Marosán Csaba szavaival: „Arra törekszem, hogy meghitt, barátságosabb Erdélyben élhessenek, élhessünk. Hiszem, hogy mi mindnyájan, akik itthon maradtunk, Adyval szólva, »őrzők vagyunk a strázsán«. Akik kivándoroltak, ragaszkodnak identitásukhoz, kapaszkodnak azokba a gyökerekbe, amihez jussuk van: a magyar kultúrához. Meggyőződésem: »nyelvében él a nemzet«, és az anyanyelv elvesztésének identitásvesztés a következménye. Az ember a gyökereit őrizze meg a legjobban!”

A külhoni magyar közösségek két nagyobb csoportra oszthatók. Egyfelől a határváltoztatások, legfőképpen a trianoni békeszerződésben leírt új államhatárok következtében létrejött őshonos kisebbségi közösségekre, másfelől pedig a migrációs származású diaszpóra közösségekre.

Svédországban nagyszámban élnek magyarok diaszpóra körülmények között, kialakítva különböző magyar közösségeket. Az elcsatolt területek szórvány területein is hasonló jelenség figyelhető meg.

Mezőség

Így magyar közösségek Mezőségen is megpróbálnak kialakítani egy gazdag, kulturális és társadalmi értelemben is jól működő emberi közösséget, ezáltal gazdagítva az összmagyarság kultúráját. Korábban teljes egészében erdők borították a Mezőséget, mely napjainkra meredek lejtőkre, szakadékokra és lejtős domboldalakra változott. Kós Károly szerint a tájegység elnevezése először 1447-ben fordult elő Mezőszilvás falu nevében és használata általánosan csak a 19. században terjedt el.

Mezőségre nagy számmal telepedtek le a honfoglaló magyarok. Ezért tartozik Erdély legkorábbi, a magyarok által benépesített területei közé. A középkorban sűrűn magyarlakta vidék volt. A románok nagyobb számmal a középkor végén kezdtek beköltözni, különösen akkor, amikor a 16–17. század háborúiban csökkent a magyar lakosság száma.

A Mezőségen mintegy 300 magyarok, románok és németek (szászok) lakta község található. Magyar lakossága szigetcsoportszerűen szétszóródva a román falvak közé ékelődve él. Népi kultúrája Erdély legarchaikusabb magyar paraszti műveltségű kultúrájához tartozik. Ezért fontos a néprajztudomány számára a zenei- és néptánci gazdaságuk.

A mezőségi népviselet többé-kevésbé egységes. Ettől csak az egyedülálló széki viselet tér el. Szőtteseiken és lakástextileiken egy sajátos hímzéstechnikát alkalmaznak. A vászonhímzések falucsoportonként változnak. Wass Albert és Sütő András regényeinek és elbeszéléseinek jelentős része a Mezőségen játszódik.

Kolozs

Erdélyi település Kolozs megyében a Mezőségen, mely már az Árpád-korban lakott volt. Nevét az oklevelek 1291-ben említették először Kolos néven, majd 1326-ban Kulusakna, Kolozs(akna) mezőváros volt, jelentékeny sóbányával, melyet már a 11. században műveltek.

Néhány nevezetessége:

- A valamikori sóbánya helyén levő sósfürdő, amelynek gyógyvizét reumatikus bántalmak és nőgyógyászati panaszok kezelésére javasolják.

- Az 1808-ban épült római katolikus, Jézus Szíve templom.

- Az 1822–1825 között épült, műemlékké nyilvánított református templom.

- Lapidárium az unitárius templom szomszédságában, itt 8 darab 17. és 18. századból származó sírkő, valamint a Szent Imre templom néhány épen megmaradt köve van kiállítva.

- A kolozsi magyarok egyik lelki otthona 1592-től az unitárius egyházközség.

Kolozsi Magyar Napok (2025. július 18-20.)

Kolozs egyik legnagyobb kulturális rendezvénye, mely összegyűjti nemcsak a környező települések magyarságát, de az elszármazott kolozsiakat is. 2025-ben is gazdag és változatos előadásokkal jelentkeztek, minden korosztály megtalálta a számára legvonzóbb programot. Néhány erdélyi település is átvette a füredi Anna-bál hagyományát, Kolozson 135 éve szervezték meg először ezt a mulatságot. A sósfürdőiről ma is híres erdélyi település eredetileg azért honosította meg a bált, hogy ezzel is népszerűsítse fürdőit.

Marosán Csaba

Kolozsvári színművész. Küldetésének tekinti a magyar literatúra népszerűsítését. Három gyermek édesapja. Fő célja megszerettetni az irodalmat a „simogatós telefonok” világába születettekkel. Mi vagyok? Arany János szavával: „Egy népi sarjadék, / Ki törzsömnek élek, érette, általa; / Sorsa az én sorsom s ha dalra olvadék, / Otthon leli magát ajakimon dala.”

A Skandináviai Magyarok Kulturális és Tudományos Társasága (SMKTT) is hozzájárult a kolozsiak fontos rendezvényének a minél színesebbé és gazdagabbá tételéhez, mellyel közelebb hozta egymáshoz a diaszpórában és szórványban élő magyar közösségeket. Előadásom címe: A Magyar Nyelv és Őstörténet nyomai – Az Észak-, Dél- és Közép Amerikai őslakosok nyelvének és kultúrájának magyar vonatkozásai. A tanulmány alapja három személy (Matek Kamill, Móricz János és Simon Péter) által a helyszíneken, eredeti források alapján összegyűjtött tudás bemutatása. Ezáltal egy hitelesebb képet kaphatunk a valóságról, ezért fontos ezen személyek (és hála, sokan másoknak is) a kutatásait folytatni és népszerűsíteni. A bemutatott tanulmánnyal tisztelegni szeretnénk Móricz János emlékének is, akinek a kitartása, becsületessége, az Igazság megismerése utáni hajthatatlan lelkesedése példaképül szolgál a számunkra!

Írta: Madarassy Enikő (SMKTT, MHK, SMOSZ)