Rendhagyó módon kezdem: Milí priatelia! Dovolte mi aby som Vás čo najsrdečnejšie zdravil v mene členov Maďarského Kultúrneho Spolku v Lundu.

- Talán nem értitek? - Nem is az a lényeg, hanem hogy megfeleljek a szeptember 1-én életbe lépett szlovák nyelvtörvénynek. Igaz ugyan, hogy ez ránk nem vonatkozik (még nem!), de ha ez a törvény minősíti a jelenlegi szlovák kormányt, akkor csak idő kérdése, hogy a külföldön élő szlovák állampolgárok számára is kötelezővé tegyék az államnyelv használatát. S mivel alulírott szlovák állampolgár (is), ráadásul egy egyesület hivatalos képviselője…, szóval csak a bajt igyekszem megelőzni, amikor gyakorlom az államnyelvet, hogy könyebben megfeleljek majd kormányom várható elvárásainak. Az anyagi vonzat sem elhanyagolandó, mivel a kihágás súlyát Euroban fejezik ki (sok Euroban!), amit ha átszámítunk svéd koronára, megkettőződik a csapás.

A nyár folyamán egy hivatalos ügyet kellett elintéznem Rév-Komáromban (Szlovákia). Gondolkodás nélkül magyarul adtam elő a hivatalnoknőnek látogatásom célját s azt is természetesnek vettem, hogy magyarul jött a válasz. Az irataimban szereplő svéd lakhely a hölgy régi svédországi emlékeit keltette életre. A hivatalos ügyintézés ezáltal barátságos beszélgetéssé lazult. Megtudtam, hogy néhány héttel később már kénytelenek lennénk szlovákul lebonyolítani ezt a beszélgetést, mivel ez a hivatal éppen állami. Továbbra is magyarul beszélhetnék viszont az önkormányzati hivatalban, de csak abban az esetben, ha az illető hivatalnok hajlandó megszólalni az őslakosság nyelvén! Nos, én még csak elmakogom valahogy szlovákul (40 éves kihagyás után) a kívánságomat, de mi lesz azzal a Julis nénivel, vagy Pista bácsival, aki egy színmagyar faluban élte le az életét? Nagy keletje lesz majd a tolmácsoknak!

Amikor úgy érezzük, hogy már a végsőkig feszítette a húrt a szlovák kormány, akkor is képes újabb meglepetésekkel kirukkolni, nehogy a megbékélés legelenyészőbb formája is megvalósulhasson. Meddig lehet még az ellentéteket szítani, egy évezrede együtt élő két nemzetet egymásnak úszítani? Egy amerikai tv-filmsorozatban a rendező lehetetlennél lehetetlenebb fordulatokat agyal ki csak azért, hogy minél hosszabbra nyújthassa a történetet, további dollármilliók reményében. Úgy tűnik, hogy a mai szlovák kormány is egy ilyen tv-giccs, azzal a különbséggel, hogy ezt a tv-t nem lehet kikapcsolni. Az ország népe akarva-akaratlanul szenvedő alanyává válik olyan “rendezők” túlkapásainak, akik nem riadnak vissza semmilyen eszköztől (lásd: egy szomszédos ország államfőjének megalázása); saját egyéni érdekeiket mindenek fölé helyezik, felrúgva az alapvető erkölcsi normákat, értékrendeket.

Tudom, hogy nem erről kellett volna írnom, de kibuggyant belőlem, nem tudtam vissza tartani. Bolond világban élünk! Azt hittük, reméltük, hogy a határok eltörlésével közelebb kerülnek egymáshoz az addig természetellenesen elválasztott népek, nemzetek. Így is lesz majd egyszer, reméljük továbbra is, de előbb a választópolgároknak ki kell szürniük a tisztességes politikusok közül a hitvány karrieristákat. Ezek bizonyára más munkára se lesznek alkalmasak, de mint munkanélküliek a maihoz képest csak jelentéktelen terhet jelentenek majd a társadalomnak.

...

Mivel a Híradó előző számában is olvashattatok egyesületünkről, csupán a tavaszi évad második feléről számolok be.

A gyerekek idei húsvéti játékait egy szabadidő-központban (fritidsgård) rendeztük meg, amelynek nagy előnye, hogy alkalmas mind benti, mint kinti foglalkozásra. A tojásfestés bent, a kúszás-mászás, kötélhúzás, tojáskeresés stb. pedig kint, a környező ligetben zajlott le. A szülők sem tétlenkedtek, hanem kihasználva az udvar adta lehetőséget, grilleztek. Ezt a gyerekek értékelték talán a legjobban, mivel a szabadtéri jatékoktól alaposan megjött az étvágyuk.

Kellemes meglepetés volt az a barátságos fogadtatás, amelyben a szabadidő-központban részünk volt. Rögtön el is határoztuk, hogy folytatjuk az együttműködést; két őszi rendezvényünkre ott kerül sor. Ajánlom mindazok figyelmébe, akik még nem fedezték fel ezt a lehetőséget!

Lundban, de talán máshol is, az önkormányzat alaposan lefaragta a szabadidő-központoknak nyújtott támogatást, részben azzal az indoklással, hogy nem kielégítő a tevékenységük. Így a mi rendezvényeink számukra a túlélést jelenthetik.

A gyerekeknél maradva: májusban végre megvalúsult a régóta tervezett táborozás. Néhány kocsival felkerekedtek szülők, gyerekek és meg sem álltak Smålandig. Ott egy alkalmas helyen letáboroztak, és 2-3 napig játszottak, kirándultak, megnézték a környék nevezetességeit, tehát főleg együtt voltak.

Táborozás Smålandban. látogatás egy üveghutában

Valószínüleg sokan nem tudják, hogy létezik Lundban egy néptáncegyüttes, a Forrás. Az évek folyamán többször felléptek rendezvényeinken, színesítve műsorunkat. Természetesnek tűnt ezért, hogy meghívjuk őket a Boglya-Harangláb népzenei együttes fellépésére. Szívesen jöttek. Rájuk való tekintettel táncházat rendeztünk, ami szerencsés megoldásnak bizonyult. A ma már többségében svédekből álló néptáncegyüttes magyartánc-szeretete, lelkesedése felvillanyozta a zenekart is olyannyira, hogy három órán keresztül zengett a Vuxenskola épülete a magyar népzenétől, néptánctól. Pedig hajnalban indultak vissza a zenészek Magyarországra!

Sikerült tehát egy újabb együttműködést összehozni, amely meghozta a gyümölcsét.

Mindnyájatoknak hasonló jókat kívánok!

Boross Kálmán
elnök