Fotó: Buzás Melinda

A stockholmi Magyar Ház Közösség némi tétovázás után vállalta be a kolozsvári KnockOut zenekar stockholmi fellépését, ugyanis a koncert előtti időszakra gyors egymásutánban több program is le volt már előre szervezve. Tartottunk attól, hogy a Svédországban alig ismert csapat nem fog nagy közönséget vonzani.

A végső érv, ami miatt mégis úgy döntöttünk, hogy vendégül látjuk az együttest az volt, hogy a SMOSZ csak akkor fedezte a turné utaztatási költségeit, ha legalább öt egyesület kéri a műsort, így lett a stockholmi Magyar Ház Közösség az ötödik. Annak ellenére, hogy valamelyest ráfizetéssel zártunk, döntésünket nem bántuk meg: a koncert nagyszerű volt. Bár az előadóterem csak félig telt meg, a lelkes közönség úgy ünnepelt, mintha telt ház lett volna. A dalok jók voltak, a ritmus pezsdítő, a szövegeknek üzenete volt. Lénárd József zenekarvezető, gitáros, énekes és a három másik fiú: Novák István Attila basszusgitáros, Péter Attila gitáros, hegedűs és Turi Gábor dobos zenei felkészültsége, sokoldalúsága, valamint a Svédországban élő, markáns hangú Rottenstein Róbert – akiről kiderült, hogy korábban, még Kolozsváron, a zenekar tagja volt – bekapcsolódása az előadásba igazi élményt nyújtott még azoknak is, akik utólag bevallották, hogy életükben először voltak rockkoncerten.

Az előadás nagyon rosszul volt időzítve: a stockholmi program a hivatalos őszi vakációra, ráadásul pont a svédországi világítás napjára (Alla helgons afton) esett. Nyilván, akik a temetőbe szándékoztak menni aznap, nem a rockkoncertet részesítették előnyben. Döntésüket megértjük, csak sajnáljuk, hogy egy felejthetetlen emlékkel lettek szegényebbek.

A közönségnek megígért koncert utáni beszélgetés az együttes tagjaival elmaradt, az előadás után a csapat tagjai kivonultak egy cigarettát elszívni a ház mögé az udvarra, ahonnan aztán egy órán keresztül be sem jöttek az ebédlőbe egy külön kis utóünneplést tartva a turnészervezővel. A közönség hiába várta őket és lassacskán csalódottan hazamentek az emberek. Így az együttes által hozott turnépólók és a dedikálásra váró CD-k sem nagyon keltek el. Szerencsére legalább Rottenstein Róbert együtt maradt a közönséggel – de hát ő természetesen tudja, hogy Svédországban mi a szokás.

Írta: Bereczky-Veress Biborka, a Magyar Ház Közösség elnöke