Elszántan kereste a magyar őshazát

 

Százhetven éve, 1842. április 11-én halt meg Kőrösi Csoma Sándor keletkutató, a magyarországi tibetológia megalapozója, a magyar őshaza elszánt keresője. "Dicsősége abban áll, hogy egy álomkép után indult el, de egy valóságos feladatot oldott meg" - mondta róla egy angol életrajzírója.

 

Elszegényedett nemesi szülők hatodik gyermekeként született az erdélyi Körösön 1784 tavaszán, csak keresztelésének április 4-i dátumát ismerjük. A szegény fiú tizenöt évesen gyalog ment Nagyenyedre, ahol a Bethlen Kollégiumban szolgadiák lett. Már ekkor - kényszerből - azt az aszketikus életmódot folytatta, amelynek később oly nagy hasznát vette: a földön aludt, nem fogyasztott alkoholt, néha még a vizet is megvonta magától. Mire 1815-ben befejezte tanulmányait, már maga is évek óta tanított a kollégiumban. A magyar nyelv eredete körül akkoriban zajló polémia őt is magával ragadta, s megfogadta: fényt derít a vitatott kérdésekre. Felkészülésként a nagy feladatra az akkor már tizenhárom nyelven író és olvasó Csoma angol ösztöndíjjal a nagyhírű göttingai egyetemen tanult három évig, egy professzora itt hívta fel a figyelmét a török nyelvű ujgurok és a magyarok estleges rokonságára.

 

Kőrösi szobra szülőfalujában

 

Ezután határozta el, hogy felkeresi Ázsiában a magyarok őshazáját. Azt tervezte, hogy Oroszországon át utazik, ezért megtanult néhány szláv nyelvet. A hosszú útnak 1819 novemberében vágott neki gyalog, s tervein módosítva a Balkánon át jutott el Konstantinápolyig. Az ott dúló pestisjárvány miatt hajóval Szíriába ment, innen arab viseletben, egy karavánhoz csatlakozva utazott tovább Moszulba, a Tigris folyón csónakkal Bagdadba, majd innen 1820 októberében Teheránba. A további út veszélyeit felmérve angol pártfogóinál hagyta iratait és végrendeletét.

 

Bővebben: Elszántan kereste a magyar őshazát