Milyen csodálatos dolog, hogy amikor a természet megújul, s az év legszebb hónapja van, az első vasárnap mindenhol egy valakit köszöntenek a gyermekek: az Édesanyákat. Nem tudjuk szavakba foglalni, hogy mit jelent nekünk, gyerekeknek az édesanya. Petőfi Sándor így ír róla:

„S anyánkat, Pistikám, azt az édes jó anyát, ó Pistikám, szeresd, tiszteld, imádd! Mi ő nekünk? Azt el nem mondhatom, mert nincs rá szó, nincs rá fogalom.”

Ezekben a napokban a gyerekek és a felnőttek virágokkal sietnek haza, a szülői házba, hogy köszöntsék a mamát.Megköszönik az édesanyáknak azt a tengernyi jóságot, szeretetet, amit szavakkal alig lehet kifejezni. Minden meghitt szó, minden virág kevés és szegényes cserébe azért, amit édesanyáink tesznek gyermekeikért. Hála, szeretet, köszönet. E három szó melengeti a drága anyai szívet.

Hosszú évtizedek után a Stockholmi Magyar Házban is megemlékeztek és köszöntötték az édesanyákat az UHU Magyar Iskola gyermekei. Már hetekkel korábban elkezdtük a felkészülést, a gyerekek verseket választottak, és azt otthon és a hétvégi iskolai alkalmain gyakorolták. Amikor eljött a várva várt nap, a gyerekek csillogó szemekkel kérdezték, hogy mikor fognak már szerepelni. De előtte még várt ránk egy feladat, az anyák napi ajándékok elkészítése. A gyerekek ügyesen vágtak, festettek, hajtogattak, és a végeredmény egy nagyon kedves, személyre szóló ajándék lett, amit egy szál rózsa kísért. Az ajtók kitárultak, az anyukákat helyükre kísérték a teremben, és elkezdődött a köszöntő műsor. Az édesanyák szemeiben könnycseppek sorakoztak a meghatódottságtól a versek, dalok hallatán. Azonban a meglepetések ezzel nem értek véget, az apukák közben a kertben babgulyást főztek bográcsban, ami a csodálatos műsor után az utolsó cseppig elfogyott. Nagyon jól sikerült napot zártunk, hiszen senki sem sietett haza, és még koradélután a süteményt és a kávét is a kertben fogyasztottuk el.

Bízom benne, hogy ezzel ismét hagyományt teremtettünk, és a következő évben is ilyen lelkesen fogják a gyermekek köszönteni édesanyjukat.

 

Mészáros Attila

Fotók: Sebestyén Gábor