Egy nagyon szép nyári napon, mikor sütött a nap és meleg volt nagyon, egy Nóra nevű kislány kint játszott a kertjükben. Nagyon kimelegedett és arra gondolt, hogy jó lenne vásárolni egy fagyit. Beszaladt a házba és megkérdezte az anyukájától, elmehet-e vásárolni egy fagyit. Az anyukája azt mondta, lehet, de gondoljon a szegény virágokra is, azok is szomjasak lehetnek biztosan. A kislány megígérte, hogy majd estefelé megöntözi őket. A kislány kapott az anyukájától pénzt, elment a boltba és megvásárolta kedvenc fagyiját. A hazafelé veztő úton észrevett egy méhecskét, amely otthagyta a sok színes virágot és kitartóan követte őt. Nóra arra gondolt, biztosan a méhecske is érzi a fagyi finom édes illatát, azért repül utána. Nóra félt, nehogy a fagyi helyett őrá szálljon a méhecske és megszúrja. A méhecske egészen hazáig kísérte Nórát, aki beszaladt a házba és becsapta az ajtót a méhecske orra előtt. A szobában nagyon kellemes hűvös volt a levegő, mert az anyukája kinyitotta az ablakokat és a redőnyöket is lehúzta. Nóra a redőny résein kipillantott és látta, hogy a méhecske már elrepült. – Biztosan csalódott – gondolta. Mire Nóra elnyalogatta a fagyit, lassan esteledni kezdett. Kiment a kertbe, megmerítette az öntözőkannáját az esővizes hordóban és a langyos vízzel megöntözte a szomjas virágokat. Mire végzett a kerti munkájával, be is esteledett. Bement a házba, megmosakodott, felvette a pizsamáját, elköszönt a szüleitől és lefeküdt. Álmában a kicsi méhecske újra eljött, Nóra úgy érezte azért, hogy megmondja neki, nem búsul a fagyi miatt, s ez igaz is lehetett, mert a méhecske vidáman repdesett az álombeli kerti virágok között, nagyon barátságos volt, és egyáltalán nem kellett félni tőle.

Bálint Palmgren Tünde 10 éves