Harminc éve indultunk azzal a céllal, hogy itt, messze az anyaországtól, kultúránk, nyelvünk megtarthassuk, hogy gyermekeink, unokáink tudatában, szívében tovább éltessük, barátokra találjanak, érezzék, van hova tartozniuk, „hogy egy vérből valók vagyunk”!
30 év hosszú idő – idén 29. táborunkat tartottuk. Már a tavalyi esztendő is nehezen indult, a régi törzsgárda tagjai „elfáradtak”, ami érthető, hisz 15 év, sőt még annál is több esztendőn át (szabadság idejüket nem sajnálva), 10 napon át napi 15-16 órát talpon lenni…
Új csapatot, új munkaerőt kellett verbuválni!
Áprilisban még borúsnak látszott az ég. Legyen tábor, kell még a munkánk? Biztatást kaptam ugyan a Nemzetpolitikai Államtitkárság részéről: Pirityiné Szabó Judit és Dr. Szilágyi Péter megerősítettek a munkánk fontosságában.
Tompa Orsolya 17 esztendőn keresztül stabilan mellettem maradt a szervezésben, pályázatírásban, meghívók, hirdetések, menü összeállításában, bevásárlás elvégzésében stb. Mellettem maradt Farkas Árpi, Palcsó Attila, Filep Áron, Juhász Edit – a „régiek” akikre még számíthattam, de NÉGY EMBER MÉG NEM ELÉG ehhez a hatalmas munkához! Oktass, játssz, főzz, takaríts, türelem, szeretet, kitartás – igazi emberpróba!
A jelentkezett gyermekek száma is igen kevés. Újra a nagy kérdés: legyen tábor? …és egyszer csak kisütött a nap! Köble Krisztina, Herceg Anna, Herceg István (akik már kinőttek a tábor gyerekcsapatából) önkéntes ifi vezetőmunkára jelentkeztek! Nem kevés biztatással a jelentkező gyerekek száma is emelkedett, és beindult ismét a munka!
Végül összeállt a csapat: pedagógusok, óvónők, mesemondók, régi lelkészünk és az úgymond háttérmunkások, ellátás, főzés, takarítás, technikai feladatok, mindenes és az ifik.
Kósa Gy. Anna a Felvidékről, Szabó Enikő Erdélyből, Ravasz Rózsika Svédországból – szakmájuknak megfelelően az oktatást, nevelést vállalták feladatul, a csoporthoz csatlakozott Krisztina is, Filep Áron idén második alkalommal Magyarországról érkezett, mint jövőbeli testnevelő tanár, a csapatépítés, sport, hétpróba, számháború mestere és ott állt mellette az ifi csapat Herceg Anna és István.
A háttérmunka fontos része a konyha és környéke: Filep Laura (Magyarország), Nyegre Csaba (Erdély), Tóth Gy. Andrea (Szlovákia), Székely Zoltán (Svédország), Farkas Árpád (Magyarország). Juhász Edit sem vált meg tőlünk, Uppsala és Hälleberga között ingázott, hivatalos munkája és a tábor fő besegítője: mikor, hol, mit kell segíteni.
Mint mindig, nekünk szervezők számára már hét elején beindul a munka, fogadjuk a reptéren a külföldről érkezőket, amit Anna és Árpi rendezett, ellátás vagyis nagy bevásárlás a tábornak – ennek Orsi és Tompa Erika a fő gondoskodója.
A gyerekek pénteken érkeznek, a felnőtt csapat már csütörtökön „munkába áll” a tábor dolgainak, helyiségeinek előkészítésére. Végül mindenki megtalálta a helyét és feladatát a csapatban, még egy-két simítás és pénteken nyitjuk a kaput, kezdődhet a 29. táborunk!
Mesevilág csodái, mindennapra egy mese Rózsika és K. Anna csoda mesefát alkotnak, az érkező vendégeink örömére, mely ott díszeleg a fogadótérben, Árpi a törzset, a lányok a lombját varázsolják mesevilággá.
Péntek, sorra érkeznek a gyerekek – a táborlakók, ki-ki megtalálja a szobáját, helyét, találkoznak a régi és új barátokkal, nagy az izgalom. Vacsora után este ismerkedés: felnőttek-gyerekek bemutatkoznak, ki honnan érkezett, átbeszéljük a tábor szabályait, hogy mindenki tudja, mikor, mi, és hogyan történik majd. Imával zárul a nap.
Szombaton kezdetét veszi a tábor igazi élete, magasba lendül a svéd és a magyar nemzeti zászló, felcsendül nemzeti imánk, a Himnuszunk. KEZDÜNK!
Idei témaként a mesevilág varázsával okítottuk, formáltuk a gyerekek gondolatait, érzelmeit erősítve, készítve a „felnőtt világra”. Attila, mint eddig is, tizenkilenc éven át, imával, zenével oktatta a gyerekeket és persze a filmezést, fotózást most is ő végezte.
A délelőtti foglalkozást K. Anna, Rózsika, Enikő és kisegítőként Krisztina, H. Anna és István végezték.
Áron vezényletével a délutáni események is örömben, a versenyek izgalmával teltek, közös játék, hétpróba, várva várt számháború, íjazás, labdajátékok, ki mit tud ? Mindezeknek nagy szerepe van a gyerekek intelligencia növelésében, illetve személyiségük formálódásában. Persze a lelkes ifi vezetőink itt is becsülettel álltak a munka mellé. H. Anna, Krisztina és István.
Izgalmas dolog a tűz! Azonban a kellemes esti tábortűz éneklés mellett veszélyt is jelenthet. Csaba, aki egyébként önkéntes tűzoltó is, látványos bemutatót-oktatást tartott arról, mi történhet egy gondatlan óvatlan pillanatban, ha lángra kap például a forró olaj.
És hogy teljes legyen a jókedv és a nap, tele pocakkal minden szebb!
Ezt az élményt a konyha varázslóinak – Andrea, Csaba, Laura, és Zoltán – nem kevés munkája tette teljessé!
Árpi, ha kell, tábor doktor, de ez alkalommal ezt a tudását nem kellett igénybe venni, az ezermesteri képességeire azonban ezúttal is szükségünk volt.
Tompa Erika a tanulmányai végett nem tudott részt venni a mindennapi munkában, de szíve visszahúzta, az utolsó napon is jól jön a segítség, beugrott a munka dandárjába.
Így telt el ismét élményekkel, munkával, türelemmel és mosollyal tíz nagyszerű nap.
Ezúttal is köszönöm, hogy kibírtátok! Megcsináltuk!!!
Köszönet minden egyes együtt töltött óráért, szívből, erőből végzett munkáért!
Imádkozzunk, hogy legyen erőnk továbbra is, hogy „jövőre, veled, ugyanitt”!
Tompa V. Anna táborvezető-alapító, 2025. augusztus
