Svédországi hadirokkant emlékművek

Haparanda

Torneå városa már a középkorban is Nordkallottens legismertebb kereskedelmi központja volt. A várost 1621-ben II. Gustav Adolf svéd király alapította. Nem csak Svédországban, hanem az akkori idők legészakibb városa volt az egész világon. A középkori város kereskedelmi jelentősége az idők folyamán csak nőtt. Néhány évig a kor leggazdagabb városa volt a Svéd Királyságban.

A haparandai emlékmű

1809-es finn háború utáni békeszerződésben Svédország elvesztette Finnországot és ez az új határrendezés svéd területeket is érintett Torne és Muonio folyó alsó részén. Haparanada falu hét gazdasági udvarral együtt a svéd oldalon maradt, míg Torneå az orosz oldalra került. A Haparanada faluban lévő vámkirendeltség és az új svéd birodalmi határ csak előnyére vált Torneåval szemben. 1827-ben az egyik gazdasági udvar tulajdonosa birtokán mezővárost alapított, és hamarosan benépesült. Városi jellegű épületek épültek és 1842-ben Haparanda városi jogosultságot nyert.

Bővebben: Svédországi hadirokkant emlékművek

Thinsz Géza

                       * Budapesten 1934. június 9.   † Stockholmban 1990. július 14.

 

Költő és műfordító, 1956 őszén érkezett Svédországba. Tanulmányait az Uppsalai Egyetem Bölcsészeti Tanszékén fejezte be. Haláláig a Norstedt könyvkiadó vállalatnál lektorként dolgozott. Borbándi Gyula következőképpen méltatta Gézát: „Thinsz Géza költő, aki a magyar költészet tolmácsolásában és a svéd költészet magyarországi megismertetésében szerzett hervadhatatlan érdemeket. Egymagában irodalmi intézményt testesített meg. Magyar költőként és ebbéli tevékenysége mellett három évtizedet töltött el azzal, hogy a jelenkori magyar költészet számos jelentős alakjának verseit ültette át svédre, helyi költőket nyert meg magyar versek fordításának, kiadókat mozgósított ezek kötetbe gyűjtésére és kinyomtatására, svéd költőket fordított magyarra és tette műveiket magyar nyelven közkinccsé. Tevékenysége csak a párizsi Gara Lászlóéhoz hasonlítható.

        Izabella Thinsz férjéről, Gézáról: „Gézával 1959-ben találkoztam, akkor már három éve élt Svédországban. Jól beszélt svédül, sőt nagyon jól. ’56-ban, a magyar forradalom és szabadságharc után jött ki Svédországba, huszonkét éves korában. Számomra igazi nagy élmény volt a vele való találkozás; egészen más volt, mint a svéd fiúk, akikkel addig találkoztam. Élénk volt, minden érdekelte, és annyi mindent szeretett volna csinálni. Nagyon fontos feladatának tekintette, hogy be tudja mutatni a magyar irodalmat a svédek számára. Meg akarta mutatni, micsoda hihetetlen kulturális kincs található Magyarországon, amely Svédországban teljesen ismeretlen volt. Emlékszem, amikor legelőször találkoztam vele, szembe jött az utcán, Uppsalában, menet közben írt, egy versen dolgozott. Huszonnégy éves volt akkor. De később is, akármikor találkoztam vele, mindig írt. Szerintem mindenki így ismerte őt, hogy Géza ír. Még az egyetemi előadásokon, munkahelyi értekezleteken is írt. Persze úgy tett, mintha jegyzetelne, de mindenki tudta, hogy verseket ír. Séta közben is írt. Nagyon szeretett úszni. De amint kiért a medencéből, már is rohant feljegyezni, amit úszás közben költött. Mikor aztán beteg lett és kórházba került, akkor is a végsőkig írt…”

Bővebben: Thinsz Géza