Göteborgban jókedvűen, nevetős, lazítós programmal indult az ősz. Azt vettük észre, hogy az ilyen jellegű kikapcsolódásra van nagyobb igény. Soha nem látott arcokat szoktunk ilyenkor látni, akik nagy izgalomban, toporogva várják, hogy előadás után szelfizhessenek a közkedvelt előadókkal. Ezúttal a téma is örökzöld volt, hiszen mindenkit foglalkoztat, hogy miért ért a nő és a férfi mást ugyanazon a mondaton, és hogyan lesz ebből azonnal parázs vita. A Házastársas olyan helyzeteket villant fel, amiket mindenki megélt, aki valaha is úgy döntött, nem egyedül bandukol ezen az érzelmi hullámvasúton. Ábel Anita és Debreczeny Csaba, két fantasztikus színész, akik nemcsak eljátszanak, hanem megmutatnak – minket. Párokat. Embereket. Az előadásnak Ljungby és Halmstad is fogadói voltak, SMOSZ programszervezés keretén belül. Nem bántuk meg, a jó hangulat és nevetés fontos és közkívánatos.
Októberben komolyabbra fordult a hangulat, elindult az országos turné 7 fogadó egyesülettel, az október 23-i nemzeti ünnepi programunk. Szőnyi Dorottya és Szűcs Lili, a Kőrösi Csoma Sándor Program korábbi ösztöndíjasai tartottak zenés, irodalmi előadást 1956, Te csillag címmel. Mindenhol sikerült fellobbantani ‘56 csillagának a fényét, hisz ilyen előadásokon azok szoktak jelen lenni, akik ennek fényét szeretnék megőrizni.
Novemberben ismét egy irodalmi estet szerveztünk. Tóth Péter Lóránt, Magyar Ezüst Érdemkeresztes és sok más egyéb nívós díjjal kitüntetett versvándor jött el hozzánk, a 21. ország voltunk a listáján. Előadása, a Lélek vagyok, élni szeretnék, az egyik legtragikusabb sorsú költőnk, Radnóti Miklós halálba való menetelését idézte meg nekünk Bortól Abdáig, életének utolsó napjait, a lelki és fizikai fájdalmait. Habár ez az este korántsem volt szórakoztató, mégis szükséges. Ezek a pillanatok erőt tudnak adni a ma emberének, példát, felelősséget mutatni. Az életünk, a békénk törékeny és tünékeny, vigyáznunk kell rá nagyon!
Írta és fotók: Buzás Melinda
