Tisztelt Olvasó!

 

Először is szeretnénk mindenkinek egy áldásban gazdag, boldog új évet kívánni, sikeres magán- és egyesületi életet!

 

 

Beszámolómat a 2010.11.07-én megtartott gyűlésünkkel kezdem, ugyanis ekkor határoztuk meg az idei támogatási keretet 105.000 koronában. Az összegből 82 rászoruló részesül majd különböző arányban. A támogatásokat mérlegelő és az összegeket megállapító gyűléseink hangulatát nagyban meghatározza a beérkező kérések tömege, és a levelekben bemutatott élethelyzetek és sorsok. Nem egy vezetőségi tagunknak telnek meg a szemei könnyel, őszintén megvallva, hogy annak idején, az indulásunkkor nem erre számítottunk. Azt gondoltuk, idővel jobbra fordul a helyzet, hiszen a rendszerváltozások reménységgel töltöttek el mindannyiunkat. Hát nem így lett.

Szeretnék egy pár kérvényből idézni, hogy egy kicsit jobban lehessen érteni a helyzet súlyát:

 

Both Mária jövedelme (3 gyermekével Szentegyházasfalván él) a munkanélküli segélyből 500 lej, azaz 1005:-SEK) valamint gyereksegélyből (42 lej, azaz 85:-SEK gyerekenként) áll, ebből tartja el családját; a mindhárom gyerek iskolába jár: ”Nándi a szamárral gyűjtögetett egy kicsi tűzifát és azt egy bácsi megvásárolta tőle és úgy teltek el az ünnepek is szegényesen…mindennap hallgatom a Mária rádióadást és imádkozom, hogy az Isten tartsa meg magukat, mert a segítségük nélkül nem tudom mit csinálnánk.”

 

Nagy Melinda Csík-Fitódról írja: ” Édesapám hirtelen halt meg szívinfarktusban, azután egyedül édesanyám nevel minket munkanélküli segélyből. Nagyon nehéz szegénynek, kérjük a Jó Istenre, ha tudnak, segítsenek rajtunk is, nekünk sajnos még tankönyvekre sem futja,”

 

Bartos Erika Gyimesközéplokról küldi levelét: ”Újból köszönöm a segítségüket és a jóságukat, az Önök segítsége nélkül nem járhatnék iskolába (még van két testvér a családban).”

 

Tankó Zoltán szintén Gyimesközéplokról küldi sorait: ”Szeretnénk tanulni, de anyagi gondok miatt nincs lehetőségünk, elvesztettük édesapánk, az egyetlen kenyérkeresőt és itt maradtunk. 9 testvér és édesanyánk, aki munkanélküli, nagyon szeretem és sajnálom édesanyámat…”

 

Nem folytatom, minden támogatást kérő levélből kiérezhető a reményvesztettség és a nyomor. A Gyimes völgyében lakókat azért sújtja jobban a sors, mert ott a fakitermelés és a bányászat jelentették a megélhetést, a ”rendszerváltás ” után azonban rendre megszűntek a munkahelyek. Minden levélben azt írják, hogy édesapánk meghalt. Igen, a férfiakat a kemény munka, majd a munkanélküliség, a reménytelenség nagyon fiatalon tönkreteszi.

Szeretnélek megkérni, sőt nagyon kérlek, hogy segítsetek! Tudjátok, hogy nem magamért kérek, hanem ezekért a szerencsétlen gyermekekért, hogy tudjunk egy esélyt adni nekik a kitöréshez. Egy eléggé friss adat szerint Hargita megyében évente mintegy 250-300 ember dobja el magától az életét – ez szörnyű!

 

Tudom, hogy mindig nagylelkűen segítettetek, amit ismét nagyon köszönök. Ennek eredményeképpen segíthettünk szerte a Kárpát-medencében, de most két okból kérem a támogatásotokat: elsősorban a fent leírt helyzetek miatt, másodsorban pedig egyesületünk anyagi helyzete miatt! A kasszánkban körülbelül 80.000 korona van. Vezetőségünk mindent megtesz, hogy mérlegünkön javítsunk, de nélkületek kevesek vagyunk. Kérünk, hogy a március 13-án tartandó közgyűlésünkre gyertek el minél többen, hogy könnyebben dönthessünk egyesületünk jövőjéről.

 

Köszönöm a türelmeteket, köszönöm a támogatásotokat és a jóindulatotokat!

 

Megajánlásaitokat gyesületünk számlaszámára küldhetitek: Pg 68 09 02-4, LTBT Stödförening för Föräldralösa Barn.

Szerető tisztelettel:

 

Mihály Ferenc 

egyesületi elnök