Hetvenöt esztendeje tért vissza Kárpátalja

Ha március 15., akkor mindenki 1848. március idusára gondol. Ám a XX. századi magyar történelemben is volt egy jelentős március 15., amit a második világháború utáni kommunista államrendszer és történetírása minden eszközt felhasználva próbált befeketíteni és elbagatellizálni. Ez pedig a hetvenöt esztendővel ezelőtti 1939. március 15. volt. A Trianonban tákolt csehszlovák állam szétesett, és elérkezett az idő Kárpátalja visszacsatolására. A fáma szerint maga gróf Teleki Pál miniszterelnök mondta ekkor a kormányzónak, ha nem tesz semmit Kárpátaljáért, akkor ő – mármint Teleki, aki a magyar cserkészek vezetője is volt – fog a cserkészekkel oda bevonulni. Erre azonban nem volt szükség, hiszen a Magyar Királyi Honvédség 1939. március 15-18. között lefolytatott hadműveletei eredményeként magyar kézbe került Kárpátalja. A területi visszacsatolást az 1939. június 23-án kihirdetett 1939. évi VI. törvénycikk szentesítette, amely a következő mondatokkal kezdődik: „A magyar törvényhozás mélységes áhítattal ad hálát az isteni Gondviselésnek, hogy az elszakított Felvidék egy részének az 1938. év utolsó negyedében visszatérése után az 1939. év március havában immár a Kárpátalja is visszatért a Magyar Szent Korona testébe. A magyar haza bensőséges örömmel üdvözli és a szerető anya meleg gondoskodásával öleli keblére az északkeleti Kárpátoknak az ezeréves határokkal szegélyezett területével együtt visszatért sokat szenvedett hűséges fiait.”
 

„Magyarország, ne feledd halottaidat, mint vádlók élnek ők!”

 

Arad, 1849. október 6.

Magyarország 1849 nyarára magára maradt, s az a honvéd hadsereg, amely 1849 tavaszán egész Európának megmutatta, hogy a piros zsinóros, kávébarna atillát viselő honvédei mire is képesek, a túlerővel – jelesül a cári és a császári hadsereg nyomasztó erőfölényével szemben – tehetetlennek bizonyult. Kossuth kormányzó elhagyta az ország területét, s bekövetkezett a világosi fegyverletétel 1849. augusztus 13-án. „Arad pedig a magyar Golgota…” – vallotta egykoron Kossuth, az aradi vértanúk emlékművének avatásakor gramofonlemezre az 1890-es években. Százhatvannégy esztendővel ezelőtt, 1849. október 6-án, Aradon a magyar honvédsereg egy altábornagyát, tizenegy tábornokát és egy ezredesét végezték ki, Pesten pedig az első felelős magyar miniszterelnököt.

Az aradi vértanúk, Barabás Miklós litográfiáján.
Knezić Károly, Nagysándor József, Damjanich János, Aulich Lajos,
Lahner György, Poeltenberg Ernő, Leiningen-Westerburg Károly, Török
Ignác, Vécsey Károly, Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid,
Lázár Vilmos
 
„Kegyelmet a megtévedteknek…”

A császári-királyi hadsereg 1849. július 1-jén kinevezett magyarországi főhadparancsnoka, Julius Jacob von Haynau táborszernagy alapvetően úgy gondolta, hogy a „forradalmi Hydra” fejét, a honvéd hadsereg tábornoki és törzstiszti karát statáriális úton kivégezteti, s mindazokat hadbíróság elé állítja, akik valamikor a császári hadseregben szolgáltak, vagy támogatták a honvéd hadsereget. Terveinek megvalósításához Bécsből teljesen szabad kezet kapott.

Bővebben: „Magyarország, ne feledd halottaidat, mint vádlók élnek ők!”