Egy nagykorú gyermek, avagy a 18. Kékvirág Anyanyelvi Táborban

Nyomtatás

2014. augusztus első tíz napjában tartottuk a tizennyolcadik Kékvirág Anyanyelvi tábort Hällebergában, a SMOSZ tavaly felavatott ifjúsági otthonában. Az Őrszavak, avagy Custos Magyar Nyelvápolók Egyesülete szervezésében rendezett táborban találkozhatott negyvennyolc gyermek, akik idén Mátyás királlyal és a reneszánsz korral ismerkedhettek meg részletesebben.

A felnőtt oktatók és segítők számára idén is egy-két nappal korábban kezdődött a tábor, hogy mire a gyerekek megérkeznek, addigra minden készen várja őket – a kézműves dolgok, sportfelszerelések, irodai kellékek a helyükön. Igazából ez a néhány táborkezdés előtti nap olyan, mint karácsony előtt az ajándékok csomagolása és felkészülés valami nagyon-nagyon különlegesre, amiben sok az ismerős vonás, de mégis új és megismételhetetlen. Az évről-évre ismétlődő vonások között volt a délelőtti áhítat, a két korcsoport szerinti gitáros énektanulás. A nagyoknál az idei kedvenc a Republictól a 67-es út, a Honfoglalásból a Kell még egy szó és Oláh Ibolya Magyarországa volt. A kicsiknél talán a Szélről legeljetek, fának ne menjetek, A juhásznak jól megy dolga és a Pál, Kata, Péter volt a sláger. Az újítás az énektanulásokon az volt, hogy idén először CD is készült a megtanult énekekből, amely majd megvásárolható lesz, hogy a gyerekek jövőre se felejtsék el a szövegeket, dallamokat és otthon is tudják gyakorolni azokat!

A délelőtt nagy része a csoportfoglalkozásé, amelynek során minden korosztály eltérő módokon dolgozta fel a tábor témáját, vagyis idén Mátyás királyt. A legkisebbekkel és a nyelvtanulókkal Ildikó néni foglalkozott, a kicsikkel Salat Réka és Komáromi Marci, a közepesek népes csapatával (ők voltak a legtöbben, tizenegyen) Bogács Nóri és Niman Rudi, a nagyokkal Császár Sanyi és Berecz Kata tanult és kézműveskedett, a kamaszok csoportja volt Palcsó Attiláé és az enyém, az ifikkel pedig Balogh Erika és Bálint Levente foglalkozott.

Az ebéd után mindennap tartottunk egy órás csendespihenőt, amikor Ildikó néni mesét mondott a gyerekeknek, és utána kezdetét vette a szabadidős program. Gyakran lehetett lemenni a tóhoz fürdeni, kenuzni, ráadásul idén a vasárnapot is úgy ünnepeltük, hogy már délelőtt lementünk a tóhoz, visszafelé pedig szedtünk áfonyát, és a tavaly kezdett hagyománynak megfelelően egyszer az egész tábornak sütöttünk belőle pitét – mindenki nagy-nagy örömére, és hangos tetszésnyilvánítására.

A délutáni játékok között többször szerepelt a nagy sikernek örvendő számháború, és kétszer is volt hétpróba; ezek mellett lehetett métázni, íjászkodni, focizni, volt röplabda-, csocsó-, és ping-pong bajnokság is, valamint gyöngyfűzés és ékszerkészítés is. A sokféle szabadidős tevékenység és játék után a délutáni programok állandó része a néptánc- és népdaltanítás. Először Szabolcs és Kata tanította Marci hegedűkíséretével a kicsiket felcsíki lépésekre, addig mi Nórival népdalokat tanítottunk a nagyoknak, majd cseréltünk. Akkor a kicsikkel énekeltünk, és a nagyok tanultak kalotaszegi táncokat, amit a hétvégi előadáson nagy sikerrel elő is adtak.

A tábor egyik hagyományos programja a Ki mit tud, amelyen a résztvevők kreativitására kíváncsi mindenki, és mivel olyanok vagyunk, mint egy nagy család, ezért nincs rossz produkció, hanem bármit elő lehet adni, a lényeg, hogy megmutassuk, hogy milyen sokszínűek vagyunk! Éppen ezért volt többféle éneklés, saját szerzemények, szavalat, színdarab, trükkök-mutatványok, Rubik-kocka kirakása, breakdance, legényes, ... és mind-mind lelkes fogadtatásra talált. A másik fontos esemény a táborzáró előadás, amelyen minden csoport megmutathatja, hogy mit tanult egy hét alatt, a kicsik Mátyás király aranyszőrű bárányát adták elő, a közepesek Mátyás királyt és négy ökrös gazdát, a nagyok és a kamaszok pedig együtt készültek fel. Beöltözve, több hangszerrel adtuk elő a Mátyás király népmesék betétdalát, és valamennyi meseszereplőt felvonultattuk igazságos királyunk történeteiből. Az ifik csoportja pedig egy paródiával nevettette meg a közönséget, amelyben a történelem és néhány tábori résztvevő jelenléte is új értelmet nyert.

Az anyanyelvi tábor jelentkezésének egy feltétele van, hogy a tíz nap alatt a gyerekeknek végig magyarul kell beszélni, ezt segítették az eddigieken túl a magyar nyelvi játékok naponta frissített hétfajta feladatai is, melynek Ildikó néni volt a felelőse, és akik megoldották a rejtvényeket, azok naponta ajándékot kaptak. Emellett Rudi is besegített a motiválásba, és fekvőtámaszozással jutalmazta a svédül, angolul beszélőket, és hogy mit ne mondjak, igazán hatásos volt. J

Az éneklős, csapatjátékos, tanulós – éneklős percek mellett több igazán ünnepélyes pillanatunk is volt a hét során. Az egyik az volt, amikor egy hatalmas áfonyás-marcipános tortával ünnepeltük meg, hogy a tábor felnőttkorba lépett, és habár ott volt a 18-as a tortán, mégis eldöntöttük, hogy gyerekek maradunk – lélekben mindenképpen. A másik megható meglepetés pedig az volt, amikor a tábor végén Tompa Annának átadtunk egy Ildikó néni által gyönyörűen kihímzett ruhát, amelynek a hátulját titokban! a tábor minden résztvevője aláírta. Akkor is mondtuk, de itt is leírom: Köszönjük, Anna, az elmúlt 18 évet, a tábor kitalálását és megalapítását, a sok-sok szervezést, ötletet, kitartást, energiát, és azt, hogy mindenkire odafigyelsz egy-egy hét alatt (is)!

Továbbá köszönjük azoknak a felnőtteknek, akik lelkesedésükkel, szakértelmükkel, idejükkel odaadóan segítették a tábor mottójának megvalósulását: „Magyar vagyok, s e kincset őriznem kell!” Köszönjük, hogy ezt a kincset sokféleképpen tudtuk őrizni. A konyhások: Szabó Tibor, Tóth Attila, Szabó György, Turla Mihály a sok jellegzetesen magyar étellel, friss házi kenyérrel, kürtöskaláccsal; a technika és a média felelősei: Lőrincz Lázár, Palcsó Attila, Sata András és Vass Attila azzal, hogy lehetővé tették, hogy minél többször használhassuk a különféle műszaki gépeket. A szülők, kisegítők azzal, hogy tudásuk legjavát adták, köszönjük Cseh Mihály, Gáspár Tünde, Herczegh Edit, Hertelendy Patrik, Menyhárt Lajos, Menyhárt Tünde munkáját! Természetesen nagyon hálásak vagyunk az oktatóinknak is, akik 2014-ben a következők voltak: Császár Sándor, Balogh Erika, Bálint Levente, Berecz Kata, Bogács Nóra, Erdélyi Anna, Kántor Julianna, Komáromi Márton, Palcsó Attila, Salat Réka, Tóth Ildikó. És végül, de egyáltalán nem utolsó sorban, köszönjük az ifjúsági vezetők: Császár Szabolcs türelmes és játékos tánctanítását, ügyes programszervezéseit, valamint Niman Rudolf, Sata András és Széder Mátyás kreatív és fáradhatatlan munkáját!

Igazán jó volt veletek idén is együtt táborozni. Remélem, hogy jövőre újra találkozunk! Visszavárunk mindenkit 2015-ben is!

Kántor Julianna          

 

Kékvirág, kékvirág… tábori emlékek

Bálint Levente

Kedden lesz a mosás időnk, addig még őrzi a szennyes ruha a tábor szagait... Kár, hogy nem ragadt beléjük kicsi a rengeteg vidám dologból is, amiben részünk volt, a sok éneklésből, gitárszóból, tábortűzből, fürdőzésből, ostorfonásból, nevetésből, kürtőskalácsból és egy kis ízelítő Mátyás Király udvarából... Hiányozni fog a társaság, a jó hangulat és kissé valószínűtlennek tűnik, hogy megint várnunk kell egy évet arra, hogy ismét találkozzon a csapat. De keddig még beleszagolhatok a tábor foszlány-illataiba, amelyek lassan emlékké érnek és „hát arra emlékszel még, amikor..." -gondolatokká forrnak. Hogy legyen miről beszélgetni a következő táborban...

Szakács Miklós

Mindent elmesélő szavak Levi, javasolom, hogy hagyjál meg egy pólót mosatlanul jövőig. A 2014-es póló segít bevárni a 2015-ös tábort. Még ma is táboros hangulattal ébredtek a lányaim, énekek, tánc és részletek Mátyás király előadásból a reggeliző asztal mellett. Fantasztikus ezt egy magyar szülőnek látni, átélni Svédországban.

Szabó Tibor

 

A magam és a tábor nevében szeretném megköszönni azt a rengeteg munkát és kitartást, ami nélkül nem tudtunk volna ilyen finomakat sütni-főzni. A teljesség igénye nélkül egy pár dolog, amit elkészítettünk: 89 kenyér, 200 db rántott csirkecomb, 300 db csirkecomb különféle módon elkészítve, 70 liter babgulyás, 50 liter gulyásleves, 120 db bundás kenyér,100-120 db kürtős kalács, 50 liter lencse leves, 300-400 liter tea. Nekünk köszönhetően a tábor lakói ismét „magyarosabb” ételeket ehettek. Fantasztikus csapatmunka volt. Remélem, a következő táborban ismét mi főzünk!