Tisztelt Hölgyeim, Uraim, kedves Barátaim!

 

Nevezetes ünnepre gyűltünk össze ma: nevezetesre, hiszen az ünnepelt ebben az esztendőben lett 20 éves! Ha választott hazánk nyelvén szólnék, akkor úgy fogalmaznék, hogy most lépett át a serdülőkorból a felnőttkorba, ami valóban egy igen fontos fordulat - még egy egyesület életében is. Megragadván az alkalmat, szeretném megosztani veletek néhány személyes élményemet, gondolatomat és elmondani nektek, hogy mit is jelent a Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör tagjának lenni, hiszen már maga a név is kötelez! Jelent: felejthetetlen találkozásokat, beszélgetéseket, vitákat; örömök és gondok megosztását a Kárpátmedence és a diaszpóra szellemi óriásaival. Nekik köszönhetően, nemcsak anyanyelvünk kopott meg kevésbé, de elménk is csiszolódott, sőt lelkünk is táplálódott. Hadd említsek néhány ilyen jeles találkozást - költőkkel, írókkal: Tornai József, aki akkor az Írószövetség elnöke volt és aki egyesületünket két ízben is gazdagította előadásával. De itt járt Jókai Anna, néhai Nagy Gáspár, Karinthy Márton, Lezsák Sándor, Szente Imre (ki ne ismerné Kalevala fordítását!),Veress Zoltán, Tóth Károly Antal és még sokan mások. 

 

Csík Zenekar. Fotó: Bánovits András

 

Az előadóművészek sora bizony hosszú, de ki ne emlékezne néhai Erdős Irma, Huzella Péter és a Kaláka bűvöletére? Mekkora lelki feltöltődést, örömet kaptunk tőlük! Járt ám nálunk a nagy mesemondó, hagyományőrző, népmesegyűjtő Berecz András is, aki éppen ebben az esztendőben kapott Kossuth-díjat, és akinek -megragadván az alkalmat - ezúton szeretnék szívből gratulálni, emlékezve az együtt töltött kedves órákra amikor egy pohár bor mellett skandináv sördalokat fordítottunk magyarra.

 

Együtt búsultunk, szórakoztunk, énekeltünk Tolcsvay Bélával, Bródy Jánossal, a Barozdával - nem folytatom, hiszen ha vakit a teljesség érdekel, böngéssze át a vendégkönyvünket; ígérem, felejthetetlen élményben lesz része! Mint bevezetőmben említettem: a név kötelez , hiszen Művelődési Körnek keresztelni egy egyesületet nagy-nagy feladat. Erre a feladatra a Kőrösi már tipegőkorában megérett! 

Nos, felmerül a kérdés, mi is az az ún. „kőrösi szellem”, mi is az, ami - az anyanyelven kívül - összehoz és összetart bennünket,? Hogyan is jellemezhetném egyesületünket? Nem könnyű feladat, de megpróbálom! Egyesületünk befogadó; én úgy szoktam fogalmazni, hogy a Kőrösi kosarába mindenki belefér. Tagságunk sokszínű mind háttérre, mind foglalkozásra nézve, de az erõs tudásszomj közös, és az érdeklődés skálája széles. Ez –véleményem szerint - komoly összetartó erő, hiszen ha nyílt vagyok a világra, akkor kíváncsi vagyok az általam eddig ismeretlen dolgokra is. 

 

Tehát: a Kőrösi tagsága érdeklődő, nyílt , fontosnak tartja a minőséget és gazdag közös tudással rendelkezik. És talán most térek a lényegre: egyesületünk tagjai bármikor és bármilyen témában hihetetlenül magasszíntű feladatok megoldására képesek: gondolok itt Nobel-estekre, nemzeti ünnepekre, vagy előadásokra vallásról, filozófiáról, irodalomról, fizikáról, vagy éppen utazásokról. Mind megannyi gyöngyszem és mindez: önerőből! Csak emlékezzünk vissza egy tångagärdei évzáróra: hány bogrács rotyogott, énekeltünk, táncoltunk és Maróti Laci reggelig nem fáradt bele a muzsikálásba, vagy a Bárosan szép az élet-re, ahova Jan Stjerna és Victoria kalauzolt és varázsolt el bennünket! 

 

 

A legszebb és legemlékezetesebb nemzeti ünnepeket számomra Kisch Klára és volt tanítványai nyújtották, nemcsak az igényes előadásmódért, hanem azért is, mert biztosítják a folytonosságot, a jövőt, az ígéretet, hogy a Kőrösi, ha nem is halhatatlan, de még sok-sok esztendeig élni fog. Kitűnőek a kapcsolataink a különböző önkormányzati szervekkel, más nemzetiségűekkel, a svéd kultúrkörökkel. 

Mindez a mindenkori vezetőség és tagság önfeláldozó és lelkes munkájának köszönhetően valósulhatott meg. Megragadom az alkalmat, és midannyiunk nevében köszönetet mondok munkátokért! Köszönjük! 

Babits Mihály gondolatát idézem, amely a Kőrösi szellemiségét és az én hitvallásomat is tükrözi: ”Magyar vagyok: lelkem, érzésem örökséget kapott, melyet nem dobok el: a világot nem szegényíteni kell, hanem gazdagítani. Hogy szolgálhatom az emberiséget, ha meg nem őrzök magamban minden színt, minden kincset, ami az emberiséget gazdagítja? A magyarság színét, a magyarság kincsét! De mily balga volnék, ha ugyanakkor más színt, más kincset el akarnék vetni, vagy meggyengíteni. Én hiszek a testvériségben: a színek együtt adják ki a képet, a hangok együtt adják a koncertet. Nemzet ne a nemzet ellen harcoljon, hanem az ellen, ami minden nemzet nagy veszélye: az elnyomás és rombolás szelleme ellen”.

 

Kedves ifjúság, kedves gyerekek! Most hozzátok fordulok: emlézzetek erre a születésnapra, hiszen ti képviselitek a folytonosságot, a jövőt, a Kőrösi jövőjét. Ha úgy érzitek, hogy érdemes ezeket az értékeket megtartani, amelyeket egy Kőrösi tagság jelent, akkor vegyétek át tőlünk a stafétabotot! Nagy kincs ez, amelyet örökségbe kaptok! 

 

Remélem, még sok-sok születésnapi alkalomra gyűlhettek így egybe. Sok boldog születésnapot kívánok a Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Körnek! Köszönöm a megtisztelő figyelmet!