Lászlóffy Aladár: Újesztendő, hófehér

Tiszta utca, tiszta tér,
bokáig ér, térdig ér,
vállig ér a puha jó,
hóból való takaró.

Egyik nyom és másik nyom,
én jöttem a nyomokon,
minden lépés ropogott,
minden ajtón kopogok.

Ki az? – kérdik odabenn.
Újesztendő a nevem.
Újesztendő, hófehér.
Legyen béke s lágy kenyér!

 

Csukás István: Hideg szél fúj

Hideg szél fúj, hogy az ember
majd megdermed
Kinek jó ez? Csak a kövér
hóembernek.

Szeme szénből, az orra meg
paprikából,
lába nincs, de minek is, ha
úgysem táncol?

Ütött-kopott rossz fazék a
tökfedője,
megbecsüli, hiszen jó lesz
még jövőre!

Seprűnyél a nagyvilági
sétapálca,
el is menne, ha tudna
vele a bálba,

Ilyen ő, az udvarunkon
nagy gavallér,
bár rajta csak ujjal rajzolt
az  inggallér.

Mégsem fázik, mikor minden
majd megdermed,
el is mennék, ha lehetne,
hóembernek.