A SOMIT őszi tábora

2018. október 5–7. között ismét a SOMIT-os tábor résztvevői vittek életet a Hälleberga Tábortanyára. Az ősz a betakarítás, a szüret ideje. A SOMIT is beérett, SOMIT generációk lett belőle. Egy újabb jól sikerült összejövetel, barátságok, jókedv, találkozás.

Az éves SMOSZ közgyűlés miatt már jártam Hällebergán nem sokkal a tábor előtt, tehát nem volt teljesen ismeretlen számomra a helyszín. Sőt már vártam, hogy visszatérjek az erdő övezte gyönyörű vidékre, s részt vehessek életem első SOMIT táborán! A Kőrösi Program ösztöndíjasai közül Bálint Réka, Kalmár Eszter és jómagam kaptunk meghívást, hogy segítsünk a tábor, a programok lebonyolításában.

Az őszi tábor egyik legjelentősebb, hivatalos történése, hogy „a Svédországi Magyar Ifjak Társasága közgyűlése úgy döntött, hogy a jövő évi 25. születésnapját már új néven ünnepli. Az új nevünk SOMIT generációk” – írja Facebook-közleményben Bitay Zsolt, az alapító tagok egyike. A tábor résztvevőinek széles korskálája rögtön rávilágított, miért is volt erre szükség: az alapító SOMIT tagok mára már elmúltak húszévesek, közülük többen kis- és nagyobb gyermekeikkel érkeztek, ezenfelül persze ott volt a tízes éveik végét taposó, és a húszas éveiben járó korosztály – szerencsére sok új magyar fiatal táborossal gazdagodott idén a rendezvény Svédország számtalan pontjáról, ami biztató fejlemény a jövőre nézve.

De menjünk sorjában! A pénteki vacsorát követően, már sötétben, nekivágtunk a közeli erdőnek, hogy szentjánosbogarat és világító gombát vadásszunk. Világító műbogarak és -gombák jelezték, hogy a közelben valamelyik fa törzsén feleletválasztós kérdések találhatók. A kérdések nem voltak egyszerűek, stílusosan a szentjánosbogarakra és a világító gombákra fókuszáltak. Jó móka volt, bukdácsolni a sötét erdőben, összedolgozni a csapattársakkal. A napot diszkó zárta, de választható opcióként a tábortüzet is körbe lehetett ülni, aki beszélgetni szeretett volna. A szerencsésebbek pedig egy töpörtő sütögetés kellős közepébe csöppenhettek a konyhában, ahol ugyancsak folyhatott a szó a finom magyar ízek mellett.

A reggelit követően a konyhai szolgálat várt, ahol a folyamatosan érkező mosatlannal igyekeztem megbirkózni, ebben nagy segítségemre volt a professzionális mosogatógép, s így nem is volt olyan vészes. Ezt követően élesítettem a fényképezőgépemet, hogy megörökíthessem ösztöndíjas társaim két programját.

Ha ősz, akkor a táj aranyba borulása mellett eszünkbe juthat, hogy itt a szüret ideje is, no meg a szüreti mulatságok sem maradhatnak el. Nem véletlen, hogy ennek megfelelően a tábor a szüret tematikájára épült, fontos figyelmet fordítva a magyar népi hagyományok megismertetésére-őrzésére. Ösztöndíjas társaim a szüreti szokásokról készítettek kvízt, s állították szellemi erőpróba elé a csapatokat, aztán a Gazdaválasztó mókázás során a test próbára tétele következett (tojásvivés kiskanálban, vizespohár hordás fejtetőn, szőlőszem hámozás, talicskázás, táncolás, szavalás – hogy csak néhányat említsek). A táborba Kovács Gábor volt halmstadi ösztöndíjas is meghívást kapott, aki a férfiak között a legjobb gazdának bizonyult.

A névválasztó közgyűlést a szüreti koszorú és a Baksus bábu elkészítése követte. Utóbbi programszakaszért én voltam a felelős, ügyes segítőtársaimnak ezúttal is köszönöm, hogy a közös cél érdekében maximális mértékben az ügy mellé állították kreativitásukat.

Szilágyi Bence budapesti borász Magyarország borvidékeivel ismertette meg a hallgatóságot, három tételes borkóstoló keretében – bár a sors úgy akarta, hogy a visszájára forduljon a borsorrend... Úgy alakult tehát, hogy a 2015-ös évjáratú Tokaji Édes Szamorodni nyitotta a sort – egyébként mindenki nagy megelégedésére –, a Villányi borvidéket egy 2014-es Portugieser képviselte, hogy aztán egy 2017-es évjáratú Badacsonyi Pinot Gris tegye fel az i-re a pontot. A borkóstolót táncházas szüreti mulatság követte Kalmár Eszter és Kovács Gábor vezetésével, együtt járta mindenki a kör- és páros táncokat – a kör közepén kapott helyett a szüreti koszorú és a Baksus bábu.

Az est kinek szolid diszkóval, kinek kiadós tábortűz körüli beszélgetéssel zárult, hogy aztán másnap rendben adhassuk át a tanyát, várva a következő, februári tábort.

Antal József