Az Erdélyi Magyar Néppárt által 2013-ban kiírt mesepályázat nyertes meséje 

 

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy vadászlegény. Ő elment a közeli erdőbe vadászni. Vadászat közben megtámadta egy vaddisznó, de mivel a vadászlegény talpraesett volt, lelőtte.

 

Ment, mendegélt, s találkozott egy favágóval. A favágótól megtudta, hogy a közeli faluban az a legnagyobb bűn, hogyha lelősz egy vaddisznót. Erre a vadász megijedt, és úgy döntött, hogy elmondja tettét a bírónak. A bíró nagyon megharagudott, de a sarokból látta a bíró lánya és megsajnálta. Azt mondta:

 

- Megkegyelmezünk, ha holnap délben idehozod a világ legszebb ruháját.

 

A vadász elkeseredett. Orrát lógatva sétált a faluban mikor meghallott egy vékonyka hangot:

 

- Miért búsulsz vadászlegény?

 

Először megijedt, de meglátta az ugráló hangyát, aki azt mondta: - Hahó, itt vagyok!

 

A vadászlegény elmondta neki a búját.

 

- Ne is búsulj, én tudom a megoldást, csak végy az ujjadra, mutatom az irányt.

 

Pár perccel később megérkeztek egy kis viskóhoz, melyben egy öreg anyó kötögetett. Elmondták neki a vadász bánatát.

 

- Tudom, hogy mindig jó voltál, és most is becsületes vagy, neked adom a most kötött világszép ruhát.

 

A vadászlegény nagyon megörvendett, megköszönte és már sietett is vissza a bíró lányához, akinek nagyon tetszett a ruha, de megtetszett a legény is. Így nem csak kegyelmet kapott, hanem megkapta a bíró lányát is feleségül.

Boldogan éltek a hangyával, amíg meg nem haltak.