Felvidéki magyar előadóművészek műsorával emlékeztünk országszerte – így Lundban is - az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharcra, annak 161. évfordulóján.

Jól sikerült, ünnepi megemlékezésről számolhatunk be Lundban, amely ismét bebizonyította, hogy ismert, népszerű és megfizethetetlen csillagok nélkül is lehet színvonalas műsort szervezni. Az idén a SMOSZ ügyes és lelkes programszervezőinek meghívására Jónás Csaba, Tarics Péter és Kovács Hortenzia felvidéki művészek léptek fel nálunk. Volt ünnepi beszéd, vers, ének, zongorajaték és dráma. Ilyen színes műsorban régóta nem volt részünk. Hallotuk Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály, Ady Endre, Wass Albert ,Veres János, Tóth Kálmán, Horváth Sándor és Fecsó Pál költeményeit. Különösen megragadta a közönséget Szendrey Júlia: Szózat Magyarország hölgyeihez, Illyés Gyula: Kossuth és Görgey vitája, valamint a Tarics Péter által kitűnően előadott és jól ideillő zongoraszólók.

Ünnepi beszédükben igen szívhez szóló, komoly gondolatokat tolmácsoltak nekünk a vendégművészek. Úgy érzem, jó volna néhányat belőlük a kedves olvasóközönségnek is az alábbiakban átadni.

A régi rómaiak bölcs mondása szerint ”a történelem az élet tanítómestere”. Ez azt jelenti, hogy a múltban történt események a mának szóló üzenetek hordozói.

Ezeréves kultúrájú nép fiának lenni a sors ajándéka. Nekünk megadatott: magyarnak születtünk. Gerincpróbáló időket éltek meg elődeink, súlyos terhek edzették magyarságunkat. Ilyen volt 1848 is, igazi drámai eseménye a magyar történelemnek: az egységes magyar nemzet csillaga, amelyet bátran kell követnünk a jelenben is. Ez korparancs. S hogy mit üzen 1848 számunkra? Mindenekelőtt azt, hogy a Kárpát-medencében élő magyarság újra “hont leljen a hazában.” Mélyebb önismerettel kell tervet készítenünk a jövőnkre nézve. Ez a terv nem lehet más, mint a magyar nemzeti összetartozás-tudat megújítása és megerősítése.

Szólítsuk meg a közömbösöket, akik azt hiszik, hogy csak a munkahelyük vagy a lakásuk falain belül van élet! Mutassuk meg nekik, hogy onnan kilépve is lehet és kell magyar közösségi életet élni és építeni! Mozdítsuk ki a fiatalokat akaratnélküliségükből! Vonjuk be őket a közösségi életbe! Kapitalizmus, globalizmus, kozmopolitizmus, trend és hansonló kifejezések mellett tanítsuk meg nekik az összetartozás, a nemzettudat, a magyarság-vállalás fogalmak és szókapcsolatok lényegét! Ilyen értelemben, akár áldozatokat is vállalva, kell tovább végezzük a munkát saját közösségeinkben. Ennek előbb-utóbb meglesz az eredménye.

Az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc évfordulóján szívből kívánjuk, hogy szellemiekben megújulva, drága magyar anyanyelvünket őrizve, erőben és egészségben éljük további életünket, neveljük és oktassuk gyermekeinket, töltsük be hivatásunkat. Ez a legfőbb biztosítéka annak, hogy egyénileg sikeresek, társadalmilag hasznosak legyünk, s hogy az egységes magyar nemzetnek ne csak múltja és jelene, hanem jövője is legyen.

Aluuan Gabriella