SOMIT, vagyis a Svédországi Magyar Ifjak Társasága szeptember 20–22-én tartotta őszi háromnapos táborát a frissen felavatott hällebergai ifjúsági házban.

 

„A magyarok nyilaitól…” Fotók: Bitay Zsolt

 

A Társaság 1994-ben jött létre, hogy a cserkészetből kinövő, illetve a többségében középkorúak alkotta egyesületi életbe még nem tartozó fiatal korosztálynak is legyen színtere, élő közössége, ahol az otthonról hozott kultúrát és hagyományt tovább éltetheti. 

A SOMIT céljai közé tartozik a magyar nyelv és kultúra ápolása, a magyar anyanyelvű fiatalok nemzeti öntudatának erősítése, magyarságismeretük elmélyítése; valamint az ifjúság összefogása, ez okból táborok és kirándulások szervezése, a svéd-magyar ifjúsági kapcsolatok ápolása, továbbá a magyar egyesületi és Országos Szövetség munkájában való aktív részvétel. Más szóval pedig az, hogy a 18 és 100 év közötti svédországi magyarok évente legalább négyszer élvezhessék egymás társaságát. Hiszen az országos egyesület igazából egy sokszínű, nagy baráti társaság. Ezért nincsenek nagy szólamok, udvariassági formaságok, hanem az újonnan érkezetteket is olyan szeretettel és közvetlenséggel fogadják be, mintha régóta ismernék! – Tapasztaltam!

 

 

 

A SOMIT-ban a magyarságát mindenki természetes módon élheti meg, ahol nem a nagy szavak, hanem inkább a tettek beszélnek. A közmunkán  - ami a tagság velejárója és közben jó szórakozás és remek csapatépítés - ugyanis takarítanak, felújítanak, rendezkednek, festenek, kertészkednek; egyszóval a táborhelyszínen terepet rendeznek. Mivel pedig nagyon sokszínű a csapat, ezért mindenki megtalálja a hozzá leginkább illő feladatot, amivel tényleg hasznosan tud segíteni.

 

Ami leginkább tetszik a SOMIT-ban az az, hogy mindenkit befogadnak. Nemcsak elfogadják az embert, hogy „jó, itt vagy, és aztán találd fel magad!”, hanem valóságosan bevonják az eseményekbe, és ezáltal hamar a közösség tagjának érezheti magát bárki. Sokféle egyéniség, hozzáállás találkozik itt össze, és ebből egy nagyszerű közösség kovácsolódott, mely azóta is folyamatosan alakul. Évente négyszer néhány napos táborban találkoznak egymással – és a végén mindenki azt érzi, hogy: „máris vége? De hát csak most kezdtük el! Mikor találkozunk legközelebb?” Az előadások, a közös főzés, éneklés a tábortűz körül, bulizás, táncolás, íjászkodás, kenuzás, vagy télen a síelés, és persze a rengeteg beszélgetés mind nagyszerű alkalom arra, hogy a résztvevők a szórakozás mellett érezzék az összetartozást és az igazi közösséget.

 

 

A SOMIT-os pólón, amit ajándékba kaptam, ez áll: Fiatalság – bolondság, boldogság. És hogy melyik, vagy éppen mind a kettő, az csak a viselő hozzáállásán múlik, a lényeg a lelkesedés és a mosoly.

Akit részletesebben érdekel a SOMIT tevékenysége, az látogasson el a Társaság honlapjára: http://www.somit.net/, vagy akár a következő programra is, mert az is igen jó lesz!

 

Kántor Julianna.