„Megvan a lehetőségünk és erőnk, hogy feladatainkat teljesítsük” - Megtartotta tisztújító közgyűlését a SMOSZ

Share

Február 28-án, Stockholmban tartotta tisztújító közgyűlését a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége, mely alkalomból Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár, valamint dr. Grezsa István miniszteri biztos is tiszteletét tette. Továbbá megtisztelte a közgyűlést jelenlétével Makkay Lilla, Magyarország stockholmi nagykövete és Biróné Gulyás Katalin konzul.


Fotó: Bitay Zsolt

Szombat délelőtt a tagegyesületek képviselőinek eves beszámolóit hallottuk, és következtetésként elmondhatjuk, bár a negatív jelenségekre hajlamosabbak vagyunk felfigyelni, szép számmal vannak egyesületek, melyek rátaláltak az irányra, mely az egyesületi munkát életben tartja.

Az egyesületi beszámolókat követték a házkezelőségi, titkári és pénztári beszámolók, majd az elnöki értékelő, mely utóbbiból az alábbiakban részleteket is közlünk. Bihari Szabolcs beszéde zárásaként méltatta azoknak a leköszönő vezetőségi tagoknak a munkáját, akik a továbbiakban nem tudják vállalni a vezetőségi feladatkört, így köszönetet mondott a Blénessy házaspárnak, Emesének és Zoltánnak, Tóth Istvánnak, valamint Bence Szabó Lajosnak.

Ezt követte a tisztújító választás, melynek eredményeképp a közgyűlés egyhangúlag választotta újra Bihari Szabolcsot a SMOSZ elnökének. A közgyűlés továbbá vezetőségi tisztséget szavazott a következőknek: Aluuan Gabriella, Bitay Zsolt, Boross Kálmán, Budai Gábor, Feldőtő Emese, Feldőtő Sándor, Hevér Ágnes, Kádár Attila, Kovásznay Ádám, Sántha Ferenc, Tompa Anna és Vass Attila. Vezetőségi póttagok Bereczky-Veress Bíborka, valamint Tompa Orsolya. A SMOSZ munkáját segíti továbbá Dorogi László.

A 2014-es közgyűlés után mondhatni „hagyományos módon” idén is sor került három magyar állampolgársági eskütételre, melyet ezúttal is Biróné Gulyás Katalin konzul vezetett le, akitől egyúttal hivatalosan búcsúzott is a SMOSZ vezetősége, hiszen számunkra sajnálatos módon, svédországi mandátuma hamarosan lejár.

A gyűlés végén Potápi Árpád, nemzetpolitikáért felelős államtitkár is köszöntötte az új vezetőséget és újraválasztott SMOSZ elnököt.

Majd beszédében az államtitkár ismertette a 2010. óta elkezdett nemzetpolitikai törekvéseket, amelyekben kiemelt helyet foglal el a diaszpóra magyarságának erősítése.

Beszélt az ebből a célból elindított Kőrösi Csoma Sándor és Mikes Kelemen Programról, melyek sikerén felbuzdulva a jövőben még nagyobb erőforrást fordítanak ezekre a programokra. Hangsúlyozta, az idei Kőrösi Csoma Sándor Program pályázatának kiírásakor teljes mértékben figyelembe vették a diaszpóra szervezetek javaslatait. Beszámolt a Kárpát-medence magyarsága számára indított külhoni szakképzés éve programról, valamint ismertette a szórvány magyarságának megerősítését célzó Petőfi Sándor Programot.

 

A közgyűlést követően március elsején az újonnan megválasztott vezetőség megtartotta alakuló gyűlését, ahol leszögezték az új év programtervét és a teendőit, valamint felosztották az ezekkel járó feladatokat. A Híradó nevében kívánunk az új vezetőségnek eredményes közös munkát és kitartást a vállalt feladataikhoz!

 

A Híradó

 

Részletek az elnöki beszédből

 

Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!
 

 A mai napon lejár a vezetőség mandátuma, ezért beszámolómban nem csak az elmúlt évről igyekszem számot adni, hanem az elmúlt három évről is.

A 2012-es közgyűlésünket megelőző időben is már nyilvánvalóak voltak gondjaink, és természetesen ezek orvoslását tűzte ki célul az akkor frissen bizalmat kapott vezetőség.


Fotó: Bitay Zsolt

Úgy vélem, ezek a célkitűzések egy olyan szervezetnek vagy intézménynek is komoly kihívást jelentettek volna, ahol több tucat fizetett alkalmazott dolgozik, nekünk pedig, akik mindnyájan társadalmi munkában végezzük vállalt feladatainkat, erőnket meghaladónak tűnt. Szerencsére a 2012-es tisztújításon a közgyűlés bölcs előrelátással olyan rátermett személyeket választott a vezetőségi munkára, akik révén reális esélyünk volt arra, hogy az elképzelések, célok nem csak papíron maradnak.

 

1.)  Taglétszám és tagság konszolidálása

 

2009-től sajnálatos módon csökkent a taglétszámunk. Ennek több oka volt.  Az egyik, hogy az US döntése alapján nem lehetnek tagjaink a hét éven aluli gyermekek. Ez a furcsa döntés csak a Mikulási programok látogatottságát alapul véve 500 – 600 gyereket érint és ennyivel csökken a taglétszámunk is. De természetesen más okai is vannak.

Ha figyelmesen kíséri valaki a taglétszám kimutatását, akkor könnyen megállapíthatja, hogy azoknál az egyesületeknél, ahol lendületes és eredményes munka folyik, ott nő az érdeklődés, és ezzel együtt a taglétszám is. Ahol csökkenőben van a lelkesesedés, ott ez azonnal jelentkezik a tagság létszámában is. Valamint van egy természetes lemorzsolódás is, és sajnálattal kell tudomásul vennünk, hogy nagyobb az elhalálozás, mint a születés. A leglényegesebb megállapítás viszont a következő: azok az egyesületek, akiknél van anyanyelvi oktatás, és különféle gyerekfoglalkozások, ott a létszám gyarapszik, és komoly esélyük van arra, hogy a jövőben is életerős közösségek maradjanak.

Az anyanyelvi oktatás és a gyerek/ifjúsági programok ösztönzése látszólag ellent mond az US előírásának, de a gyerekekkel együtt a szülők is eljönnek az egyesületbe, gyakran csak ezekre a programokra, és így talán ők is jobban bekapcsolódnak a magyar közösségbe.

Az elmúlt két évben ösztöndíjasok segítettek ebben a munkában. Nekik sokat köszönhetünk. Az idei évtől többen fognak érkezni, reméljük ezáltal minden egyesületünk élni fog a lehetőséggel és az ösztöndíjasaink szakmai segítségével.

 

Minden nehézség ellenére sikerült konszolidálni a taglétszámot. De ez nem egy olyan eredmény, ami elégedettséggel tölt el bennünket, nincs okunk hátradőlni, komolyan kell a jövőben is dolgozzunk a taglétszám szinten tartásán.

 

2.)   A pénzügyi helyzetünk

 

Néhány évvel ezelőtt, amikor az állami támogatásunk látványosan csökkent, közgyűlésünk olyan határozatot hozott, hogy a kieső anyagi részt, ami elengedhetetlenül szükséges a működésünkhöz, pályázatok révén pótoljuk.  Csupán emlékeztetőül: az 1990-es évekhez viszonyítva, a mai támogatás az akkori összegnek a fele, és ha még az inflációval is számolunk, akkor is kb. az egyharmada. A kieső rész pótlása nagyon komoly feladat elé állította a vezetőséget, mert a hiányzó összeg a költségvetésünk majdnem 40%-a.

Megelégedéssel jelentem, hogy az elmúlt években sikeresen pályáztunk, az elnyert támogatások mértéke megfelelt a költségvetési előirányzatoknak. Egy másik fontos szempont, amit a vezetőség szem előtt tartott, hogy a hällebergai Svédországi Ifjúsági Központ (SIK) bővítési és felújítási munkálatok költsége a lehető legkevésbé sem befolyásolja a rutinszerű költségvetési kiadásainkat. Ez szintén nagy kihívás volt és lesz a jövőben is. Köszönhetően egyrészt a gyűjtésnek, másrészt a kivételesen sikeres magyarországi pályázatainknak, örömmel jelenthetem, hogy ezt a fontos feladatunkat sikeresen megoldottuk.

Sajnálattal kell viszont beszámoljak arról, hogy a svédországi pályázataink nem voltak sikeresek. Két, szakmailag kitűnően előkészített pályázatunkat utasították el. A kudarcok ellenére nem adjuk fel, tovább próbálkozunk, annak ellenére, hogy egy-egy pályázat elkészítése nagyon komoly munkát igényel és vannak olyan kért igazolások, amelyeknek beszerzése sok pénzbe kerül.

A tavalyi közgyűlésünkkor elmondtam, látni kell azt, hogy hosszú távon sem az állami, sem a pályázati támogatás nem lesz elegendő. Ezért vezetőségünk olyan megoldáson gondolkozik, amely fokozatosan önellátó helyzetet teremtene. Ennek a munkának még nagyon az elején vagyunk. Valószínű, egy hosszú folyamat lesz, mely új gondolkodásmódot és rutint követel majd.

Említettem, hogy az elmúlt évek bevételeinek egyik fontos része volt a SIK-re adakozók magas száma. Itt szeretném elmondani, hogy nem csak a SIK-re adakoztak tagjaink, hanem önzetlenül és gyorsan reagálva a gyűjtési felhívásunkra, a magyarországi 2013-as júniusi árvízkárokra is. Ennek eredményeként 6000 euróval tudtuk támogatni a helyreállítási munkákat. Ez nagyszerű eredmény! Köszönet minden adakozónak!

 

3.)Anyanyelvi oktatás, gyerek-, és ifjúsági programok

 

Korábban már említettem az anyanyelvi oktatás, a gyerek és ifjúsági programok jelentőségét. Ezekkel a programokkal tudjuk megvalósítani egyik legfontosabb feladatunkat: a másod-, és harmadgenerációs gyerekeink kötődését nemzeti gyökereinkhez. Ezt a munkát természetesen az egyesületeinkkel közösen végezzük. A központnak a feladata anyagilag támogatni ezeket a programokat és megteremteni a központi rendezvényekhez a feltételeket.

Tavaly új elosztási rendszert vezettünk be. Ez a rendszer motiválja az egyesületeket, hogy gyakrabban rendezzenek ilyen gyermekfoglalkozásokat, és ösztönzőleg hat a részvevők számára is. Az egyesületeink megértették ennek a feladatnak a fontosságát, és köszönhetően a támogatásnak, az elmúlt három évben szinte megduplázódott azoknak a gyerekeknek és fiataloknak a száma, akik ezeken a programokon részt vesznek.

Az Anyanyelvi táborunk változatlan népszerűségnek örvend, és évről évre, immár 18. éve, telt házzal működik. A táborban zajló szakmai munkát minősíti, hogy tavaly, 2014-ben az egyesület igen magas elismerésben részesült azáltal, hogy a Külhoni Magyarságért Díjat kapta. Ez az elismerés büszkeséggel, örömmel és hálával tölt el bennünket. Gratulálunk és köszönjük az Anyanyelvi tábor lelkes csapatának áldozatos munkáját!

A SOMIT második fénykorát éli. Hagyományos, szintén teltházas táboraik mellett, tavaly beindították a gyerekes családok táborát, ami a nagy érdeklődésre való tekintettel remélhetőleg szintén hagyományossá fog válni.

Köszönet az egyesületeinknek és minden munkatársamnak, akik ezekben a munkákban tevékenyen és odaadással részt vettek.

 

4.)   A Svédországi Magyar Ifjúsági Központ (SIK)

 

Néhány évvel ezelőtt világossá vált, hogy ha nem sikerül saját ingatlant szereznünk a központi táboraink részére, akkor csak idő kérdése, hogy mikor szűnnek meg ezek a jövőnk szempontjából sorsdöntően fontos programok. Ennek oka az volt, hogy olyan terheket róttak ránk és a részvevőkre a magas bérleti díjak, amit nehéz volt megoldani. Sokan kételkedtek abban, van-e a SMOSZ-nak ereje egy ilyen nagyszabású tervet végrehajtania. Napra pontosan ma két éve írtuk alá az adásvételi szerződést, bizonyítva, hogy összefogással, közös akarattal hegyeket lehet megmozgatni.

A z adásvételi szerződés aláírását követően hozzáláttunk a bővítési és felújítási munkálatokhoz. Az ingatlan eredetileg ötven személynek nyújtott szálláslehetőséget, ezért a munkálatokban elsődlegességet kapott a SIK-et ötvenről nyolcvan személy befogadására alkalmassá tenni. Összességében elmondhatjuk, hogy a SIK első két éve sikeres volt. Ezt igazolják az ott megfordulók véleményei és az elvégzett munkálatok is. A vezetőség nevében köszönöm a támogatásotokat és szeretnénk, hogy a jövőben még többen használják Ifjúsági Központunkat.

 

5.)  Magyar-magyar kapcsolat. A nyugati magyarság megmaradásának megsegítése.

 

A rendszerváltozást követően fogalmaztuk meg, hogy mi, nyugatiak, a nemzet szerves részének tekintjük magunkat és mindazt a tudáshalmazt, kapcsolatrendszert, amit évtizedek alatt magunkévá tettünk, be kell kapcsolni a nemzet vérkeringésébe. Azt is megfogalmaztuk, hogy ezt a jövőben egyedül, segítség nélkül nem tudjuk megcsinálni. Két évtizedig szinte alig történt valami előrelépés ez ügyben. Ezért is fogadtuk örömmel és nagy elvárással a 2010-ben alakult kormány programját, amelyben célként fogalmazták meg a nyugati magyarság problémáinak kiemelt kezelését.

A szavakat tettek követték. A kormány megalakította a MÁÉRT mintájára működő Diaszpóra Tanácsot (DT). A DT egy olyan fórum, ahol a kormány, a döntéshozók és a nyugati magyar szervezetek közt élő kapcsolatnak és párbeszéd folyik. Indulásból felismertük ennek a fórumnak sorsdöntő fontosságát és azt is, hogy Budapest, és a magyar kormány nem akarja maga megfogalmazni, kitalálni, mik azok a fontos kérdések, amelyek megoldásában mi segítséget várunk. Ezért már az első DT-re a nyugat-európai szervezetek egy hét pontból álló javaslattal mentek.

Ezekből az első, és nagyhorderejű dolog, ami megvalósult a Kőrösi Csoma Sándor (KCS) ösztöndíj program, amelynek keretében az első évben 50, a következő évben már 100 nagyon jól képzett fiatal érkezett a világ magyarságához. A fiataloknak feladatuk volt segíteni a helyi szervezetek munkáját, részt venni az anyanyelvi oktatásban, az ifjúsági munkában.

Örömmel jelentem, hogy megtörtént a nyugati magyarság birtokában lévő ingatlanok feltérképezése is. Most vizsgálják azt, hogy ezen ingatlanok kihasználtságát hogyan lehetne bővíteni és ahol szükséges, ott az állaguk megőrzését javítani. Szintén Beindult egy új program is, elsősorban a tengeren túl, hogy az ott már feleslegessé vált könyveket hazaviszik a Kárpát-medencébe.

 

6.)  A SMOSZ negyven éves évfordulója

 

Úgy véljük, egy közösségi élet nem csak munkáról kell szóljon, hanem időnként ünnepelni is kell. Ilyen alkalom volt 2014-ben a SMOSZ fennállásának 40. évfordulója. Három helyszínen tartottuk meg ezeket a megemlékezéseket úgy, hogy gyakorlatilag mindenki elérhette és részese lehetett. Neves előadók léptek fel, magas rangú vendégek tiszteltek meg: Potápi Árpád államtitkár úr, Répás Zsuzsanna akkori h. államtitkár asszony, a Nagykövetség részéről Makkay Lilla nagykövet asszony, Dr. Deák Ernő, a NYEOMSZSZ elnöke, valamint minden helyszínen a svéd hivatalos szervek képviselői is megtiszteltek jelenlétükkel. Akik részesei voltak ennek a három előadásnak, gondolom, osztják véleményemet: sikerült méltó módon megünnepelni a kerek évfordulónkat, és örömteli érzés ennek a közösségnek a tagja lenni

Ezek voltak azok a programpontjaink, amelyek újak voltak és eltértek a szokásos rutinszerű munkától. De ez utóbbiak sem maradtak el, ment minden úgy, ahogy az elmúlt időszakban bármikor.

 

MAGYAR HÁZAK

Büszkeségeinkről, a Stockholmi Magyar Házról és a kristianstadi Dél-svédországi Magyar Otthonról szólva örömmel jelenthetem, hogy hála a gondos működtetőknek és karbantartóknak, rendben vannak, szépülnek, csinosodnak egy sor javítási, felújítási munka  el lett végezve  és mindkét ház anyagi helyzete stabil.

Sajnos, amint várható volt, a kristianstadi önkormányzat megvonta a Dél-svédországi Magyar Otthon anyagi támogatását. Ez komoly gond, amit orvosolni kell. Ezért kértem megbízatást az új vezetőség részére, hogy a helyiekkel közösen vizsgálja ki a megoldási lehetőséget, és ennek alapján terjesszen elő javaslatot „a hogyan tovább”-ról.

A VEZETŐSÉG

Minden elnöki beszámolóm végén a vezetőségről és a vezetőség tagjainak munkájáról szoktam számot adni. A mostani beszámolómban ennek külön jelentősége van, mert a mai közgyűlésünkön lejár a vezetőség mandátuma.

Számomra komoly megnyugvás volt együtt dolgozni ezzel a csapattal, hisz mindenki a legtöbbet igyekezett nyújtani mind szakmailag, mind hozzáállásban. Annak is örültem, hogy döntéseinket mindig úgy hoztuk meg, hogy mindenki átérezte az éppen napirenden levő kérdés fontosságát, és megvitatása után legjobb belátása szerint döntött.

Az elért eredmények nemcsak a vezetőségnek köszönhetőek, hanem elsősorban nektek, a helyi egyesületeknek, és azok vezetőinek. Köszönöm a bizalmatokat, köszönöm a sikeres együttműködést! Sikereinkhez szükség volt mindenki hozzájárulására! Higgyük el magunkról, hogy összefogva „egy irányba tolva szekerünket”, közösen, hegyeket tudunk megmozgatni!


Potápi Árpád János államtitkár
Fotó: Bitay Zsolt

 

 A ma megválasztandó új vezetőségnek sem lesz egyszerűbb, könnyebb dolga, mint a leköszönő vezetőségnek. Beszámolómból is világos, hogy egy sor feladat megoldása folyamatban van. Ezeket folytatni kell, mert megmaradásunk érdekében sorsdöntőek.

Meggyőződésem, hogy nekünk megvannak a lehetőségeink, és erőnk ahhoz, hogy mindezt teljesítsük. Ehhez kérem a Fennvalót, adjon mindnyájunknak erőt, egészséget!

Bihari Szabolcs, elnök

 

Stockholm, 2015.02.28.