Búcsú Szente Imrétől
(1922–2020)
Sokszor énekeltük a Stockholmi Magyar Önképzőkör táboraiban azt a cseremisz népdalt, amelynek utolsó sorát fennebb idéztem, és amelyet Szente Imre fordított és tanított meg nekünk. Egyszerű, szép, bölcs és egész életre szóló üzenetet hordoz.
Szente Imre is immár eltávozott sorainkból, ő, a svédországi magyarok egyik nagy örege, és ez újabb fájdalmas veszteség egyre fogyatkozó közösségünk számára.
Szente Imre élete nem volt percnyi, 98 évet kapott ajándékba, amivel tisztességesen, példamutatóan sáfárkodott. Négy országban tanult, dolgozott, állt helyt. Nagy szorgalommal, érdeklődéssel, önmaga állandó képzésével, anyanyelvünk, irodalmunk, népköltészetünk-népdalaink szerelmes ápolásával és terjesztésével, fordítással, olvasással, közléssel, tanítással töltötte idejét.
Drága Imre bácsi! Nem tudom a teljesség igényével felsorolni életednek állomásait, megjelent köteteidet, műfordításaidat, terjedelmes munkásságod termékeit, kitüntetéseidet – hadd maradjon ez az irodalomtörténész, a lexikonszerkesztő feladata. Mi ezt, ha sommásan is, de megtettük utóbbi két jeles évfordulód alkalmából a SMOSZ lapjában, a Híradóban (lásd a végjegyzetben). Tudom, hogy immár ott vagy a Parnasszuson, azoknak a soraiban, akik maradandót alkottak, és akik – híven a magyar irodalom csodálatos hagyományához – anyanyelvünkre átköltötték, átültették a velünk szomszédos népek, a nyelvi vagy szellemi rokonnépek és a klasszikusok műveit.
Én most a stockholmi és általában a svédországi magyarok nevében szeretnék hozzád szólni. Nagy veszteség számunkra, hogy eltávoztál, de mekkora nyereség volt, hogy itt voltál közöttünk! Köszönjük neked írásaidat, amelyekkel az emigrációnkban kiadott lapjaink színvonalát emelted! Köszönjük csodálatos, fordulatos, tartalmas és mégis könnyed előadásaidat, amelyekkel – elsősorban palléroztál, de szórakoztattál is minket! Köszönjük az éjszakákba nyúló, mandolinoddal kísért népdalozásokat a Magyar Házban és az Önképzőkör tábortüzeinél: olyan alkalmak voltak ezek, amelyek nemzedékeket hoztak egymáshoz és népdalaink ismert-ismeretlen világához közelebb!
Tudod, Imre bácsi, az előtted elmentekkel, most veled és majdan velünk is megállíthatatlanul fogyatkozik a svédországi magyarság. Most immár a mi felelősségünk – ahogy a cseremisz dalban is áll –, hogy percnyi létünk múló örömét tönkre ne tegyék a gondok! Reménykedjünk abban, hogy nem lesz többé ok a szülőföldről való elvándorlásra, hogy nem lesz több 1956, se falurombolás, se háború! És milyen jó lenne majd, amikor mi is megkapjuk a mennyei behívót, mint most te, hogy Pál apostollal elmondhassuk:„ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.” És az anyanyelvünket, és a kultúránkat is.
Nyugodj békében!
Sántha Judit, 2021. január 23-án
Utalások:
http://www.hirado.smosz.org/index.php/evfordulo/431-szente-imret-koeszoentjuek-90-szueletesnapjan
http://www.hirado.smosz.org/index.php/diaszpora/nyeomszsz/518-marton-aron-emlekerem-szente-imrenek