Vezetőségünk ez év folyamán is törekedett arra, hogy megfelelő számú és színvonalas rendezvénnyel kiérdemelje a tagság bizalmát, valamint hogy teljesítse magyar­ságunk és nemzetünk megtartásának a kötelezettségét itt, az idegenben, az alapszabályunkban lefektetett határozat szerint.

Az évet egy ismerkedő jellegű gyűléssel kezdtük, február 27-én, amelyet az önkormányzat kérésére szerveztünk meg, és amely alkalmával megismerhettük Joel Hamberget, az eskilstunai bevándorló tanács új elnökét. A bemutatkozás meleg baráti légkörben zajlott. Szokásos közgyűlésünket március 30-án tartottuk, és jó volt látni, hogy többen voltak jelen, mint a megelőző évi gyűlésünkön. Nagysikerű előadást tudtunk rendezni április 21-én, amelyen felléptek a csíkszentgyörgyi Székely Góbék, akik előadásukkal teljes sikert arattak a nagy­számú eskilstunai, västeråsi és kumlai közönség előtt.

 

Vezetőségünk továbbra is nagy hangsúlyt fektet a tagjaink iránti tiszteletre oly módon, hogy felköszöntjük őket fonto­sabb évfordulók alkalmával, ahogyan leg­utóbb is tettük Holm Magda és Kollarik Gyuri 75. születésnapján. Hasonlóképpen emberi és honfitársi tisztelettel búcsúztunk azon tagjainktól és barátainktól, akik örökre eltávoztak közülünk és a földi életből. Ebben az évben Álló Róza, Kálóczy Géza és Decz Miklós tagtársaink halálával lettünk kevesebben.

 

Közösségünk néhány tagja az idén is részt vett az 1956-os forradalom és szabadságharc 56. évfordulójának megünneplésén Västeråsban, ahol Pálmai Tibor elnök mint 56-os résztvevő, felelevenítette az akkori eseményeket. Az E. M. K. az idén is folytatja a Böjte Csaba ferences szerzetes által meghir­detett árva gyere­kek megsegítésére vállalt gyűjtést, amit minden év elején átutalunk az erdélyi kontóra. A tavaly 2600 korona gyűlt össze és került átutalásra. 

 

Az év utolsó rendezvényét november 17-én tartottuk. Batyus bálunkra meghívtuk a västeråsi barátainkat is, hogy a sötét téli estébe vigyünk egy kis vidámságot és reményt a jövőt illetően.

 

Közös munkánk sikerének a záloga a lelkes vezetőségi tagok és azok családtagjainak egymás iránti tisztelete és a szoros baráti kötödés. Ez olyannyira igaz, hogy a vezetőségi gyűléseket újabban felváltva egy-egy vezetőségi tagnál tartjuk ott­honában vagy a nyaralójában, ezáltal egyféle vendégjárás jelleget is adva a találkozóknak, így egy időre elkerülhetjük a jól ismert, egymás iránti elhidegülés jelenségét.

 

Fekete Jenő