Szente Imrét köszöntjük 90. születésnapján

Kedves Imre!
 
Születésnapod alkalmából mondok köszönetet a magam és a svédor­szági magyarok nevében azért a sok szép előadásért, amit tőled hallottunk Balassi Bálintról, Berzsenyi Dánielről, Mikes Kelemenről, a magyar népdalszövegek képvilágáról, filmélményeidről - hogy csak néhányat említsek a Magyar Házban és a Tångagärde-i táborokon elhangzottakból. 
 
Köszönetet mondok verseidért és műfordításaidért, a Kalevala rendhagyó, gyönyörű magyar tolmácsolásáért. Kö­szönjük, hogy lefordítottad Szolzsenyicin könyvét magyarra, amely leleplezte a szovjet rémuralmat, számodra pedig a rengeteg munkán kívül még kellemetlenséget is okozott abban az időben, amikor a szovjet hatalom még Finnországban is félelemben tartotta a hatóságokat! 
 
Példát állítottál áldozatvállalásból, kitartó munkából és bátorságból. Köszönjük a dalos estéket, amikor veled énekelhettünk és megtanítottál arra, hogy „csak tiszta forrásból” merítsük a népdalt. Köszönjük, hogy magyarra és irodalomra tanítottad gyermekeinket a stockholmi iskolákban, a cserkészet keretein belül és a Tanárképző Főiskolán a leendő magyar anyanyelvi tanárokat. 
 
Köszönjük, hogy arra tanítottál, hogy legyünk hűségesek magyar anyanyelvünkhöz és idegenben se feledkezzünk meg magyar kultúránkról!
 
A Te hazafiságod sohasem melldöngető, hanem csendesen példamutató, hűséges és büszke.
Büszke és egyenes vagy, mint a fák –„tested-lelked bátyjai-öccsei” – amelyekről korai versedben írsz:
 
„senkire sem akaszkodnak
egymáshoz sem dörgölőznek
csak a széllel ölelőznek
 
de ha egyszer gigászi lábak
mint fűre rájuk taposnának
törnének mint gyufaszálak
mert talp alá ők nem simulnak”
 
Drága Imrénk! Isten éltessen sokáig, jó erőben, egészségben!
A svédországi barátaid és tisztelőid nevében: 
Szentkirályi Csaga
 
 
Szente Imre* (Celldömölk, 1922. december 22.) tanulmányíró, műfordító, nyugdíjas egyetemi oktató. 1956-ban hagyta el Magyarországot. 1967-ben Lundban finnugor tudományokból doktorált. 1968-tól Finnországban egyetemen magyart tanított. 1980-tól Stockholmban él, a Tanárképző Főiskolán oktatott. A stockholmi Magyar Ház életének tevékeny résztvevője. 
 
Irodalmi munkássága:
Saját versek; versfordítások latinból, finnből, németből, svédből, oroszból, franciából.
Esszék és tanulmányok - a magyar irodalom; anyanyelv, a magyar múlt és nemzettudat a Rákosi- és Kádár-rendszerben; a külföldre szakadt magyarok sorsa; területéről - valamint különféle irodalmi és filmismertetések és -kritikák; ünnepi és alkalmi beszédek.
Hosszabb ideig a müncheni Nemzetőr és Új Látóhatár, illetve a Szabad Európa Rádió munkatársa.
Berzsenyi díjas (2001). Bárczi-harang díjas (2004).
 
Legfontosabb alkotásai:
A magyar nyelv kezdő tanfolyama finn nyelven (1975)
A Gulag szigetcsoport (Szolzsenyicin művének fordítása oroszból. 1976.)
Kalevala (a finn népi eposz magyar fordítása. 1978).
„ajándék, mellyel meglepem....”(Versek és műfordítások. 1992.)
Mentem eprészni erdőre, áfonyázni rengetegbe (Karjalai, inkeri és finn balladák. 2000.)
Európa és az elsüllyedt Atlantisz (Az Erdély Kövei 10. kötetében, EKE 2000.)
Szabad szemmel (Esszék, előadások, jegyzetek. 2003.)
Találkozások (Tanulmányok és esszék. 2005.)
 
(* A fenti adatokat Szente Imre közli a Találkozások c. kötetben, 2005-ben)

Elszántan kereste a magyar őshazát

 

Százhetven éve, 1842. április 11-én halt meg Kőrösi Csoma Sándor keletkutató, a magyarországi tibetológia megalapozója, a magyar őshaza elszánt keresője. "Dicsősége abban áll, hogy egy álomkép után indult el, de egy valóságos feladatot oldott meg" - mondta róla egy angol életrajzírója.

 

Elszegényedett nemesi szülők hatodik gyermekeként született az erdélyi Körösön 1784 tavaszán, csak keresztelésének április 4-i dátumát ismerjük. A szegény fiú tizenöt évesen gyalog ment Nagyenyedre, ahol a Bethlen Kollégiumban szolgadiák lett. Már ekkor - kényszerből - azt az aszketikus életmódot folytatta, amelynek később oly nagy hasznát vette: a földön aludt, nem fogyasztott alkoholt, néha még a vizet is megvonta magától. Mire 1815-ben befejezte tanulmányait, már maga is évek óta tanított a kollégiumban. A magyar nyelv eredete körül akkoriban zajló polémia őt is magával ragadta, s megfogadta: fényt derít a vitatott kérdésekre. Felkészülésként a nagy feladatra az akkor már tizenhárom nyelven író és olvasó Csoma angol ösztöndíjjal a nagyhírű göttingai egyetemen tanult három évig, egy professzora itt hívta fel a figyelmét a török nyelvű ujgurok és a magyarok estleges rokonságára.

 

Kőrösi szobra szülőfalujában

 

Ezután határozta el, hogy felkeresi Ázsiában a magyarok őshazáját. Azt tervezte, hogy Oroszországon át utazik, ezért megtanult néhány szláv nyelvet. A hosszú útnak 1819 novemberében vágott neki gyalog, s tervein módosítva a Balkánon át jutott el Konstantinápolyig. Az ott dúló pestisjárvány miatt hajóval Szíriába ment, innen arab viseletben, egy karavánhoz csatlakozva utazott tovább Moszulba, a Tigris folyón csónakkal Bagdadba, majd innen 1820 októberében Teheránba. A további út veszélyeit felmérve angol pártfogóinál hagyta iratait és végrendeletét.

 

Bővebben: Elszántan kereste a magyar őshazát