Uppsalai Magyar - Svéd Egyesület

Az egyesületek magasztos céljaiért önkéntesen tevékenykedőkben gyakran megfogalmazódik a kérdés, hogy vajon van-e igazán értelme a rengeteg erőfeszítésüknek, hiszen az anyagi támogatások akadoznak, a taglétszám folyamatosan csökken, egy-egy program megvalósítása pedig egyre nagyobb költségvetést/erőfeszítést igényel. Tisztában vagyok azzal, hogy kulturális szervezetekről van szó, de most szeretnék rávilágítani egy kicsit más szemszögből, hogy mit jelenthet egy magyar egyesület a hazától távol, a bizonytalan idegenben.

Egyedülálló anyukaként 14 éve nevelem gyermekeimet, és igyekszek minden akadályt elhárítani, amit az élet elénk görget. 3 évvel ezelőtt azonban úgy adódott, hogy egy olyan nehézséggel találtam szemben magunkat, amely legyőzhetetlennek tűnt. Röviden összefoglalva, ekkor kényszerültünk elhagyni otthonunkat és egyúttal hazánkat is. Igaz, alaposan felkészülve, de ismeretlenül érkeztünk Svédországba - nem várt minket se munka, se otthon, se barát, se rokon. Az egyetlen segítséget a helyi magyar egyesület jelentette. Míg élek, nem felejtem el azt a segítő hozzáállást, ahogyan az egyesület elnöke a helyzetünket kezelte. Igaz, a problémáinkat nem oldotta meg - természetesen -, de mindent és mindenkit megmozgatott annak érdekében, hogy megkapjuk a megfelelő információkat, hogy belezökkenjünk új életünk kerékvágásába. Hálásan köszönjük, Ingela!

Miután sikeresen belerázódtunk abba a bizonyos kerékvágásba, első teendőm volt a szolgálataimat felajánlani a magyar egyesületnek, így idén tavasztól már vezetőségi tagként tevékenykedem, és az anyagi források előteremtésén dolgozom. A taglétszám csökkenése Uppsalában is probléma, a motiválatlanság sajnos kézzel fogható, ezért mi egy megújult vezetőséggel, friss ötletekkel és aktív együttműködéssel kezdtünk neki az őszi szezonnak. A változás nem megy gyorsan, de optimista vagyok, hiszen tudom, hogy egyesületünk létezése sokkal többet jelenthet, mint azt elsőre gondolnánk…

Illés Virág