Peti, a Húsvéti Nyúl, igencsak nagy bajban volt. 

Egyrészt, mert ezen a reggelen, valami ismeretlen okból, sokkal hamarabb ébredt fel, mint máskor. Másrészt pedig azért, mert semmit nem értett abból, ami körülötte folyt.

Ekkor még Petinek fogalma sem volt arról, hogy ő tulajdonképpen Húsvéti Nyúl, mégpedig abból a híres-nevezetes MacNyooszi klánból, akik tizennyolc generáción keresztül álltak a Húsvéti Lovagok szolgálatában. 

Fejét kapkodva nézte a körülötte sürgő-forgó nyulak hadát. A hatalmas Központi Üreg, amit csakis különleges alkalmakkor használtak, telis tele volt mindenféle színes tollal, festett, kacifántos tojásokkal, kosarakban csinos kis csomagok tömege hevert szerteszét, a nyüzsgő nyulak körül csak úgy porzott a levegő...

- Hé, te, pajtás! - szólította meg az első, közelében iparkodó nyuszit Peti - Mi folyik itt?

- Bruhhahhahha! Nagyon vicces vagy ma, Peti! Hogyhogy mi folyik itt? HÚSVÉT van, gyerünk, szaporán, ragadj fel néhány kosarat, el kell rejteni a bokrokban, ott van a sok cím, a gyerekek várnak, hajrá!!!

- Mindenki kap ajándékot?

- Igen, mindenki, úgyhogy jobban teszed, ha nekilátsz!

- És... nekünk ki ad ajándékot?

- Ez a nap most nem rólunk szól, Peti! Hanem a gyerekekről! Siess!

Peti találomra felemelt egy kosarat és elolvasta a címet.

• Hogy találok oda?
• Ott van a falon egy műszertábla, azon minden Húsvéti Nyúl számára lóg egy Útmutató Gépezet, nem tévedhetsz el!
• Jj-jjól van - mondta Peti és óvatosan leakasztott egyet. A gép hangos berregésbe kezdett és akárhogy is forgatta, rázogatta, nem akarta abbahagyni.

A nagy csergésen át, valahonnan a távolból, hangokat halott:

• Peti! Petiiiii! Ébresztő! Hasadra süt a nap!

Peti újból kinyitotta a szemét, az ágyában találta magát, nővérei hangosan nevetve néztek rá.

• Peti, álmodban beszéltél és kiabáltál! Biztosan valami rosszat álmodtál! Na, gyerünk, ugorj ki az ágyból, sok a dolgunk!

Peti most már tudta, hogy azt, hogy ő egy húsvéti nyuszi, szerencsére csak álmodta. De Húsvét van és itt az ideje kikecmeregni az ágyból, hiszen megígérte, segít szétosztani az ajándékokat, a sok gyerek várja már a pirostojást, játékokat, csokinyuszit...

Sóvárogva nézegette még pár másodpercig a jó meleg ágyat, aztán elindult két rakott kosárral a harmatos mezőn.

Bálint Endre Levente