Amikor ezek a sorok íródnak, még csak február vége van, böjti időszak, de a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület már túl van, nemcsak a farsangon (amely Kapusi Szabolcs ceremónia- és bábmester vezényletével idén is fergetegesre sikeredett, tánccal és zenével, jelmezes megmérettetéssel, fánkokkal és az elmaradhatatlan tombolával-tombolással a végén), hanem több, jól sikerült gyerekfoglalkozáson is. Januárban egyből egy igen kedves ismerős tért vissza és tartott egy jól sikerült összejövetelt az új év első találkozóján, Göteborgban. Korábbi ösztöndíjasunk, Nagy Anett (aki korábban a Kőrösi Csoma Sándor program keretében ösztöndíjas hónapjait Nyugat-Svédországban töltötte) látogatóba jött vissza, és ha már így tett, egy mesefoglalkoztatással lepte meg újra a gyerekeket. Így ezen a foglalkozáson egy mesével, lufikkal, mogyorókrémes és lekváros gofrikkal, valamint sok játékkal indítottuk el az egyesület új évét és a farsangi szezont.

A következő foglalkozást már egy házaspár tartotta, ugyanis Molli szülei, Vali és Halu elvállalták, hogy január végén ők fogják levezényelni a vasárnapi programot. A jól megszokott kézműveskedés mellett aznap hatalmas verseny kerekedett, ahol az ügyességé volt a főszerep. Eltérő méretű labdákat kellett – pontokért cserébe – különböző méretű kosárba, pohárba dobni, egyre nehezített feltételekkel, ahol a győztes egy névre szóló diplomát vitt haza a nap végén. Jó volt látni, ahogy a gyerekek sorban állva, izgatottan várták, hogy rájuk kerüljön a sor, de amikor mindez megtörtént, akkor bizony mindannyiuk erősen koncentrálva próbált pontot szerezni. Februárban is volt klasszikus, vasárnapi gyerekfoglalkozás, ahol a magázódásról tudtak meg egyet s mást az összesereglett fiatalok. Ez ugye Svédországban különösen nehezen elmagyarázható nyelvi formátum, hiszen a svédek már régen elhagyták a magyarul még előforduló „maga”, „ön” vagy sokszor „tetszik tudni” formátumot.

A gyerekek nem is mutattak túlzott érdeklődést a téma iránt, ezért egy kisebb trükköt kellett bevetni a figyelmük elnyeréséhez. Ehhez kapóra jött, hogy a foglalkozás időpontjához közel esett a hangos olvasás világnapja (február első szerdája), így volt miért elővenni a mesekönyveket és felolvasni a Bogyó és Babócát, valamint a Kufli meséket, de úgy, hogy a párbeszédeket magázó formátumban hallhatták a gyerekek. Ezután volt interaktív rész is, ugyanis a Mátyás király meg az igazmondó juhász meséje közben a bal kezüket kellett felemelniük, amikor tegeződést hallottak, magázódásnál pedig a jobb kezüket. Ugye ebben a mesében a német császár Mátyáshoz és juhászához tegeződve szól, de a juhász az urakkal magázódva beszél. Érdekes, eseménydús volt tehát az évkezdet Göteborgban, tele gyerekzsivajjal, baráti látogatásokkal.

Írta és fotók: Majoros Ferenc