Emlékezzünk az 56 éve történtekre! - Kecskési–Tollas Tibor (1920.12.21.–1997.07.19.)

Emlékezzünk volt rabtársunkra, barátunkra, a költőre, az 56-os emigráció kiemelkedő alakjára, Kecskési–Tollas Tiborra, halálának 15. évfordulója alkalmából.

 
Valószínű, hogy több százan találkoztak vele a bányában, a Gyűjtőben és Vácott. Kilenc éves fogsága alatt sokan megismerték, barátai lettek és kapcsolatuk biztos, hogy a végsőkig tartott. Nem volt nehéz vele szót érteni, mert Tibor a börtönben is mindig lelkes volt, optimista, előrelátó, erről versei is tanúskodnak.
Megértő, bátorító, szolidáris rabtárs, barát! Talán már akkor élt benne az a gondolat, amit évekkel később így írt meg: „Így lett halálig küldetésem: / élő sípokba fújtatom /az Úr lelkét és idegenben / minden ház így lesz otthonom” 
 
 
Tibort 1954 nyarán ismertem meg Vácott. Ő akkor trogeros volt P. Rudival, B. Gézával és olykor Sz. Sanyival. A gombokat hordták, vitték az üzemből a varrodába. Ők voltak az „Elefántok”. Őket két naponként Pöttyös szaki kísérte. (Pöttyös nagyon rendesen viselkedett 56-ban, kitörésünk alkalmából. A kapuban, ahogy elhagytam a börtönt, még a lövöldözések előtt kezet is fogtam vele, megköszönve a jó kapcsolatot az évek során.)

Bővebben: Emlékezzünk az 56 éve történtekre! - Kecskési–Tollas Tibor (1920.12.21.–1997.07.19.)

Összefogás a Híradó megmentéséért!

 

A Svédországi Magyarok Országos Szövetségét, a Híradó szerkesztőségét is utolérte a gazdasági válság. Jelenleg a nyomdai és postai költségek finanszírozása a legnagyobb problémánk. A SMOSZ az Ungdomsstyrelsetől kapott támogatás összegének mintegy 25%-val támogatta a lapot minden évben. Mivel ennek a támogatásnak az összege is csökkent a SMOSZ felé, így a költségek már az Országos Szövetség erejét is felülmúlják. Ám ha a TI segítségetekkel megalakulhatna a „Híradó Baráti Köre” nevű társaság, az részben helyreállíthatná a lap pénzügyi egyensúlyát.

 

Bővebben: Összefogás a Híradó megmentéséért!

Új feladatok és kihívások az új vezetőség előtt

 

A tisztújító közgyűlést követően a SMOSZ új vezetősége immár második gyűlését is megtartotta, legutóbbit április 21-én Kristianstadba. A gyűlés során körvonalazódtak a célok és az ezekhez vezető programtervek, feladatok. A SMOSZ elnökét, Bihari Szabolcsot, az ez évi, valamint a hosszabb távú célkitűzésekről és ezek megvalósítási elképzeléseiről kérdeztük.

 

Fotó: Bánovits András

 

– Már az elmúlt három éves mandátum alatt is a különböző vezetőségi feladatokat külön munkacsoportok végezték. Ezzel a struktúrával kíván a vezetőség továbbra is dolgozni?

– Már 5-6 évvel ezelőtt körvonalazódott: ahhoz, hogy szövetségünk működőképes legyen, olyan feladatleosztás szerint kell dolgozni, ami eleget tud tenni a kihívásoknak. Ezért három évvel ezelőtt egy új, a nyugati világban eddig szokatlan struktúrát vezettünk be, amiben minden vezetőségi tag egy-két feladatterületet önállóan kezel. Az elmúlt három év tapasztalata azt igazolta, hogy ez a módszer jó. Természetesen voltak tanulságok, és az új vezetőség már a levont tapasztalatok alapján osztotta újra a feladatokat. Nagyon fontos, hogy aki elvállal egy területet, az otthon érezze benne magát, szívesen csinálja, és ne érezze kényszernek az elvállalt feladatát. Ugyanakkor nekünk is szokni kellett ezt a megújult struktúrát, mindezt olyan múlttal, ami általában jellemző minden nyugati magyar szervezetre, azaz bizonyos személyek értelmezésében a vezetőség feladata a döntéshozatalban merül ki. Ezeken próbálunk túllépni, hiszen már nem csak döntéseket kell hozni, hanem bizonyos munkákat el is kell végezni. Ezért már a választás előtt minden jelölt megkapta a különböző feladatköröket, hogy előre eldönthesse, milyen feladatkörben vállalna munkát. Egyrészt így előre láthatjuk, ki mire vállalkozna, másrészt az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatták, néhány megválasztott vezetőségi tag, nem volt tisztában a tényleges munkával, és amikor szembesült vele, hogy komoly munkával jár, csalódásként élte meg.

 

Bővebben: Új feladatok és kihívások az új vezetőség előtt