A diplomáciai kapcsolattartáson túl

Share

Interjú Biróné Gulyás Katalinnal, a stockholmi nagykövetség volt konzuljával

Biróné Gulyás Katalin, Magyarország stockholmi konzulja nyáron négy éves megbízatásának a végéhez ért. Arra kértük, hogy ossza meg a Híradó olvasóival ennek az idõszaknak a tapasztalatait, élményeit, tanulságait.

 

Fotó: Bánovits András
Fotó: Bánovits András

Fotó: Bánovits András

 

- Tisztelt Konzulasszony, kedves Kati! Előkerestem a Híradó 2011 decemberi számát, amelyben interjú jelent meg veled abból az alkalomból, hogy az év augusztusában kezdted volt el konzuli munkádat a stockholmi magyar nagykövetségen. Fiatal korod ellenére ekkor már tekintélyes szakmai múlttal rendelkeztél (huszonegy év a Külügyminisztérium kötelékében, ebbõl tíz év külszolgálaton, Párizsban és Tuniszban), és elmondtad: a stockholmi állást 2010-ben pályáztad meg és aztán nyerted el magad és családod nagy örömére. Ennek a kapcsán most egyszerre két kérdést is felteszek neked. Mi az, ami téged külhoni szolgálatra sarkallt-sarkall? Mit jelent – akár ideiglesen is –elhagyni az otthonodat, az ismertet, az anyanyelvi környezetet az ismeretlenért?

-Új országokat, embereket, szokásokat megismerni nagyon izgalmas lehetőség. Az otthon, legalábbis az én esetemben, soha nem került nagyon távol. Minden külszolgálatomból két óra repülőút alatt hazaérhettem, ha szükséges volt, és évente többször találkozhattunk otthonmaradt családtagjainkkal, barátainkkal, akik számára hasonlóan elérhetőek maradtunk.  Az anyanyelvi környezet sem hiányzik, hiszen a munkahely magyar marad, esetemben a konzuli munka leginkább a svédországi magyarság ügyeivel való foglalkozást jelentette magyar nyelven, és a televízió, internet segítségével a magyarországi események kapcsán is naprakész maradhattam.

- Ismét visszatérek a fent említett, 2011-es beszélgetéshez. Az idézett Híradó-szám 2011 decemberében jelent meg, maga az interjú valószínűleg október-novemberben készülhetett, tehát röviddel kinevezésed után. Ekkorra már gőzerővel hozzáfogtatok - a kedvezményes honosítás 2011 januári bevezetése után – a honosítási kérelmek átvételéhez, feldolgozásához és az ünnepélyes állampolgársági eskütételek megszervezéséhez; talán ez volt a feladatköröd egyik jelentős része. És ekkorra Te már részt vettél a SMOSZ nyári közgyűlésén, a Magyar Ház és a benne működő egyesületek több rendezvényén, és készültél konzuli körutakra, hogy találkozzál Svédország más településein élő magyarokkal is. Ha már svédországi első három hónapod is ilyen eseménydús volt, hogyan összegeznéd az elmúlt szinte négy év eredményeit? (Honosítás Stockholmban és vidéken, további – és állandó – kapcsolattartás a svédországi magyarsággal.)

- A 2011-től lehetővé vált kedvezményes honosítás munkaköröm legszebb feladatai közé tartozott. 2013-tól az érdeklődés és igény olyan szintre emelkedett, hogy a világ számos országában, köztük Svédországban is a konzuli stáb megerősítésére került sor. 2013 áprilisában dr. Szabó Sándor Balázs és dr. Dorogi László kollégáim érkeztek az állampolgársági és honosítási ügyek intézésére, megbízatásuk 2014. júniusig szólt. Míg engem a konzuli félfogadási napok Stockholmhoz kötöttek, ők ebben az időszakban a magyar egyesületek kérésére 35 alkalommal tartottak konzuli napot Svédország-szerte, és több száz honosítási kérelmet vettek át. 2014 őszétől Dorogi Lászlóval folytattuk a feladatot, az elmúlt félévben Kristianstadban és Göteborgban találkoztunk a magyarsággal.

Állampolgári eskütétel a Stockholmi Magyar Házban. Fotó: Bitay Zsolt
Állampolgári eskütétel a Stockholmi Magyar Házban. Fotó: Bitay Zsolt

Állampolgári eskütétel a Stockholmi Magyar Házban. Fotó: Bitay Zsolt

- A honosításra vonatkozó munkád során nyilván sokunkkal találkoztál, sok emberi sorsba bepillantást nyertél. Van-e olyan élményed, amelyre ebből eredendően különösen szívesen emlékszel?

- A honosítás során nagyon sok emberi sorsot ismerhettem meg. Minden ügy, minden életút különböző, némelyik mögött sok szenvedés, megpróbáltatás állt. Számos olyan esettel találkoztam, amelyek megoldása erőfeszítést, gondolkodást igényelt, és külön örömöt jelentett, ha a többhónapos adminisztratív küzdelem sikerrel, eskütétellel záródott. Többek között egy hontalan kisfiú állampolgárságának rendezésére emlékezem vissza, de valójában minden honosítási ügy sikeres elintézése igazi öröm volt számomra. Ezt tette teljessé az állampolgársági eskük rendezése, ami valóban megható, sokszor könnyes esemény, minket is megindít. A SMOSZ 40. évfordulóján a bromöllai ünnepségen lezajlott eskü is emlékezetes alkalom volt.

- Említetted akkor, hogy lesznek kulturális és sajtóügyekkel kapcsolatos feladataid is, és hogy figyelemmel kell kísérned az uniós bel- és igazságügyi együttműködést. Melyek voltak ezen a téren a legfontosabb tennivalóid?

- Kulturális téren számos sikeres rendezvényt szerveztünk az elmúlt években.  Szívesen emlékezem vissza Lantos Gábor könyvbemutatójára, a Liszt és Capa kiállításokra, koncertekre. Számos eseményre került sor a nagykövetségen a Wallenberg év keretében. Nagy örömmel dolgoztam együtt az Ághegy-Liget egyesülettel a lapfolyamok, valamint Karinthy Márton Ördöggörcs c. könyvének svéd- illetve a Tranströmer verseskötet magyar bemutatóján. A Peregrinus klub havi rendezvényein is jelen voltam, közreműködtem. Simon József Svédországban élő magyar festő- és kerámiaművész gyűjteményének magyarországi elhelyezésében is részt vehettem. Az uniós bel- és igazságügyi együttműködés sok feladatot végül is nem adott, a svéd álláspont ismertetésére szorítkozott.

- A diplomaták viszonylag rövid ideig tartó külföldi kinevezésének egyik oka valószínűleg az, hogy megőrizhessék objektivitásukat, a kívülről látás (és érzés) képességét. Kérlek, fogalmazd meg azt, amit itteni tapasztalataid alapján érdemes megtanulni a svédektől!

- Valószínűleg, Ti, akik hosszú évek, évtizedek óta a svéd társadalomban éltek, és mindezt belülről látjátok, könnyebben meg tudjátok fogalmazni. Számomra nagyon szimpatikus a nyugalom, a higgadtság, az udvariasság, pontosság és kedvesség. Hivatali ügyeim során nagyon sok készséggel, az ügyet hatékonyan és gyorsan megoldani kívánó hozzáállással találkoztam.

- Hogyan mutatnád be a svédországi magyar közösséget egy ismeretlen számára?

- Különlegesen aktív, a magyar anyanyelvet, a magyarságot lelkesen őrző és fenntartó közösség, amilyennel még nem találkoztam.  Külön öröm számomra, hogy egy kicsit a részévé válhattam, és szívesen vettem részt a rendezvényeken a Magyar Házban, a vidéki helyszíneken, Göteborgban, Bromöllában, Jönköpingben, Kristianstadban, Tångagärdén, Strängnäsben, Hällebergán. Igazán tiszteletreméltó az az elkötelezettség, amellyel az egyesületi vezetők, tagok és a SMOSZ elnöksége foglalkozása, munkahelye mellett végzi ezt a feladatot.

- Végül, kedves Kati, mit jelentettek számodra és családod számára ezek a svédországi évek? És hogyan tovább, mi a következő kihívás?

- Négy boldog évet, ami igen gyorsan eltelt. Számomra azt a munkát jelentette, amely a legközelebb áll a szívemhez, a konzuli feladatok ellátása, a segítségnyújtás, a problémák megoldása, a magyarsággal való együttműködés.  Sok kedves ismerőssel, baráttal ismerkedtem meg. A családom is jól érezte magát, Júlia lányom szomorúan válik meg iskolájától és barátaitól; a férjem számára nyugodt, alkotó munkájához kedvező légkört teremtett itteni életünk. Szeptembertől a Külügyminisztérium Konzuli Főosztályán folytatom a munkámat.

-Köszönjük, hogy a hivatalos feladataid végzése mellett részt vettél emigrációs hétköznapjainkban és az anyanyelvhez, anyaországhoz kötődő erőfeszítéseinkben, továbbá, hogy szerényen, mosolygósan, de szívósan és elhivatottan végezted a szolgálatot itt Svédországban és körünkben! Sok sikert kívánunk életed, karriered további állomásaihoz!

- Köszönöm én is a kedvességeteket, és remélem, hogy alkalmam lesz még találkozni Veletek!

Kérdezett: Sántha Ferenc