Őrszavak

Szabolcska Mihály: A Grand Caféban

Sír a nóta, magyar nóta,
Muzsikálnak este óta
Messze, messze idegenben,
Mesebeli tündérkertben,
Egy párisi fogadóba';
- Fogadóba'!
Mennyi érzés, mennyi bánat,
Szíve van tán a nótának.
Oly szomorún sírdogálja:
Miben áll a mulatsága
Kondoroson a bojtárnak,
- A bojtárnak!
A teremnek minden lángja,
Mintha pásztortűzzé válna
- Csak itt lent a cifra lányok,
Fényes urak, asszonyságok
Nem figyelnek a nótára,
- A nótára!
Nevetgélnek, beszélgetnek,
De ők arról nem tehetnek.
- Tudja a jó Mindenható,
Mi is azon sírnivaló,
Hogy a ménes ott delelget
Valahol egy csárda mellett,
- Csárda mellett!

: Híradó; 2017. január 16.; Találatok: 1751

Anyanyelvünk magyar

Jubiláltunk. A Forradalom 60. évfordulóján még sok anyaországból jött szemtanú mesélhetett az utódoknak magáról a forradalomról, az azt követő megtorlásról, a menekülésről, új hazába érkezésről, beilleszkedésről és az azóta eltelt szorgos hétköznapokról. A Haza elcsatolt, elrablott részeiből Svédországba származottak a Forradalomnak otthonukat, az erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, délvidéki részeket érintő hatásáról.

Jómagam és sokan, akik velem egy időben érkeztek Svédországba, immár 30 éve, ezt az évfordulót is megünnepelhetjük. Talán nem jó az ünnep szót használni, találóbb, ha megemlékezést mondok. Az itt letelepedettek zöme megnyugvást, biztonságot és tisztességes megélhetést nyert. Köszönjük. Nem egyformán alakult a sorsunk, ez természetes, hiszen nem egyforma felkészültséggel, tehetséggel és hozzáállással rendelkezünk. Egyben viszont egyek vagyunk. Magyar az anyanyelvünk, ismerjük és érezzük a magyar zenét, és álmainkban vissza-vissza köszön a Haza.

: Híradó; 2017. január 15.; Találatok: 1785

Honvágy

Valamikor az Ország-világcímű havilapban (1992-ben megszűnt magyarországi lap) olvastam ezt a kis novellát. Nem emlékszem, ki írta, csak a történet maradt meg bennem kitörölhetetlenül. A cselekmény időpontja az 56-os forradalom utáni év, 1957 decembere. Helyszíne az Egyesült Államok, New York. Szereplője néhány egykorú fiatalember, akik a menekülés alatt és után ismerkedtek, barátkoztak meg, az idegenben egymást támogatva, segítve kerestek és végül találtak munkát, lakást. Többnyire együtt ebédeltek, egy meglehetősen olcsó vendéglőben. Karácsony közeledtével hatványozottan gyötörte őket a honvágy, különösen egyikük panaszkodott elkeseredetten a sorsra, annak igazságtalan alakulására. Barátai vigasztalni próbálták, nehezen ment. Még az sem vidította fel, mikor a szomszéd asztalnál feltűnt az a csodaszép lány, aki sokszor ebédelt velük egy időben, és akibe egy kicsit mindnyájan szerelmesek voltak. Nézte, nézte a lányt, aztán nagyot sóhajtva mondta: