A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Megemlékezés Lászlóffy Aladárról (1937 – 2009)

 

 

Hosszú betegség után ez év áprilisában várhatóan-váratlanul meghalt Lászlóffy Aladár. Nem csak Erdély, hanem az egyetemes magyarság, a határokat nem ismerő „magyar nemzet” érzi saját halottjának, egyben halhatatlanjának. Alig másfél évvel ezetőtt a budai várban százak gyűltek össze hetvenedik születésnapjának ünneplésére a Kárpát-medence minden részéből. A versében megénekelt „Munkács, Kolozsvár és Kassa”, meg a többi történelmi magyar város, melyeknek nevében s érdekében próbálta mozgósítani öt éve, a szégyenletes népszavazás előtt az anyaország népét, rótta le háláját, ahogy most a halálát gyászolja.

 

Kedves ismerősünkként gyászoljuk mi is, akik a kilencvenes években két alkalommal is találkozhattunk vele és hűséges Gyöngyijével az Önképzőkör nyári táborain, élvezhettük játékos szelleme sziporkáit, a társaságunkról és „Tonga-erdő” eseményeiről rögtönzött klapanciákat. Lírájának lényeges tartozéka a játékosság, a szófacsarás, a meglepő-groteszk gondolattársítás, de távolról sem öncélú: a szavak sűrűjében nyomtalanul eltűnhet a „versben bujdosó”, a Nagy László-i recept szerint. A Lászlóffy-vers hamar levetkőzte kezdeti avangárd vonásait; a változatos ritmusképletek, mesteri rímeléssel párosulva kárpótolják s elbűvölik az olvasót, mégha olykor nem egykönnyen bontható is ki dióhéjából az „üzenet”.


Tordáról indult el örmény-magyar pedagógus családból, melyben élő hagyomány volt a ’48-’49-es szabadságharc emléke – ahogy erről olvashattunk az EKE-könyvek sorozatában megjelent A Seregek Ura című kalandos, de egyben történetfilozófiai tanulmány-számba menő regényében. Ez ráadásul – ahogy az olvasó lassacskán sejteni kezdi – nemcsak Negyvennyolcról, hanem Ötvenhatról is szól.


Az utóbbiból a sors különös szeszélye folytán ízelítőt kapott a kolozsvári egyetem 19 éves diákja: 1956 novemberében írt versét a pesti utcán fütyülő golyók ihlették: Rád lőhetnek, mint cirkuszi céllövőben / bármelyik kiállított pléhpofára – / csattanva hanyatt esel s még rád se kattanhat / koporsód öröknyugalmat őrző zára. Ismeretes, hogy a „ragály” terjedésétől tartó román hatóságok mily hisztériáig fokozott szigorral csaptak le magyar állampolgáraikra, ha legkisebb jelét adták a szimpátiának, pláne szervezkedésnek. A veszélyeztetett írógárda vele együtt jó tíz évre a Napsugár c. gyermeklapnál talált munkát és menedéket. Csak a hatvanas évek második felétől nyílt alkalom új utak keresésére az erdélyi magyar irodalomban. A költészetet terén Lászlóffy Szövetségek c. kötete (1970) a megújulás jele. „Ô volt a mi bajvívónk” – írja egyik búcsúztatója. Egy másik: „Volt várkapu, vaskapu, mennyország kapuja ... mindenki tudta, hogy Ali dús, Ali jó.” Maga a költő így beszél erről egy hét éve készült interjúban: „Pályám kezdete óta hajlamos voltam a mindenes szerepét vállalni. Különösen abban a periódusban, talán akkor voltam leginkább mindenese a nemzedékemnek és az akkori irodalmi életnek.” Később a Helikonban lelt munkahelyre s otthonra, ez a lap maradt számára a „hazai kikötő”, mikor már a budapesti Kortárs szerkesztőségi üléseire járt.


A kilencvenes években kolozsvári barátai révén hozzájutott legkedvesebb foglalkozásához, a tanításhoz: az ottani egyetem meghívott előadójaként tágította a fiatal nemzedék látókörét. A költészet főfeladatának azt tartotta, amit 1980-ban megjelent kötete címéül választott: Hogy kitudódjék a világ, vagyis hogy ne lehessen az embert, a népet, a nemzetet, a nyelvet, a tájat éltető jó hagyományokból egyet is észrevétlenül kilopni a világból.

Megtiszteltetés, Kossuth-díj ellenére fokozódó keserűséggel töltötte el Magyarország gazdasági, politikai s főleg erkölcsi hanyatlása. „Nem lelé honját a hazában”, tudatosan kívül maradt minden klikken és körön. De nem csak a honi, hanem a „globális” értékpusztítás is nyomta kedélyét: „Egy borzasztó gravitációs vihar dúl alattunk. Miként lehet, hogy az elektronika korának, információs forradalmának a mellékprogramja az agymosás? Itt valaki csal!” – olvassuk a már említett interjúban. Halott leszek, mint kottán a zene, melynek mégsem szűnt meg az élete – jósolta Rekviem c, versében. Óhaja szerint Házsongárdban temették el, melyről gyönyörű monográfiája jelent meg 1989-ben Budapesten.


Szente Imre

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2024. március 26.
Kedves Híradó Olvasók!   Mindenekelőtt szeretnék elbúcsúzni szeretett szerkesztőtársamtól, a Híradó régi munkatársától, a Kékvirág anyanyelvi tábor „Nagymamájától”: Tóth Ildikótól. Sajnálattal fogadtam váratlan halálhírét, előtte néhány héttel elküldte még a Híradó számára – az immáron utolsóvá vált – szövegeit. Elhallgatnak…
Tovább
Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Könyvespolc 2024. március 27.
  Kutatok a közelmúlt emlékei között, hogyan és mikor bukkant fel ez a könyv, de nem jut eszembe. Valószínűleg a cím és a könyvborító volt, ami felkelthette az érdeklődésemet szokatlansága miatt. Agustina Bazterrica argentin írónő Pecsenyehús című regényének borítóján egy…
Tovább
A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

Képzőművészet 2023. december 11.
Olle Olsson Hagalund - Műterem - olaj-vászon   A Híradó októberi számában Carl Kylberg, Tor Bjurström és Gösta Sandels képeinek elemzésén, a korszak bemutatásán keresztül indítottuk útjára a göteborgi kolorizmus történetét új megvilágításba helyező cikksorozatunkat. A második rész további utazásra…
Tovább
Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Portré 2024. március 27.
Jelen írás egy, a Szent György Lovagrend (In Veritate Iustus Sum Huic Fraternali Societati, magyarul: „Valósággal igaz vagyok e testvéri közösség iránt”, rövidítve: IVISHFS) Skandináviában működő nagypriorátusáról szóló sorozat 3. részét képezi, melynek előzményei a Híradó előző két számának hasábjain…
Tovább
„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

Portré 2023. december 11.
  Nemrégen jelent meg a Híradó hasábjain dr. Sebestyén Gábor nőgyógyász főorvossal, a stockholmi protestáns gyülekezet világi felügyelőjével készített interjú második része. Mivel még ebben sem értünk kérdéseink végére, a beszélgetést folytattuk 2023 augusztusában. A köztünk lévő korkülönbség ellenére jó…
Tovább

Egyesületek

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

  A Kőrösi Csoma Sándor Program 2023–2024. évi göteborgi ösztöndíjasaként az én feladatom a göteborgi Tavaszi Szél Kulturális…
Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

  Elmondhatjuk, hogy újra egy sikeres bállal zártuk a tavalyi évet, ami a felnőtteknek szánt programjainkat illeti. Az…
Hírek a SOMIT háza tájáról...

Hírek a SOMIT háza tájáról...

2024. február 9-én délután megnyitotta kapuit a SOMIT első idei tábora, a Téli tábor. A táborlakók már pénteken…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME