Szeptember óta vesz részt a göteborgi Tavaszi Szél Kulturális Egyesület munkájában Nagy Anett, aki egy évig a Kőrösi Csoma Sándor Program keretében segíti a munkánkat. Az ösztöndíjasunk Göteborg mellett a boråsiak és a jönköpingiek mindennapi munkájában is részt vesz. Anett tizenkilenc éve dolgozik gyermekpszichológusként, pár éve pedig már csak az 1–6 éves gyermekekre és családjaikra koncentrál. Nagy tapasztalata van a gyermekek készségfejlesztésében, amihez a meséket használja nálunk.

Így az egyesület találkozóin, Anett segítségével, már egy jó ideje a magyar népmesék világába merülünk el, ahol ezek a történetek vannak a középpontban. Mesehallgatás, közös mesejáték, és ehhez kapcsolódóan a gyerekek saját mesekönyvet is írnak, amelynek első „kötetét” a tervek szerint anyák napjára fogjuk befejezni. Januárban, a magyar kultúra napja kapcsán tartott foglalkozáson már egy igazi, tavaszi szeles mesét hallgattunk meg, amelyet Juhász Inez írt saját kezűleg. Álljon hát itt a kislány meséje, hogy sose feledjük: együtt mindig jobb!

Együtt jobb

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két királyság. A királyságok utálták egymást, csak a herceg és a hercegnő szerettek egymással játszani. Egy nap a herceg, meg a hercegnő elhatározták, hogy együtt megszöknek, mert a két király már azt tervezte, hogy háborút indítanak. Amikor megszöktek, már az első órában a hercegnő beleesett a folyóba, a herceg meg szaladt utána, majd nehézkesen kihúzta a folyóból. A herceg meg véletlenül elesett, és pont egy épülő hangyaboly közepébe esett. Amikor már reggel volt, nagyon sok esés érte őket és teljesen ki voltak fáradva. Még egy kicsit gyalogoltak, és utána megláttak egy házikót az erdő kellős közepén. Bekopogtak, az ajtót egy öregasszony nyitotta ki. Elárulom nektek, hogy egy boszorkány volt, aki el akarta őket varázsolni, de ezt ők még nem tudják. A herceg megkérdezte, hogy lakhatnak-e itt egy napot. Az öregasszonynak hitt boszorkány máris beengedte őket. A herceg meg a hercegnő már megbánták, hogy elszöktek a királyságokból, ezért azt tervezték, hogy majd holnap visszaindulnak a szüleikhez. A boszorkány viszont titokban, amikor aludtak, varázsport szórt rájuk, hogy a hazaúton minden még rosszabban menjen. Másnap elindultak, de a boszorkány varázslatától még jobban elfáradtak, mint előző nap. Az út végén a boszorkány varázslata kettéválasztotta a földet, a herceg meg a hercegnő pont ott álltak, ahol a föld elválasztódott és ezért rögtön beleestek a lyukba. A két király azonnal meglátta őket és maguk szaladtak ki segíteni, mert az összes többi ember kereste őket. A herceg meg tudta fogni a szakadék egyik szélét, a hercegnő pedig a lábába kapaszkodott. A királyoknak muszáj volt együtt kihúzniuk őket. Amikor nagy nehezen kihúzták őket, belátták, hogy többre mennek együtt. Attól a naptól fogva a két királyság boldogan élt, a herceg meg a hercegnő pedig amikor felnőttek, összeházasodtak.

Írta: Majoros Ferenc és Juhász Inez