Már számtalan gyerekprogramot, előadást és kirándulást szervezett az Uppsalai Magyar-Svéd Egyesület, ezért úgy gondoltuk, hogy szeptember 15-én biciklitúrát szervezünk és kitekerünk Hågadalen erdejébe.

 

 

Két találkozóhelyet jelöltünk meg a tér­képen, ahol az egyesület tagjai és barátai tudtak találkozni. Azért találtunk ki két találkozóhelyet, hogy aki kicsit kacskarin­gósabb, dombosabb úton szeretett volna bringázni, annak lehetőséget nyújtsunk arra, hogy a terepbiciklizést kipróbálhassa; a másik találkozóhely pedig inkább családosoknak kedvezett, akik kisebb gyerekekkel vagy gyalogosan érkeztek. Ők így a köny­nyebb útvonalon indulhattak neki a túrának.

A bringatúra 14.00 órakor indult Norra Norby természetvédelmi terület parkolójából. Ott találkoztunk Ingelával, Viktorral, Åsával, Orsival, Patríciával, és Böbével. Egyesületünk vezetője, Ingela, kisfiával, Viktorral, autóval érkezett Sävjából és őket már jó messziről hallottuk, mert az autó kipufogója olyan hangos volt, hogy még a madarak és mókusok is rémülten tekintettek ki a fák lombjai közül. Majd miután minden elcsendesedett és a biciklikerekek is megfelelő keménységűre pumpálódtak, nekiindultunk a túrának. 

 

 

Tanyák, lovak, tehenek és szántóföldek között tekergő utakon elértük a természetvédelmi területet, Hågadalen határát. Kinyílt a kapu és mi beosonva tekertünk végig a zöld mezőn át vezető kis ösvényen Hågahögen dombjainak irányába. Átkeltünk egy átjárón, amely úgy volt megépítve, hogy az ott legelésző állatok, bárányok, ne tudjanak átkelni, de az arra kiránduló turisták át tudjanak haladni azon az útvonalon. Miután megmásztuk az átjárókat, utunkat Eriksberg felé vettük egy minierdőn keresztül, ahol dimbes-dombos út vezetett ki egészen a Håga hídig. Száguldottunk le és fel. Onnan műúton folytattuk a túrát Hågahögen természetvédelmi parkolójába, ahol a többiek már vártak ránk. Csatlakozott még hozzánk Beáta és Nimród, a vizslakutya is. Boglárka és családja később érkeztek, ők babakocsival és picur lábak tempójában gyalogtúráztak a Hågahögen dombjain.

 

 

Mi nyolcan nekivágtunk az erdei útnak Högbyhatt felé. Hatalmas fákkal övezett úton haladtunk befelé az erdő mélyébe. Az út mentén helyenként gombákat és erdei szamócát láttunk. Mivel gombaismeretünk nem eléggé megbízható, így csak nézegettük őket. Högbyhatt után elértünk Ekensberg lovastanyáihoz. Nimród kutya nagyon örült a lovaknak, kitartó figyelemmel kísérte őket, de gazdája mindig szemfülesebb volt nála. A tanyán áthaladva eljutottunk a Stabbymalm nevet viselő részre. Ott megpihentünk és mindenki elfogyasztotta az elemózsiáját. Kis pihenő és beszélgetés után visszaindultunk a kiindulópont felé és a parkolóba érve már kezdett besötétedni. Ezért kicsit felgyorsítva tempót visszatekertünk Norra Norby parkolójába, ahol Ingela ismét mély dallamot játszva autójával elhagyta az addig csendes parkolót. Ezután mindenki elégedetten és jól elfáradva hazatért.

 

 

Köszönjük mindenkinek, aki részt vett ezen a túrán, nagyon jó hangulat volt és sze­rencsére csodás volt az idő is. Remélem, hogy jövőre ismét összejön egy ilyen nagyszerű túra még nagyobb csapattal. Ajánljuk más egyesületeknek is az ilyen és hasonló prog­ramokat, hiszen nagyon kellemes és egyben egészséges is kint lenni és mozogni a friss levegőn, valamint megismerni a bennünket körülvevő szebbnél szebb tájakat.

 

Nagy Erzsébet