Magyar apanyelvű, 4 gyermek és 6 svédországi magyar ajkú unoka felmenőjeként – a délvidéki Bács-megye szívében – Pacséron, 1942-ben látta meg a világot, magyar református lelkészcsalád elsőszülöttjeként. Jugoszláv állampolgárrá az 1945-ös határ újra meghúzásával vált. Gyermek- és ifjúkora Zomborhoz, az egykori Bács-Bodrog vármegye székhelyéhez köti. Orvosi oklevelet 1967-ben, a horvátországi Fiuméban (Rijeka) szerezett, majd a Zombor környéki 10 faluban körzeti orvosként dolgozott. Továbbképzésre 2 évig a belgrádi Anya- és Gyermekvédelmi Intézetbe került, ott vált 1975-ben gyermekgyógyász szakorvossá. Belgrádban az Orvostudományi fakultáson habilitált 1976-ban.

Svédországba 1977-ben családostól települt át. Szakmai pályafutása a lundi Gyermekklinikához köti, közben a kutatóprogramok adta lehetőséggel gyakorlatilag körbejárta nem csak a kontinensünket, nagyjából földgolyónkat. Több száz tudományos közleménye tanúskodik gyermek-őssejtátültetési allogén vérképző betegellátásról. 1986–2009 között az egység igazgató főorvosaként aktív kutatóorvosi tevékenységet is végezett. Az első svédországi köldökvér-őssejt átültetést úttörőként 1999-ben végezte, kezdeményezésére létesült az országos köldökvér-őssejt-bank. Elsőként vezette be 2008-ban a perifériás vérből származó haploidentikus szülői őssejt-átültetést. Sokfelé utazott számos svéd, skandináv és európai szakmai tömörülés vezetőjeként, ill. tagjaként.

Klinikai megbízatásának lejárta és nyugdíjazása óta folyamatosan követte a gyermekkori rákbetegség és őssejt-átültetés hosszú távú következményeit. Akadémiai működését gyermekgyógyász őssejt-átültetési inspektorként 2004 óta folyamatosan végezte és előadóként (svéd, norvég, dán, angol, magyar, német, szerb-horvát nyelven) végezte a tapasztalat-továbbadást a Barcelonában székelő európai nemzetközi minőségellenőrző és akkreditációs bizottság megbízásából. Tudományos publikációi (a gyermek onkológia és a csontvelő transzplantáció területén) mellett több társadalmi és vallási témájú cikke is megjelent. Tagja volt a Magyar Újságírók Országos Szövetségének. Magyarországi szakmai kapcsolatait az 1970-es évek óta folyamatosan ápolta.

A Nyugat-Európai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat (NyEMRLSz) 1985-ben egyéni tagjává választotta, majd 1987 óta (38 éven át) folyamatosan világi elnökévé. Könyvészetében több száz magyar nyelvű vallásos termék is fellelhető. Nemzetközi ökumenikus ifjúsági munkatáborban vett részt Bázelben 1962-ben, 1966 óta pedig az Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferencia nagyheti találkozóin. Lundban kezdeményezője és szervezője volt 1991-ben a 4. nyugat-európai magyar református és evangélikus hittudományi tanácskozásnak, amely a Kárpát-medence és Nyugat-Európa magyar reformátusai között – a II. világháborút követő történelmi megosztottság – megszűnését eredményezte.

Albert több évtizeden keresztül kiemelkedő munkát végzett a svédországi protestáns magyar közösségben. Részt vállalt annak megújításában, a Malmői Független Gyülekezet és a Dél-Svédországi Magyar Protestáns Szövetség megalakításában. A malmői gyülekezet szeretett tagja és presbitere volt, egy ideig a felügyelői szolgálatban is részt vállalt.

Albert a Johannita Lovagrend Magyar Tagozatának nagyra becsült, tiszteletben álló tagjaként is szolgálta a keresztyén hit védelmét. A Svéd Johanniták és Johannita rend Magyar Tagozata Brandenburgi Balliátusa jogi lovagjaként összekötő tisztként szolgált; a Vitézi Rend tagjává avatta. Svédországi irodalmi tevékenysége (a skandináviai Ághegy irodalmi folyóirat, ill. a Magyar Liget családi lap munkatársaként) elismeréséül a Magyar Kultúra Lovagjává is avatták.

Áldás legyen kiterjedt munkásságára!

Nyugodjon békében! Soli Deo Gloria/ Egyedül Istené a dicsőség.

A Dél-Svédországi Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetségének nevében,

Jordáky Béla