hogy az egész svédországi magyar közösség összetettebbé vált az elmúlt években. Az ´56-os nemzedék fogyatkozása, Magyarország EU-taggá válása és az uniós munkaerőpiac megnyílása, nem utolsósorban pedig a kelet-közép-európai és a nyugat-európai országok között még mindig meglévő jelentős jövedelemkülönbségek, a legfejlettebb országok – így Svédország – szakképzett munkaerő iránti igénye következtében természetes, hogy egyre több magyar szakember vállal munkát Svédországban is. A sokszínűségből és az anyaországhoz való tartozás megélésének egyszerűbbé válásából fakadóan az itteni magyarság közösségként való működésének dinamikája is összetettebbé vált. Mi együttműködésre törekszünk minden Svédországban élő honfitársunkkal, konzuli szolgálatunk rendelkezésükre áll az állampolgársággal kapcsolatos és az azzal együtt járó hivatalos ügyeik intézésében, és örömmel, nyitottan várjuk kezdeményezéseiket, amelyek segítségével a svédországi befogadó közeg felé is pozitív üzeneteket közvetíthetünk Magyarországról, együttműködésünkről.
 
Itteni közösségünk – más, az anyaországon kívül élő közösségeinkhez hasonlóan – hálával és örömmel fogadta az egyszerűsített honosítás lehetőségét. Elégedett-e Ön az eddig tapasztalt érdeklődéssel?
- Úgy gondolom, hogy a lehetőség népszerűsítése érdekében mind a hazai illetékes szervek, mind nagykövetségünk sokat tett; az ezzel a feladattal megbízott konzulunk és munkatársa számtalan kihelyezett konzuli fogadóórát tartott az elmúlt évben Svédország különböző pontjain. Az ennek eredményeként kezdeményezett új állampolgársági ügyek száma arányosan és nemzetközi összehasonlításban igencsak tiszteletre méltó, 500 körül jár.
 
Mivel nemrég léptünk át a 2014-es évbe, kérem, ossza meg velünk idei terveit, elképzeléseit!
 - Új nagykövetként folytatnom kell a kapcsolatrendszer kiépítését; találkozom a svéd politikai, kulturális, gazdasági, tudományos és civil élet képviselőivel, keresem a velük és szervezeteikkel való további együttműködés lehetőségeit. Az érdekérvényesítés néha csoportban könnyebb; az elmúlt napokban ausztrál, francia, kanadai és nicaraguai kollégámmal megalakítottuk a Svédül Beszélő Nagykövetek Klubját, amelynek kötetlen, ebéddel egybekötött üléseire a svéd közélet jeles képviselőit fogjuk majd meghívni. Tovább működtetjük a visegrádi országok nagykövetei és diplomatái alkotta csoportot; közös rendezvényeinkkel ugyancsak a svéd közélet képviselőit igyekszünk megnyerni az együttműködésnek. Január végén a magyar innovációt, reményteli start-up cégeket bemutató, nagy-sikerű fórumot szerveztünk a KTH-n, a többi között Cséfalvay Zoltán illetékes államtitkár szereplésével, de számos további fontos programra is készülünk. Az elkövetkező hónapokban Portugáliával, Spanyol- és Svédországgal, a Vatikánnal közös rendezvényen emlékezünk a magyarországi holokausztra, 1944 tragikus és szomorú történetére, és konferenciát szervezünk az EU Balti-tengeri, valamint Duna Stratégiájának energiabiztonsági vonatkozásairól. Megannyi előadásra szóló felkérésnek kell eleget tennem, és tovább bővítjük, erősítjük Nagykövetségünk kommunikációs tevékenységét a közösségi médiában és az internetes platformokon. Honlapunk alapos korszerűsítésre szorul, ez folyamatban is van, új hírlevelet adtunk ki, amelyet hetente eljuttatunk a diplomáciai testületnek és a svéd közigazgatás, politikai élet, média, gazdaság, kultúra Magyarország iránt érdeklődő szereplőinek. Január 24-én elindítottuk továbbá Facebook-oldalunkat (Embassy of Hungary, Stockholm), amelyre naponta töltünk fel friss, közérdeklődésre számot tartó híreket. Örömmel látjuk, hogy a svédországi magyarság egyre több képviselője is látogatja, sőt, kedveli.
 
Kérdezett: Sántha Ferenc