Ahhoz, hogy megmaradjunk magyarnak a svéd tengerben, szükség van mindnyájunkra. Miránk, „öregekre” is! Öregember, nem vénember. Ha a test rozoga is, a lélek szerencsére nem.

 

1957. november 21-én jöttem Uppsalába, 29 évesen, magyar orvosi diplomával, két év belgyógyászattal a „tarsolyomban". Kiképeztek aneszteziológusnak, s mint szakorvos 1958 májusában Boråsban kaptam állást. 1962-ben megszereztem a svéd diplomát is. Dolgoztam mint belgyógyász, aneszteziológus, körzeti orvos Stockholmban, magánorvos, valamint az uppsalai és Wällingby-i kórházakban.

 

Glatz József idejében már tagja voltam az itteni Protestáns Egyháznak. 2010 októberében megoperáltak porckorongsérvvel, azóta nehezen járok, főként lépcsőn. Senki meg nem kérdezte, miért maradtam el. Szívesen beszállnék a benzinköltségbe, ha valaki hozna-vinne.

 

Nem elég, hogy mi támogatjuk az egyházat, a magyar házat, a SMOSZ-t, de elvárnánk mi is a velünk való törődést. Nagy csalódás, hogy nem így van! Évek óta kérek egy listát a hívekről névvel, telefonszámmal, címmel, hogy kapcsolatba léphessünk egymással, mind máig nincs lista.

 

Ébredjenek fel! Törődjünk egymással! Fogjunk össze!

Szeretettel,

Dr. Beregszászy-Carlesäter Piroska