Népzene, néptánc, népi énekek. Fogalmak melyek ismerősen csengenek, és általában semmi pozitív jelentéssel nem bírnak egy kamasz fejében. Ez a műsor, immár harmadik évadát éli, az első kettőben felnőttek méretkezhettek meg a magyar népi hagyományok, különböző területeinek művelésével, az idén viszont a fiatalokon a sor, 6-tól 14 éves korig bezárólag, hogy megmutassák tehetségüket, tudásukat. Szokták mondani, hogy a hagyományt nem kell őrizni, mert nincs bezárva, nem kell ápolni sem, mert nem beteg, a hagyományt élni, és művelni lehet és kell is, hogy azok az értékek, amit a saját felmenőink, apáink, nagyapáink hagytak ránk, ne vesszenek el a mai világ sodrólendületű rohanásában. 

Az első évben a szóló táncos kategóriájának egyik versenyzője, majd később győztese, Berecz István egy alkalommal azt találta volt mondani: „Ez a műfaj nem a vitrinben mutogatott suba” – ez a vetélkedő szlogenjeként is könnyedén helytállna a mondat jelentőségtartalma végett. Hogy miért írom le mind ezt a kamasztanya rovatába?  A válasz nagyon egyszerű. Ti, akik kétszer erősebben kell tartsátok magyarságotokat, mint az otthon élő fiatalok, Nektek nagyon fontos, hogy tisztába legyetek azzal, hogy ez a műfaj igenis élhető, fiatalként, kamaszként, művelhető, és nem a vitrinben van a helye. Nem a nagymama bohózata az a nóta, amit még mindig kívülről tud, de csak kinevetik, mikor elénekli. Nem csizmás kandúr, és nem is Ludas Matyi, aki csizmát és kalapot visel. Nem ciki, ha valaki tud hangszeren muzsikálni. Fiatalként feladatotok, hogy megértsétek, értékeljétek és magatokénak érezzétek mindezt. Kövessétek ezt a műsort, ha tehetitek, és kívánom, hogy nyissa fel a szemeteket, hogy azok a fiatal fiúk, lányok, akik pont annyi idősek, vagy még fiatalabbak. mint Ti, milyen odaadással, vígsággal, lendülettel, tehetséggel állnak fel a színpadra produkcióikkal, tudatosan képviselve azt a hatalmas értéket, amit néphagyományoknak nevezünk.

A műsort követni tudjátok az interneten is, a www.mediaklikk.hu/pava oldalon.