A stockholmi a Magyar Ház minden hónap második szerdáján Szabadegyetem néven előadást szervez, amelynek célja, hogy a Svédországban élő magyar szakembereket, kutatókat, művészeket, sikereket elért alkotókat egy előadásra meghívja, hogy életüket, munkásságukat, pályájuk alakulását, sikereiket és célkitűzéseiket bemutathassák a Magyar Ház Közösség tagságának. Így volt ez szeptemberben is, amikor Dr. Oláh Sz. Lívia szociológus, családdemográfus, kutató, egyetemi oktató, a Stockholmi Egyetem docense tartott előadást A változó család – európai kitekintés címmel. Októberben Seres Irén ipari termék- és formatervező mérnök, a stockholmi Királyi Politechnikai Intézet munkatársa A terméktervezés titkai és trükkjei című előadásával mutatkozott be. Novemberben a Magyar Ház Közösség Szabadegyeteme Dr. Herczeghné Juhász Edit aneszteziológus szakorvos tartja meg Soli Deo gloria! című bemutatkozó előadását.

Szeptember negyedik szombatján nagyszabású rendezvénybe vágta a fejszéjét a stockholmi Magyar Ház vezetősége. 

Nyárbúcsúztató-őszköszöntő szabadtéri bográcsozás ötlete született meg a fejekben, ami aztán rekordméretű összejövetellé változott. A kitűzött nap reggelén aztán elkezdődött az esemény előkészítése, tűzrakás, a helyszín biztosítása, majd a pörkölt-alap elkészítése egy hetven literes bográcsban. Olyan jó alapot sikerült készíteni, hogy rövidesen két bográcsba és két fazékba osztva rotyogott tovább mennyei illatokat árasztva a gulyás. Délutánra el is készült, aminek ínycsiklandozó illatát a sorban érkező vendégek már messziről megszimatolták. Ebből az lakalomból vendégünk volt az Eva’s Bakery nevű stockholmi magyar vállakozás Andó Éva vezetésével, aki az eseményre házi túrós batyut, somlói galuskát, mákos guba tortát és kókuszkockát készített. Mi magyarok szeretjük a jó házias ízeket, így alig két óra alatt az utolsó morzsáig minden elfogyott. A forrón gőzölgő leves, az illatos, porhanyós túrós béles mindenki testét-lelkét megmelengette, s aki nem sietett haza, az a tűz mellett még későig folytathatta a beszélgetést egy pohár bor mellett.

Az 1956. október 23-i forradalom és szabadságharc 161. évfordulójának megünneplése a stockolmi Magyar Házban nagyon sikeres rendezvénynek bizonyult. A Magyar Ház udvarán Dr. Müller Adrien nagykövet asszony és Feldőtő Emese, a Magyar Ház Közösség elnökasszonya megkoszorúzták az 1956-os hősök kopjafáját, ami köré szép számmal összegyűlt a magyar közösség. Ezt követően a kiállítóteremben széki gróf Teleki Ralph festményeiből összeállított emlékkiállítást tekinthettek meg az egybegyűltek. Külön megtiszteltetés volt a festő lányával, Teleki Carlával találkoznia és megismerkednie a közönségnek. Az ünnepi előadást a díszteremben a Prömier társulat szolgáltatta Kulánda Anita, Lőrincz Veronika és Kristóf Dániel fellépésével. A Legyen álmuk csendes, mert nem haltak hiába címűzenés ünnepi műsort  mindenki ünnepélyes tisztelettel, meghatódottan fogadta. Finom vacsora és kötetlen beszélgetés zárta a szép őszi szombatot az emlékezés jegyében.

Október utolsó szombatján Értékek és nézetek - Művészetek találkozásacímű kiállítás bemutatójának adott otthont a stockholmi Magyar Ház, Mészáros Attila népviselet-gyűjteményéből élő modellek fellépésével, Szűcs Lívia modern és újragondolt sminkjeivel, Vámos Gergő fotós szemszögéből. A kiállítók gondoltak egy merészet: a téma adott volt, gyönyörű, eredeti népviseletek a Kárpát-medence megannyi területéről. Nos, hogyan tovább? – kreáljanak a ruhákhoz nem mindennapi, de velük harmonizáló sminket, amit a színpadi gyakorlatban használni is lehet. S végül ragadják ki a paraszti hagyományos közegből a viseleteket és helyezzék új, modern, nem mindennapi vagy épp ellenkezőleg, mindennapi környezetbe ezeket. Itt tartanak pillanatnyilag a kiállítók, de nem állnak meg itt sem, folytatják amit elkezdtek – ez volt a jelmondata kiállításuknak. És valóban nem, hiszen a hónap utolsó két napján Stockholm jellegzetes pontjait járták be népviseletben a modellek és készültek újabb fotók rólun egy újabb kiállítás anyagához. A lelkes kiállítók a következő személyek voltak: Vámos Gergő fotós, Szűcs Lívia sminkes és jómagam, Mészáros Attila, a Kőrösi Csoma Sándor Program stockholmi ösztöndíjasa. Gyermekkoromtól óta érdekeltek a magyar népviseletek, az anyagok és minták sokasága, a ruhák sziluettje, a színek harmóniája. Később etnográfusként, valamint saját gyűjtőútjaim során lenyűgöztek azok az élettörténetek, amelyekkel kapcsolatba kerültem amikor egy-egy ruhát ajándékba kaptam vagy megvásároltam. Hihetetlenül sok az a történet, nagy jelentőségű tartalom és megannyi szigorú íratlan szabály, ami a magyar népviseletek hagyományait övezi. Ahány ház, annyi szokás, ahogy tartja a mondás. Régen, ha ránéztek egy emberre, ruházatáról leolvasható volt társadalmi és vagyoni helyzete, vallása, érzelmi állapota, csaknem mindent elárult a viselete. Az öltözködésnek külön rituáléja volt, főleg ha egy-egy nagyobb egyházi ünnepre készültek.  Minden vasárnap és nagy ünnepen mást illett és kellett viselni. Gyakran a család vagyona az eladósorban lévő lány ruházatára ment, hogy megmutassák a helybéli közösségnek, hogy milyen magas a lány társadalmi rangja. A kiállítókkal való közös munka, az előkészületek segítettek felidézni a sok izgalmas történetet, amelyek egy-egy ruhához kapcsolódnak, azokat a régi elbeszéléseket, amelyeket nekem meséltek a ruhák varázslatosságáról, előállításának nehézségeiről, a beléjük fektetett munkáról és a hagyományok tiszteletéről, amelyeket nekünk kell tovább őriznünk és továbbadnunk az utókor számára.

Két táncházas hétvége is színesítette az őszt, az egyiken Komáromi Márton és barátai muzsikáltak, a másodikon nem élő, hanem magnóról játszott zenére táncolhattak a jelenlevők. Néprajzos lévén, én magam vállaltam az oktató szerepét. A táncházakban moldvai kör- és párostáncokat, széki, kalotaszegi, vajdaszentiványi és mezőségi táncrendeket tanulhattak az érdeklődők, persze voltak már rutinos párok is, akik önállóan táncoltatták egymást. Mindkét alkalommal nagyon jól érezték magukat a táncosok.

 

Mészáros Attila néprajzos,

a Kőrösi Csoma Sándor Program stockholmi ösztöndíjasa