A gyerekek szemében Luca napja egyszerre varázslatos és titokzatos: Svédországban fénykoszorúval és énekekkel, Magyarországon tréfás jóslatokkal telik.
December 13-án, Luca napján két külön világ tárul fel a gyerekek előtt: a svéd és a magyar hagyományok bár ugyanazon gyökérből, a keresztény szent, Szent Lúcia alakjából indulnak, mégis egészen más szerepet töltenek be az ünnepben.
Svédországban a gyerekek a luciatåg, vagyis a Lucia-menettel lépnek a közönség elé. A legtöbbször egy, kiválasztott „Lucia-lány” hosszú, fehér ruhában, fején gyertyakoszorúval vezeti a sort, mögötte pedig a többi gyermek sorakozik, angyalként, koszorúslányként, csillagfiúként vagy akár manóként, Mikulásként. Az iskolákban és óvodákban ez az egyik legnagyobb esemény: a gyerekek énekelnek, fényt hoznak a sötét decemberi reggelbe, majd közösen fogyasztják a lussekatt nevű sáfrányos kalácsot. A svéd Luca-nap így a gyerekek számára leginkább a közösségi szereplés, valamint a szétáradó ünnepi fény örömét jelenti.
Magyarországon ezzel szemben Luca napja inkább a játékos babonák és jóslatok idejének számít. A gyerekeknek, fiataloknak hazánkban is fontos szerep jutott az ünnepi teendők során. Például a Luca-szék elkészítésében, amelyet naponta csak egy-egy lépést elvégezve, hét vagy kilenc különböző fafajtából készítettek, majd karácsony éjjelén használtak a boszorkányok felismerésére. Bár ma már ritkán készül, a történet izgalmas meseként él tovább. A lányok körében pedig a férjjóslás számított népszerű tradíciónak: papírcédulákra fiúneveket írtak, majd gombócokba rejtették őket, hogy megtudják, ki lesz a jövendőbelijük. A hagyomány szerint 12 gombócot főztek, és amelyik elsőként jött fel a víz felszínére, az rejtette leendő férjük nevét.
A két hagyomány közös gyökere tehát a fény és a remény. Svédországban a gyerekek a sötétséget űzik el gyertyákkal és dalokkal, míg Magyarországon a jövőt kutatják játékos jóslatokkal. Azonban az mindenképpen elmondható, hogy a Luca-napi ünnep misztériuma mindkét országban megmozgatja a gyerekek fantáziáját, és talán éppen ezért marad örök élmény számukra.
Írta: Dobos Tamás
