2025. május 30-án, pénteken késő délután, a Hällebergai Tábortanyán vette kezdetét a Kristianstadi Magyar Egyesület védnöksége alatt zajló I. Svédországi Székely Közösségi Találkozó, a SZÉKITA. Az elnevezés a SZÉKELY és SZKÍTA fogalmakból alkotott szójátékra utal. Kitalálói: Váncsa András és Ambrus A. Árpád voltak, akikhez csatlakozott Molnár Gergely is. A szervezők egy része már csütörtökön munkához látott, a többiek péntek déltől kapcsolódtak be az előkészítésbe. A résztvevők első hullámának érkezése után, elfoglalták a szobákat, megkapták a kitűzőket és a SZÉKITA-INFÓt, mely a program mellett tartalmazta a legfontosabb tudnivalókat, a jeles székely napokat és a rovásírás-ábécét. Majd elkezdődött az ismerkedés, a párbeszéd a székely és magyar szimbólumok dekorációjának árnyékában. Vacsora előtt röviden megemlékeztek az aktuális évfordulókról: a székely himnusz szerzőinek, Mihalik Kálmán zeneszerző születésének 129. (1896. február 21.) és Csanády György szövegíró születésének 130. évfordulójáról (1895. február 23.); a székely himnusz első nyilvános előadásának jubileumáról (1921. május 22.), valamint Csaba királyfi és a Szent Jobb ünnepéről (május 30.). Vacsora után folytatódott a baráti együttlét és poharazgatás. Kicsivel sötétedés után fellobbant a tábortűz, a székelyek fenséges „tűzijátéka” és üzenőfénye. A jókedv emelkedésével éjfél táján előkerült a házikenyér, a szalonna, s a zöldhagyma. A lankadó tűz maradékán, a parázson lelkes szalonnasütésbe, majd lakmározásba kezdett a társaság legkitartóbb része.

2025. május 31-én, szombaton a reggeli után, több mint 90 résztvevő jelenlétében, a magyar és a székely himnusz hangjaira felvonták a piros-fehér-zöld és a kék-arany-kék lobogókat.

A szervezők nevében Molnár Gergely, a Kristianstadi Magyar Egyesület elnöke köszöntötte a résztvevőket és nyitotta meg hivatalosan is a Székely Találkozót. Köszöntésében elmondta: a valóság kapujában állunk; a hosszú szervező munka beérett; célunk: a székely önazonosság és kultúra megismertetése; egy hiánypótló rendezvényről van szó; a világban szétszóródott nagyszámú székelység egyre erőteljesebben mutatja, jeleníti meg magát székely rendezvények révén; idézte Ravasz László, erdélyi származású református püspök a Hargitaváralja jelképes székely község művészestjén 1935-ben elmondott gondolatait, melyek 90 év távlatából is érvényesek: „Mi a székelység? A rengeteg ki nem alvó, bennünk élő emlék, egy el nem mondott remény, egy be nem vallott hontalanság…”; Marosvásárhely fekete márciusára (1990) utalva – melynek tragikus következményeként került családjával együtt Svédországba – Gergely elmondta, hogy az ő székelységének záloga azok a drámai márciusi napok, amikor lázadtak, harcoltak az anyanyelvért, a kultúráért, az iskolákért, a puszta létezésért; ismét Ravasz püspököt idézte: „Ne siess, székely, mert elkésel! Állj meg néha, mert elkésel életed legszebb dolgairól, legédesebb örömeidről”; a szónok felhívta a figyelmet a Székelyföldön jelenleg is zajló hatalmas természeti katasztrófára (árvíz) és szolidaritásra biztatta a jelenlévőket; „Azzal kezdtem gondolataimat, hogy itt állunk most a valóság kapujában és ezt a kaput most megnyitom: ebből a zord világból együtt átlépünk a székelység küzdelmes és nehéz, de szép és megnyugtató világába!”

„Mi Atyánk, ki a mennyekben vagy, tekints le erre a gyülekezetre és vedd védőszárnyaid alá minden tagját! Te azt mondtad, hogy ha ketten vagy hárman összegyűlünk a nevedben, Te is közöttünk leszel! Jöjj közénk és segítsd munkánkat, adj erőt, hogy befejezzük, amit elkezdtünk és vigyük győzelemre a székelység ügyét!”

A Találkozó főtámogatója a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége volt. Ezúttal is köszönjük! Tompa Anna, a SMOSZ képviselője, többek között, arról beszélt, hogy „figyelnünk kell az új és régi veszélyekre, melyek elvonják a figyelmet az általános emberi értékekről, mint a szeretet és mások megbecsülése, kultúránk megtartása és nemzetünk megmaradása. A mai nap is erről szól.” A felszólaló megköszönte a SMOSZ- és a saját nevében „e nagyszerű találkozó kigondolását és véghezvitelét a szervezőknek.”

Magyarország stockholmi nagykövete levélben üdvözölte a Székely Találkozót: „Molnár Gergely úr, a Kristianstadi Magyar Egyesület elnöke részére, Kristianstad. Tisztelt Elnök Úr, kedves Gergely! Engedje meg, hogy ezúton fejezzem ki köszönetemet a megtisztelő meghívásért a svédországi székely közösségi találkozóra, amelyet 2025. május 30. és június 1. között tartanak a dél-svédországi Hällebergán. Nagyszerű, hogy a Svédországban élő székelyek összetartása érdekében ilyen kiváló programot szerveznek, ami nemcsak a székely hagyományok megőrzésére szolgál, hanem a közösségi összetartozást is bizton erősíti. Az ilyen találkozók rendkívüli jelentőséggel bírnak a diaszpórában élő magyar közösségek számára, hiszen biztosítják azt a lelki és kulturális közeget, amelyben identitásukat megőrizhetik, erősíthetik és továbbadhatják azt a következő generációknak. Külön szeretnék gratulálni Önnek és a szervező csapatnak az odaadó munkához, amellyel egy ilyen színvonalas és tartalmas programot sikerült összeállítani. Biztos vagyok benne, hogy a rendezvény felejthetetlen élményt nyújt majd minden résztvevőnek, és nagyban hozzájárul a székely kultúra és hagyományok svédországi megismertetéséhez, elmélyítéséhez az itt élő magyarok és különösen a fiatalabb generációk számára is. Ebben az időpontban az egyéb elfoglaltságaim miatt sajnos személyesen nem tudok részt venni a találkozón, de gondolataimban Önökkel leszek. Őszintén kívánok minden résztvevőnek vidám, felemelő, örömteli pillanatokat és tartalmas együttlétet. Kérem, adja át szívélyes üdvözletemet mindenkinek, aki a csodás Hällebergán tölti majd június első hétvégéjét. Munkájukhoz kitartást, sok sikert és nagyszerű eredményeket kívánok! Stockholm, 2025. május 19., dr. Müller Adrien nagykövet”

A gyergyócsomafalvi Ambrus A. Árpád történelmi eszmefuttatását a közelgő trianoni évfordulóra való figyelemfelhívással kezdte. A SZÉKITA logójának ismertetését követően arra a kérdésre próbált válaszokat adni, hogy kik is a székelyek? Egyik releváns meghatározás szerint: „A székelység egy olyan katonanép, amely a történelmi idők mélyéig mindig ott van jelen, és ott éli életét, ahol a magyar nép is, feladat-megosztásban: a magyarság alkot, szervezi az államberendezkedést, a székelység harcol és védi azt. Ilyen sajátosan kapcsolódik egymáshoz e két nép és alkotja a magyar nemzetet.” A székelyek szkíta gyökere is felszínre került. Ismertető hangzott el a székelyek életteréről, felsorolásra kerültek a székely székek (sajátos területi-közigazgatási egységek), téma volt a székely jog és a nemzetgyűlés, de röviden áttekintődött a székelység 19., 20. és 21. századi léte is. Külön fejezetet kapott az első világháború után Magyarországra és nyugatra menekült székelyek önszerveződése, a Hargitaváralja jelképes székely község bemutatása, valamint a 21 darabból álló történelmi székely zászlósor. A Hargitaváralja célja „az őshazán kívül élő székelyek társadalmi-, közművelődési-, és gazdasági ügyeinek felkarolása és támogatása (…), az őshagyományoknak és erkölcsöknek őrizete, tisztelete és felújítása (…)” Közel egy évszázad távlatából is aktuális és megszívlelendő célkitűzés. A Svédországi Székely Közösségi Találkozó (SZÉKITA) valamelyest a Hargitaváralja szellemi társörökösének is tekintheti magát. Az előadó egy 1938-as újságcikket idézett, mely szerint: „Ha a székely az ő szembetűnően különleges szellemi individualitását, különleges lelki ritmusát elveszíti, hasznavehetetlen lim-lom lesz belőle minden további vargabéles és flekkenevés dacára, mint az, a különben kitűnő óra, melyből a rugót kivették.” Majd arra biztatatta a jelenlévőket, hogy ne adják át magukat a kényelemnek, hanem a katonai örökség szellemében, mindig legyenek éberek és álljanak készenlétben, mert csak így őrizhetik meg székely mivoltukat, így maradhatnak méltóak, hűségesek a székely néphez, s ezáltal a magyar nemzethez!

A gyergyóalfalusi Balázs József tanár és festőművész, aki a csíksomlyói gyalogos zarándoklat újraindítója és mai napig vezetője – élő videó-előadásban – Csíksomlyó szellemiségéről, az ősi magyar és székely hitvilágról és szakralitásról, az Istenanya / Babba Mária / Boldogasszony főszerepéről, a pünkösdi búcsú eredetéről, István pap kezdeményezéséről, a zarándoklat élményéről és az e köré fonódó csodákról tartott lélekemelő ismertetőt. Megható volt az a történet, melyben elmesélte, hogy amikor kételyek környékezték, hogy ő kell-e vezesse a zarándoklatot, egyik alkalommal egy ökölnyi kő zuhant le a hegyről és éppen őt találta hátközépen, de semmilyen maradandó sérülése nem származott és ezzel választ kapott kételyeire, bizonyosságot nyert, hogy igenis folytatni kell a zarándoklatot és az út során semmi baj sem történhet, mivel Babba Mária oltalma alatt állnak. A nagyvilágban szétszóródott székelyeknek üzente, hogy tartsanak ki, őrizzék meg hitüket, s a reményt. A zarándokok az ők kéréseiket is Babba Mária elé viszik, és biztos, hogy nem fognak csalatkozni!

Amíg bent az előadások zajlottak, addig a konyhában és kint gőzerővel folyt a munka: szorgos kezek készítették elő az ebédet. Volt, aki hagymát, zöldséget pucolt, volt, aki főzött, tálalt, volt, aki mosogatott, kenyeret sütött stb. Egyszóval dolgoztak keményen, hogy mindenki civilizált körülmények között és kényelmesen jusson a finom eledelhez. Csanádi Csaba az udvaron felügyelte a tartalmas bográcsot a tűz felett. Időközben, Csáki Jocó is megérkezett csapatával és elkezdődött a malacsütés estére.

A mennyei ebéd után, kis pihenőt követően, a gyerekeknek a Székely Legendárium rajzfilmjeit vetítették: A táltos asszony; A rétyi nyír; Babba Mária (Csíksomlyó legendája). A kitartó gyerekeknek fagylalt volt a jutalmuk. Közben az udvaron íjászatban és ostorcsattogtatásban is kipróbálhatták magukat néhányan, de voltak, akik az asztaliteniszt választották.

A délután külön színfoltját képezték a ljungby-i tánccsoport tagjai, akik hirtelen kürtőskalács-sütő csapattá alakultak, Imreh Tibor és Imreh Apolka koordinálásával. Munkájuk gyümölcse: a gőzölgő, friss, fenséges székely csemege, a kürtőskalács!

A tábortanya épületének előterében székely témájú kézműves kiállítást tekinthettek meg a jelenlévők Molnár Erzsébet válogatásában. A szőttesek, varrottasok mellett, kis kopjafák, mini székelykapuk, fadomborművek, faragott sulykok, népviseletben díszelgő babák és egyéb tárgyak díszítették a kézműves kiállítás rögtönzött standját.

A zenés-kulturális műsor Ilyés Attila zenés-gitáros előadásával folytatódott. A zenés darabok közepette Molnár Gergely alkalomhoz illő, székely témájú verseket szavalt: Tompa László „Lófürösztés” és Horváth István „Tornyot raktam”. A háttérben a Gencsi Emese által válogatott, szívet melengető székely és erdélyi tájképek váltották egymást. A Csíkszéki „Mátyás Huszáregyesület” külön meg is köszönte a Nyergestetőn őket ábrázoló kép megjelenítését.

A konyha körüli teendők, a terítés, a vacsora tálalása néhány ember kemény munkájának köszönhetően ismét jelesre sikeredett!

Az est-, és merem állítani, a SZÉKITA csúcspontja, a Ljungby-i Petőfi Magyar Egyesület székely néptánccsoportjának fantasztikus előadása volt, melyben megjelenítették létünk minden érzését a szülőföldszeretettől a hontalanságig, a gyökereiktől a szárnyalásig. A tánccsoportról tudni kell: 1988 őszén, az akkor még egymást alig ismerő fiatalok, az akkori elnök, Bokor Domokos biztatására, létrehozták az első tánccsoportot 20 lelkes közreműködővel. 2000 körül elcsendesedett a néptánc háza tája, de 2013-ban új, lelkes csapat jött össze. Ezután, minden évben igyekeztek készülni ünnepi műsorokkal, kisebb-nagyobb táncelőadásokkal (pl. a március 15-i előadás), hagyományos farsangtemetés, szüreti csősztánc, táncház. 2015-től táncházakat is kezdtek tartani a mindenkori Kőrösi Csoma Sándor program ösztöndíjasainak irányításával. A 2020-as koronavírus-időszak után, a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasának, Balogh Dávid Attila által vezetett táncházak és táncpróbák alatt új erőkkel frissült a tánccsoport. 2024-ben teljesen új emberek kezdtek csatlakozni – és most ebből a csapatból jöttek el néhányan a Székely Találkozóra székelyföldi: udvarhelyszéki és felcsíki-, valamint moldvai táncokkal. A táncosok: Balázs Éva (Zetelaka), Boros Szilvia (Csíkcsomortán), Jakab / Csíki Tünde (Zetelaka), Tamás Csaba (Csíkszentdomokos), Bíró Blanka (Csíkszentdomokos), Lukács Zsolt (Ozsdola), Both Barbara (Székelyudvarhely), Bíró Mária (Zeteváralja), Bíró Róbert (Budapest), Bíró Attila (Budapest), Imreh Apolka (Csíkszereda). Minden elismerésünk a gyönyörű műsorukért: le a kalapokkal! A jó Isten éltesse őket erőben, egészségben, hogy a jövőben is találkozzunk, akár társszervezőkként!

Vacsora előtt székely köményes pálinkával kínálták a résztvevőket. A táncmulatság alatt a zenét és a talpalávalót Horváth Dénes biztosította. A táncmulatság hangulatát nemcsak az ital emelte, hanem a zöldhagymával kiegészített zsíros kenyér is fűszerezte!

2021. június 1., vasárnap a rendezvény utolsó, záró momentuma volt. A reggelit követően, a „Boldogasszony Anyánk”, valamint az „Ó, én édes jó Istenem” című régi népi himnuszok dallamaira levonták a magyar- és székely lobogót. Az összegzés és értékelés a Találkozó utánra maradt, ami talán jelen sorokban ölt testet. A takarításban, rendcsinálásban többé-kevésbé mindenki részt vett, de néhányan itt is erőn felül teljesítettek.

A SZÉKITA összességében egy jól sikerült, úttörő rendezvényként indult útjára, mely többé-kevésbé elérte célját. A pozitívumok és sikerek mellett a hibákból, bakikból, hiányosságokból levonjuk a tanulságokat és legközelebb megpróbáljuk kiküszöbölni ezeket!

Ha – aposztrofálva Tamás Károly, 1938. május 20-án, a Hargitaváralja folyóiratban megjelent mondatát – elveszítjük különleges szellemi individualitásunkat, különleges lelki ritmusunkat, minden további vargabéles és flekkenevés, meg másfajta szórakozás dacára, hasznavehetetlen lim-lomokká válunk, megszűnünk székelyeknek lenni! A SZÉKITA kulturális programjaitól, lelki-szellemi kútfőinktől távolmaradóknak, közömbösöknek üzenjük: „Nem csak kenyérrel él az ember!”

Kényes vállalkozásba kezdek, mert neveket sorolok fel és biztos, hogy néhányan ki fognak maradni, de mégis megteszem! Köszönet a Kristianstadi Magyar Egyesület vezetőségének, hogy felvállalta ezt a rendezvényt; a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége (SMOSZ) vezetőségének, hogy anyagilag támogatta a Svédországi Székely Közösségi Találkozót! Köszönet a szervezőknek, akik időt, energiát, anyagiakat, zöldséget, malacot, tojást, szalonnát, házi kenyeret nem sajnálva, előkészítették, lebonyolították és a rendezvény alatt folyamatosan dolgoztak a SZÉKITA sikeréért: Váncsa András; Molnár Gergely; Molnár Erzsébet, Kanyó Gabriella; Berger Helga; Bârsan Marinel; Bârsan-Koszta Angella; Gencsi Emese; Imrea Irén; Ambrus A. Árpád; Imreh Tibor és Imreh Apolka, valamint az általuk koordinált kürtős-sütő csapat; Csáki Jocó és malacsütő csapata Åhusből: Oláh Árpád, Virág Sándor és Ambrus István. Külön köszönet, a túlzás nélkül, non-stop szakács- és konyhai szolgálatot teljesítő, vajdasági Csanádi Csabának és Urbán Renátának! Hálás köszönet azoknak is, akik ugyan nem szervezőként, de becsülettel kivették részüket a munkából: Gál-Molnos Ildikó; Gencsiné Szász Ildikó; Kovács Linda; Kovács Sándor; Szőke Klára; Vadady Éva és még mások. Hálások vagyunk és köszönjük Balázs József gyergyóalfalusi festőnek és tanárnak a hiánypótló előadást és a Ljungby-i tánccsoportnak a felemelő műsort és az egyebekben való közreműködést!

Tizenöt évvel ezelőtt egyik székely településen szoboravatással összekötve bemutatták a történelmi székely zászlókat. Itt hangzottak el az alábbiak: „(...) A hazatérés vágya mindannyiunk lelkében él! Mindannyian ismerjük az érzést: jó hazatérni, jó hozzátenni valamit a hazulról hozotthoz, jó visszaadni valamit az otthon maradottaknak, akár egy szót, egy mosolyt, egy gesztust – melyet mindenki ért, egy imát, egy gondolatot – melyet együtt értünk meg. JÓ TUDNI A TÁVOLLÉVŐKNEK, HOGY SZÁMON TARTJÁK, ÉS JÓ TUDNI, HOGY OTTHON SZÁMÍTANAK RÁ! JÓ TUDNI VISZONT AZ ITTHONIAKNAK, HOGY NEM VAGYUNK MAGUNKRA HAGYATOTTAK! (...)”

Trianon gyászos napján, vagy a nemzeti összetartozás napján, arra biztatjuk a SZÉKITA résztvevőit, illetve a Svédországban élő magyarokat és székelyeket, adjuk konkrét jelét annak, hogy összetartozunk és az otthoniak nem magukra hagyatottak: segítsünk anyagilag a bajba jutott honfitársainknak a székelyföldi árvíz kapcsán – mindenki saját lehetősége szerint! Azt ajánljuk, hogy elsősorban közismert, hiteles és profi karitatív szervezeteknek-, vagy a magyar közmédia erre specializálódott csatornáinak küldjék el önzetlen adományaitokat! A Kristianstadi Magyar Egyesület vezetőségének döntése értelmében a Találkozó bevételének és kiadásainak különbségéből származó összeget szintén az árvízzel kapcsolatos jótékonykodásra fordítja. Jó tudni, hogy számíthatunk egymásra, jó kedvben és balsorsban egyaránt! Ez itt most a balsors és a segítés ideje!

Viszontlátásra a második SZÉKITA-n 2026-ban, remélve, hogy kiegészül a szervezők köre a Ljungby-i Petőfi Magyar Egyesület legaktívabb érdeklődőivel! Áldott pünkösdöt kívánunk, tudatában annak, hogy a Balázs József vezette gyalogos zarándokok átadják a Csíksomlyói Szűzanyának fohászainkat és imaszándékainkat és nem marad a válasz néma!

Lejegyezve: 2025. június 7-én, pünkösd szombatján