A következőkben olyan egyesületi elnökök mutatkoznak be, akiket az elmúlt egy évben bíztak meg az elnöki feladatok elvégzésével és/vagy hangsúlyosabban szerveződik az általuk vezetett egyesület tevékenysége a gyermekprogramok köré. Szerettem volna megtudni, hogy ki honnan és miért pont ide, Svédországba jött, miként került kapcsolatba az általa vezetett egyesülettel, és milyen elképzelések merülnek fel a jövőre nézve.

Berecki Emőke: Mesélj magadról, honnan származtál el Svédországba? Miért Svédország mellett döntöttél? Miként teltek az első évek idegen földön?
Szilasi László: Délvidékről, Szabadkáról származom, ahol életem első 20 évét töltöttem. Sajnos közbejött a balkáni háború és szüleim elhatározására Svédországba költöztünk. Az első évek gyorsan teltek, hiszen nem unatkoztam. 10 hónap alatt végeztem el az SFI-tanfolyam összes szintjét, majd gyártástechnológiát tanultam vegyi irányon, ami ugródeszka volt abba a vegyi üzembe, ahol a rákövetkező 20 évet töltöttem. Jelenleg is gyártástechnológiával foglalkozom, de most már egy újfejlesztésű zöld-gázüzemben, ahol egy teljesen új, innovatív technikával próbáljuk a gyártást beindítani.

BE: Hogyan találtál rá az egyesületre, amelynek most már elnöke vagy? Hogyan lettél te az elnök? Beszélj kicsit az egyesület tevékenységéről!
SzL: Hogyan találtam rá a Hungária Klubra? Ő talált rám... Az egyesületi életet már 16 évesen kezdtem, amikor is vezetőségi tagja voltam a néhai Vajdasági Magyarok Ifjúsági Szövetségének. A magyarság tudatos megőrzése mindig is fontos volt számomra, de a tehetséges gyerekek fejlesztésében is aktívan részt veszek egy nemzetközi egyesületben.
Svédországba költözésem után volt egy kis kimaradás a tanulmányok és munka miatt, de ami késik, nem múlik, végül is sikerült megtalálnom a helyem. Malmőben kezdtem vezetőségi pályafutásom, ahol a Hungaroclub titkára voltam 3 évet, majd a Pannónia Klub alapító tagja és titkára lettem. Itt szerveztük meg az MC Hawer & Tekknő koncertet, ami a közel 400 fős látogatottságával az egyik legnagyobb svédországi magyar rendezvény volt! Fantasztikus 3 év után közelebb szerettünk volna lenni a szüleimhez, ezért Ängelholmba költöztünk. Kicsit nagy lett a távolság, hogy Malmőbe járjunk és ekkor keresett meg a Hungária Klub vezetősége, hogy szeretném-e segíteni az ő munkájukat. Ezen egyesülettel is jó volt a kapcsolatunk, ismertem a vezetőséget és megtiszteltetésnek vettem a felkérést, így igent mondtam. 2016-ban választás elé álltunk. Volt elnökünk sajnos nem tudta tovább vállalni a megbízatást és választanunk kellett, vagy találunk még 2-3 vezetőségi tagot, akik vállalják a munkát vagy megszűnik az egyesület. A választóbizottság kérésére, majd a tagok szavazatára, elvállaltam az elnöki posztot és vezetőségi tagokat is sikerült toboroznunk. Legnagyobb örömömre, már ebben az évben sikerült újraindítanunk a Cimbora Tábort.

BE: Milyen elképzeléseid vannak az egyesület jövőjét illetően?
SzL: Egyesületünk sajnos nem büszkélkedhet nagy taglétszámmal. A megszorítások és alacsony taglétszám miatt az elmúlt években teljesen leállítottuk a rendezvényeket, 1-2 „ingyenes előadás” kivételével, hogy csökkentsük a kiadásainkat, így a korlátozások feloldása után újra tudtunk indulni és ismét megszervezni a gyerektábort. A helsingborgi közösségben is egyre nagyobb szükség van gyerekprogramokra, és ezeket szeretnénk fejleszteni a jövőben. Idősebb tagjainkról sem szeretnénk megfeledkezni. Régi közkedvelt programjai voltak az egyesületnek a borkóstolók vagy a vacsorával egybekötött zenés estek, amiket a közeljövőben reméljük, újra meg tudunk szervezni.
A legnagyobb szervezést igénylő programunk viszont továbbra is a Cimbora Tábor marad, amikor táborzáráskor a Cimborák szeretnének maradni még 1-2 éjszakát és alig várják a következő tábort, az nekünk elég visszajelzés ahhoz, hogy erről a táborról a jövőben se mondjunk le!