Dr. Andrássy Ernő (Szalacs, 1894. április 10. – Érmihályfalva, 1968. május 1.) „orvos, ornitológus, régész, nótaköltő. Született 1894. IV. 10. a főutcán, a Király Károly féle házban. Későbbi postahivatal. Elköltözött szüleivel 1911. VII. 1-én Érmihályfalvára” – írja saját magáról, mint Szalacs község szülöttéről, az 1965-ben összeállított Érmihályfalvai járás községeinek ős-települései és jelesebb emberei c. füzetében.
Édesapja Dr. Andrássy Ernő orvos, édesanyja Kovács Teréz. Apja nyomdokait követve orvos lett, s évtizedeken át gyógyította az embereket Érmihályfalván, hol körorvosként, hol magánorvosként. „Azon igyekeztem, hogy ne a panaszát, hanem a betegségét tudjam meggyógyítani a betegeknek”– vallotta.
Saját házában rendezett be szülőszobát, majd e tapasztalatok alapján 1945-ben megnyitotta Érmihályfalva első szülőotthonát. Még évtizedekkel halála után is így emlékeztek rá a helybeliek: „Az nemcsak orvos volt, ember is. Gyógyítani is tudott, az igaz, de ha szegény ember ment oda, még gyógyszert is ingyen adott. Pénzt csak a tehetősebbektől fogadott el, aztán, ha éjjel, ha nappal, odament, ahová hívták, vagy vitték. Otthon szülőszobát tartott, sok száz érvölgyi embert segített a világra…. Áldja meg az Isten a porát is.” (Dr. Kováts Lajos: Az Érmellék jeles kutatójáról. „Hát azt ki ne ismerte volna?!” Romániai Magyar Szó. Bukarest, 1993. november 20–21).
A természet iránti érdeklődést, a madarak, állatok és a régmúlt emberek megismerésének vágyát anyai nagyapja, a debreceni kollégium tudós tanára, Kovács János ébresztette fel benne. Gyerekkora óta gyűjtötte a madártojásokat, később teljes fészekaljakat, és az 50-es években ő volt az első, aki összefoglalta, és tudományosan bemutatta az Érmelléken fészkelő és átvonuló madárfajokat az Aquila folyóirat lapjain (Dr. Andrássy Ernő: Az Érmellék madárvilága. Aquila 63–64, 1956–1957, 173–176). A Madártani Int. külső munkatársa (1922-től), r. megfigyelője (1924-től). A Magyar Párt érmihályfalvi tagozatának vezetője, a helyi r. k. egyház világi bizottságának elnöke, városi tanácsos. Az Érmellék madárvilágának, természettudományi és történeti múltjának kutatója.
Felkutatta az érmihályfalvi és szalacsi Petőfi- emlékeket, gyűjtötte az Érmellék népi hagyományait, népi gyógymódjait. Létrehozta Románia legnagyobb, több mint 12 500 darabból álló madártojásgyűjteményét; 61 fajta vonuló és 111 fajta ott fészkelő madárról végzett megfigyeléseket. Levelezésben állt a világ ornitológiai állomásaival, és az onnan kapott adatok segítségével madárvonulási térképet készített.
Gyűjteményéről 1958 júniusában írta lányának: „601 fajta madár tojása van meg, és ez 4188 darabot tesz ki. Mint már írtam, a nagyváradi múzeum akarja megvenni.” Európában is egyedülálló madártojásgyűjteménye még ez évben, 1958 júliusának végén, letartóztatása után valóban a nagyváradi múzeumba került, bár nevét csak az utóbbi években tüntetik fel a gyűjtemény létrehozói között.
Múlhatatlan érdeme, hogy próbálta megörökíteni, tudományosan leírni és múzeumában bemutatni azt a csodálatos és páratlanul gazdag érmelléki állatvilágot, mely 1968-ban a mocsár teljes lecsapolásával véglegesen eltűnt!
Sok ezer darabból álló numizmatikai gyűjteményének része volt a 675 db-ból álló, 14–16. sz.-i érmihályfalvi pénzlelet és az 1700 db-ot számláló, 16. sz.-i értarcsai ezüst dénár- és garaslelet. Régészeti tevékenysége is jelentős: Ottomány község határában végzett ásatásaival bronzkori kultúrát tárt fel (Ottományi kultúra), bronzkori ásatásokat folytatott még Penészleken, Értarcsán és Érsemlyén.
Régészeti és történelmi múzeumát 1952. október 19-én nyitották meg. Ekkor lett az 1920 óta gyűjtögetett régészeti és numizmatikai leletekből, helytörténeti emlékekből nyilvános magánmúzeum. Már 1934-ben megírta Érmihályfalva őstörténetét (Dr. Andrássy Ernő: Valea lui Mihai – Érmihályfalva őstörténelme. Érmihályfalvai Évkönyv, 1934, 19–22). Igyekezett mindent összegyűjteni, kiásni és megőrizni, ami szülőföldje múltjához tartozott. A jégkorszaki mamutcsontoktól kezdve a neandervölgyi ősember kőszerszámain át a bronzkori,
kelta és népvándorlás kori népek hagyatékát kutatta. Bebizonyította, hogy az Érmellék már a paleolitikum óta lakott volt, felfedezett egy új bronzkori kultúrát és több, tatárjáráskor elpusztult falu helyét megtalálta.
Múzeumi leltárkönyvében, naplójában nyilvántartott több mint 3500 régészeti tárgyat. Ehhez járult a mintegy 6000 darabos éremgyűjteménye és festményei. Andrássy Ernő eredeti kéziratai, múzeumi ismertetője kiindulópontul szolgálhatnak az újabb kutatásoknak, és elősegíthetik egy mai értelemben vett régészeti topográfia elkészítését, mely a friss eredményekkel kiegészítve segíthet jobban megismerni Érmellék múltját, régészeti lelőhelyeit. „Engem nem a feltűnési vágy vezet, hanem hogy felhívjam a régészek figyelmét az Érmellék rengeteg ősi leletére, és hogy folytassanak még ásatásokat, ha már én kidőlök ebből” – írja lányának 1954 júliusában.
1958. július 25-én koholt vádakkal – hazaárulás és az önálló Erdély megalakítására való felbujtás és lázítás vádjával – letartóztatták. Teljes vagyonelkobzásra és börtönre ítélték. Dr. Andrássy Ernő 1944 után semmilyen közszereplést nem vállalt, egyetlen pártnak sem volt a tagja. Mégis nagy tekintélynek örvendett, mindenki szerette és hallgatott rá Érmihályfalván. Ehhez járult nagyértékű gyűjteménye, melyek megvételére már a British Múzeumtól is kapott ajánlatot pár hónappal letartóztatása előtt. Talán, ez is hozzájárult a letartóztatásához.
Magyar volt, értelmiségi és egy magánmúzeum tulajdonosa. Ez a három dolog elég volt a letartóztatásához! 1964 áprilisában, az ENSZ közbenjárására amnesztiával szabadult, majd pár év múlva, 1986. május 1-én meghalt. „Kifosztották, meghurcolták, de soha meg nem törték. Lelki ereje, lelki békéje, hite mindig töretlen volt. Élete utolsó percéig mindig dolgozott, tevékenykedett s tette azt, amire lehetősége volt” – írta róla lánya 1992-ben, egy Kováts Lajosnak szóló levelében.
Dr. Andrássy Ernőt azóta sem rehabilitálták. Vagyonát még részletekben sem adták vissza! A család által indított perben – bár elismerték, hogy a vagyon fele a feleségét illeti – addig húzták-halasztották a döntést, míg végül utolsó gyermeke is meghalt.
Mind az orvosi és természettudományi, mind a régészhivatás öröklődött több generáción át, immár 150 éven keresztül a családban. Több orvos (ifj. Dr. Andrássy Ernő, Dr. Andrássy Péter, Dr. Ottományi Judit), gyógyszerész (Dr. Ottományi Zsófia, Dr. Küttel Sándorné, Andrássy Judit), vegyész (Dr. Ottományi Sándorné, Andrássy Katalin) és növényorvos (Mali Katalin) található fiai és unokái között. A régészdinasztia, mely a debreceni kollégium természetrajzi múzeumának alapítójával, Kovács Jánossal kezdődött, majd Dr. Andrássy Ernővel folytatódott, unokájában (Dr. Ottományi Katalin) és dédunokájában (Mali Péter) él tovább.
Forrás: Dr. Ottományi Katalin, Dr. Andrássy Ernő unokájának írása
https://www.nevpont.hu/palyakep/andrassy-erno-f8c1f
Összeállította: Madarassy Enikő (SMKTT, MHK, SMOSZ)
