Az 1848-49-es szabadságharc svéd vonatkozásai

Nyomtatás

 

A XIX. század közepéig Svédország (amely mind földrajzilag, mind nyelvileg oly távol esik hazánktól) csak annyiban szerzett tudomást a magyar népről és irodalmáról, amennyit német forrásokból néha-néha meríthetett. Ezeknek a tudósításoknak nagy része akkoriban tele volt téves adatokkal, sőt, szándékos elferdítésekkel, amelyeket előszeretettel terjesztett rólunk például az akkori svédországi osztrák követség. Ahogyan a szomszédos országok ma is olykor rólunk szóló rágalmakkal szórják tele a világ hírlapjait…


Tehát: a svéd nép 1848 előtt nem sokat tudott, tudhatott a tőle oly nagy távolságra fekvő "Barbária" lakóiról. Az 1848-as forradalom, amely egész Európán végigsöpört, Magyarországot is közelebb hozta Svédországhoz. A függetlenségért és szabadságért vívott bátor harc messze országokból vonzott lelkes ifjakat Magyarországra. E kalandvágyó, merész idegenek között akadt néhány svéd nemzetiségű katona is, akik dicsőséggel küzdötték végig a magyar szabadságharcot, majd Svédországba visszatérve barátokat, lelkes híveket szereztek honfitársaik körében a magyar népnek, ügynek és irodalomnak is.


A Magyarországon harcoló svédek közül meg kell említenem Carl Fredrik Westerberg főhadnagyot, aki eleinte a dán hadseregben szolgált. Katonai pályafutását kocsismesterként kezdte a huszártestőrségnél, s onnan mint főhadnagy távozott. A dán hadseregben ő volt a legelső svéd önkéntes , akit a Dannebrogen rend ezüst keresztjével tüntettek ki, mégpedig az 1848. április 9-én, a Bov melletti csatában tanúsított bátorságáért. Amikor a magyar szabadságharc kitöréséről értesült, Magyarországra utazott és belépett Görgei seregébe. Az 1849-es harcokat már mint huszárkapitány küzdötte végig. Ezekről tudósításokat küldött a svéd újságoknak. Hazájába visszatérve mindenkor a legnagyobb elismeréssel emlékezett vissza a hősiesen küzdő magyarok közt töltött nehéz hónapokra. Az ő lelkes tudósításainak köszönhetjük valószínleg azt az érdekes cikket, amely a Nya Skånska Correspondenten című korabeli svéd újságban jelent meg 1849-ben "Ungrare" aláírással. Ebből idézünk:


"Az a nép, amely szabadságának hősies védelmezésével egész Európa rokonszenvét ugyanúgy megnyerte, mint egykor a lengyelek, immár nemcsak régi elnyomói, az osztrákok ellen kényszerül küzdeni, hanem kelet barbárai ellen is, akik sűrű csapatokban vetik rá magukat a nemes magyarokra" . Kiemeli Görgei népszerűségét, s megjegyzi, hogy alakja XII. Károlyra emlékeztetett, akit a magyarok is ismertek. Tudósít egyes kisebb ütközetekről és leír egy érdekes epizódot is. Mikor a 90.000 főnyi magyar hadsereg Göding mellett állott, Bécstől négy órányi járásra, a táborban a lelkesedés oly fokra hágott, hogy a katonák egyemberként skandálták: ”Éljen Kossuth, a szabadság Napoleonja!”. Ekkor egy pillanatra úgy tűnt, mintha a magyarok még egyszer meg tudnák menteni Európa szabadságát! A cikk végén az újság a "Nemzeti dal"-t is közli német fordításban, amelyet a svéd önkéntes szerint a magyar hadsereg német nyelvű katonái énekeltek. Ekkor jelenik meg először Petőfi Nemzeti dala Svédországban, egyelőre csak német fordításban.


Carl Fredrik Westerberg főhadnagy Svédországba való visszatérése után Kungsbacka-ban telepedett le, megnősült, és visszatért állatorvosi foglalkozásához. 1850-ben született fiát Axel Fredrik Kossuth Westerberg névre keresztelte. 1853-ban kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol 1855-ben meg is halt. Fia később Ausztráliába távozott.


Westerbergen kívül számos más svédről is tudunk, aki ebben az időben a Kossuth nevet adta gyermekének, s e gyermekek büszkén viselték azt.


Az 1849-50-es svéd újságok is sokat írtak Magyarországról (pl. Aftonbladet, Göteborgs Handels- och Sjöfarts- Tidning, Den Nya Skånska Correspondenten). E cikkek a magyar szabadságharcot követő megtorlásról tájékoztatták a svéd olvasókat. Az együttérző svédek felháborodottan vettek tudomást az osztrákok kegyetlenkedéseiről. Az Aftonbladet már 1849. július 20-án beszámol az orosz invázió elleni magyar tiltakozásról. 1849. augusztus 15-én a lap közli a ”Kossuths manifest till Europas folk” (Kossuth kiáltványa Európa népeihez).


A vérbe fojtott 1848-1849-es magyar szabadságharc menekültjeiből Svédországban is találunk egy érdekes személyt: Manovill Samu honvéd főhadnagyot.1850-1852 között Stockholmban lakott, ahol a ma is létező Aftonbladet-nél újságíróként kereste kenyerét, de volt nyelvtanár és kereskedelmi ügynök is. ő az, aki az Aftonbladet 1851. májusi és júniusi számaiban a magyarországi életről ír, és ”Egy menekült kalandjai'' címmel beszámol saját tapasztalatai alapján az 1848-1849-es magyar szabadságharc lefolyásáról. Leírja elfogatását és külföldi bujdosását. A beszámoló – éppen első kézből származó élményanyaga miatt - nagy érdeklődést váltott ki. Manovill feltehetően valamilyen ajánlással érkezett Stockholmba Lars J. Hiertához (1801-1872), aki az Aftonbladetnél újságíróként alkamazta, később pedig Manovill könyvének kiadója is lett.


Manovill kitűnő műveltségével, udvarias modorával, szabadsághős minőségében igen sok barátot szerzett magának, különösen irodalmi körökben. Az akkori stockholmi lapok résztvevőként emlegetik azon a Kossuth-estélyen, amelyet 1851 őszén a la Croix'ska szalonban Sven Adolf Hedlund (1821-1900) újságíró, országgyűlési képviselő és Nils Ignell (1806-1864)  lelkész rendezett. Az ünnepség résztvevői levelet küldtek Kossuthnak, aki hosszú levélben angolul válaszolt az estély szervezőinek és az Aftonbladet szerkesztőségének. A levél az Aftonbladet mellékleteként 1851. december 18-án jelent meg; Kossuth továbbra is lángoló hévvel buzdít benne a Monarchiával és Oroszországgal szembeni ellenállásra.

 

Manovill Samu főhadnagy

 


Manovill Samu könyvének népszerűségén kívül más jelei is voltak a svéd közvélemény magyar szabadságharc iránti élénk érdeklődésének. Például Stockholmban 1849-ben két kiadást is megér a magyarok párizsi követének, gróf Teleki Lászlónak (1811-1861) egyik könyve. 1851-ben Malmöben kiadják Klapka György (1820-1892) emlékiratainak fordítását, majd egy másik könyvét 1855-ben Stockholmban. Kossuth Görgeiről írt könyvét 1850-ben, majd Görgei emlékiratait 1852-ben adják ki a svédül.

 

Klapka György (1820-1892) emlékiratait "Memoirer
från Ungerns befrielsekamp 1849" címmel 1851-ben svéd nyelven is
megjelentette B. Cronholm, Malmöben.

 

 


Több svéd szerző verset vagy könyvet írt Magyarországról, illetve a szabadságharcról. Georg S. Svederus (1796-1888) történész könyve, ”Ungern och magyarerna” (Magyarország és a magyarok) 1849-ben jelent meg. Ebben higgadtan és elfogulatlanul tárja fel az 1848-as magyar szabadságharc ügyét. Hilda Fredrika Keyser (1827-1901) ”Stefania” címmel írt elbeszélést a magyar szabadságharcról, amelyet 1849-ben Stockholmban és Borgåban (Finnország) 1850-ben adtak ki. Axel Gustaf Virgin (1813-1900) svéd orvos romantikus költeményei  ”Szényi.Romantikus költemény a magyar szabadságharc idejéből” címmel 1878-ban jelentek meg Stockhomban. 1848-ban kiadják Hermann Berens (1826-1880), német zeneszerző ”Hussar marsch” (Huszárinduló) című zongorajátékának, 1850-ben pedig Gungl József (1809-1889), magyar származású karmester és zeneszerző ”Magyarerna” című zongorajátékának kottáit.


1848-ban az egyik uppsalai újságban azt hírdették, hogy Kossuth, Bem, Petőfi képeit bármelyik svéd papír- és könyvkereskedésben meg lehet venni. A ,,Nya Dagligt Allehanda" című svéd újság alapítójának és első főszerkesztőjének, Karl Adam Lindströmnek (1816-1885) felesége egy magyar emigráns leánya volt, akit Kronecs Amy-nak (Amalia Lindström) hívtak. 1888-ban, a szabadságharc 40. évfordulójának alkalmából ” Ett 40 års minne – den 15 Mars" címmel megemlékzést írt. ő volt az, aki több neves svéd írót is megtanított magyarul, és neki köszönhető, hogy a múlt század végén élt Birger Schöldström (1840-1910), Lotten von Kraemer (1828-1912) és Sigrid Elmblad (1860-1926) lelkes Petőfi-fordítók lettek. Ezek után talán jobban érthető, miért adtak ki Svédországban 1870-től 1900-ig olyan sok magyar könyvet és hogy alig van svéd lap, amelyben ne találnánk eredeti vagy fordításban közölt írást a magyarságról. Szép számmal jelentek meg fordítások a következő írók-költők műveiből: Arany János (1817-1882), Balázs Sándor (1830-1887), Bársony István (1855-1928), Beniczkyné Bajza Lenke (1840-1905), Bródy Sándor (1863-1924), Déry Gyula (1854-1919), Dóczi Lajos (1845-1919), Hevesi Lajos (1843-1910), Jókai Mór (1825-1904), Karczag Vilmos (1859-1923), Kóbor Tamás (1867-1942), Mikszáth Kálmán (1847-1910), Munkácsy Kálmán (1866-1901), Petőfi Sándor (1823-1849).


Remélem, hogy sikerült az 1848-49-es magyar szabadságharc svéd vonatkozásairól néhány érdekes, új adattal szolgálni az olvasók számára. Remélem továbbá, hogy ezúton is felkelthetem minden honfitásrsam érdeklődését aziránt, hogy milyen rendkívül fontos a nyugaton (és ezen belül Svédországban) élő magyar diaszpóra adatainak, dokumentumainak összegyűjtése és megőrzése is.

 

   Szöllősi Antal