Makkay Lilla, Magyarország stockholmi nagykövete tavaly október 23-án adta át megbízólevelét a svéd királynak. Bár évekkel ezelőtt már dolgozott a nagykövetségen – akkor kulturális és sajtóattaséként – most friss kinevezése kapcsán kerestük fel kérdéseinkkel.
Makkay Lilla, Magyarország stockholmi
nagykövete
Nagykövet asszony, kérem mondjon pár szót eddigi pályafutásáról!
- Svédország, a svéd nyelv kisgyerek-korom óta érdekel, azóta hogy könyvtárosként dolgozó anyukám megmutatta az akkor frissen megjelent svéd-magyar szótárban a nevemet - Lilla -, ami, ugye svédül kicsit jelent. Évekkel később Ingmar Bergman A nap vége című filmje adta meg a végső lökést, hogy megtanuljak svédül. A budapesti ELTE-n szerzett bölcsész – történelem, orosz és svéd szakos – diplomával az 1980-as évek második felében rövid szabadúszó tolmács-fordító tevékenységet követően az MTA Történettudományi Intézetében dolgoztam néhány évig, majd 1992-ben kerültem a Külügyminisztériumba, s azóta is ez a munkahelyem. Ez a mostani a harmadik stockholmi kiküldetésem; 1997-2001 között sajtó- és kulturális attasé voltam a Nagykövetségünkön, 2009-ben 10 hónapot a svéd EU-elnökség idejére kölcsönadott diplomataként töltöttem a svéd Külügyminisztériumban, 2013 szeptembere, illetve október 23-a óta pedig nagyköveti megbízatásomnak teszek eleget a svéd fővárosban. Svédországhoz tehát régi szálak fűznek.
Interjú Szöllősi Antallal, az Északi Magyar Archívum alapítójával
Szöllősi Antal 1944. február 27-én született Nagyszalontán, majd Mezőberényben élt és onnan indult el Nyugatra. A svédországi magyarok közül biztonyára sokan ismerik őt, de talán azt kevesen tudják, hogy már negyven éve szolgálja áldozatos munkájával az emigrációban élő magyarok szellemi kultúrájának megőrzését.
Szöllősi Antal
- Mikor érkeztél Svédországba?
1969. november 25-én érkeztem Svédországba.
- Mi vett rá, hogy elindulj nyugatra?
Ez az, amit nem tudok megmondani, kitalálhatnék bármit, de nem biztos, hogy akkor, 25 éves fejjel, azért indultam el, amit most hallanál tőlem.
Boross Katalin malmöi magyar tanár egyike azoknak a lelkes, fáradtságot nem ismerő embereknek, kik sokat tesznek azért, hogy felébresszék a külföldön született magyar származású gyermekek magyarságtudatát, illetve ébren tartsák azt. Őt kérdezem arról, honnan jött, és milyen tapasztalatokat szerzett a svédországi magyar oktatás terén.
A Felvidéken, Révkomáromban születtem, és ott is éltem majd 39 évig. Rokonaim, bátyám, öcsém most is ott élnek, hozzájuk megyek „haza”. A komáromi gimnáziumi évek után (életem legkellemesebb és legtanulságosabb évei) Nyitrán tanultam, az ottani tanárképzőben. Majd, mint magyar-német szakos tanár, egy csallóközi faluban tanítottam 16 éven keresztül. Az iskolával, kollegáimmal ma is tartom a kapcsolatot, visszavárnak. Nagyjából egy korosztályhoz tartoztunk, hasonló irodalmi érdeklődéssel, sok beszélgetéssel, összetartással. Most már más a hangulat a tantestületben – mondják a régi kollégák.
Svédországba jöttem férjhez, jelenleg Hjärrupban, egy Lund melletti faluban lakunk. Két fiúnk 19 és 24 évesek. Önállóak, többé-kevésbé már a saját útjukat járják. A szülők örömére a két fiú egymással is magyarul beszél. Férjem, Boross Kálmán a Lundi Fórum vezetője, tagja a SMOSZ vezetőségének.
Kedves Híradó Olvasók! Mindenekelőtt szeretnék elbúcsúzni szeretett szerkesztőtársamtól, a Híradó régi munkatársától, a Kékvirág anyanyelvi tábor „Nagymamájától”: Tóth Ildikótól. Sajnálattal fogadtam váratlan halálhírét, előtte néhány héttel elküldte még a Híradó számára – az immáron utolsóvá vált – szövegeit. Elhallgatnak…
Kutatok a közelmúlt emlékei között, hogyan és mikor bukkant fel ez a könyv, de nem jut eszembe. Valószínűleg a cím és a könyvborító volt, ami felkelthette az érdeklődésemet szokatlansága miatt. Agustina Bazterrica argentin írónő Pecsenyehús című regényének borítóján egy…
Olle Olsson Hagalund - Műterem - olaj-vászon A Híradó októberi számában Carl Kylberg, Tor Bjurström és Gösta Sandels képeinek elemzésén, a korszak bemutatásán keresztül indítottuk útjára a göteborgi kolorizmus történetét új megvilágításba helyező cikksorozatunkat. A második rész további utazásra…
Jelen írás egy, a Szent György Lovagrend (In Veritate Iustus Sum Huic Fraternali Societati, magyarul: „Valósággal igaz vagyok e testvéri közösség iránt”, rövidítve: IVISHFS) Skandináviában működő nagypriorátusáról szóló sorozat 3. részét képezi, melynek előzményei a Híradó előző két számának hasábjain…
Nemrégen jelent meg a Híradó hasábjain dr. Sebestyén Gábor nőgyógyász főorvossal, a stockholmi protestáns gyülekezet világi felügyelőjével készített interjú második része. Mivel még ebben sem értünk kérdéseink végére, a beszélgetést folytattuk 2023 augusztusában. A köztünk lévő korkülönbség ellenére jó…
2024. február 9-én délután megnyitotta kapuit a SOMIT első idei tábora, a Téli tábor. A táborlakók már pénteken…
Támogasd újságunkat!
A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.
A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.
Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.
Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!
Éves tagsági díj családonként: 100 kr
A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:
Bankgiro 244-1590
Swish:
Nem kapta kézhez a Híradót?
Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.
Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.
.JPG)
.jpg)
.jpg)
