A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Forrs---Pixabay

Sokat gondolkoztam azon, vajon létezik-e olyan kisgyerek, aki ne szeretne valamilyen élő állatot dédelgetni? Nem tudom, csak azt, hogy az öcsém, Pistike, és én nagyon vágytunk erre. Nyáron, a nagyvakációban nem volt ezzel semmi gond, hiszen nagyszüleink udvara, de a kert is csakúgy hemzsegett az állatoktól. Etethettük, dédelgethettük őket kedvünkre. Már, ha hagyták magukat megfogni! Az etetéssel nem volt baj, ha észrevették, hogy nem üres kézzel közeledünk feléjük, azon nyomban körénk sereglettek. Sőt, a galambok, csirkék, tyúkok bátrabbja ránk is szállt néha. A libák, kacsák meg merészen kikapták az ételes kosarat a kezünkből. Csak a macskák hagyták simogatni magukat, csak úgy, nem az étel kedvéért. Igaz, ők mindig azt csinálták, amihez kedvük volt. Legtöbbször nagymamánk ölében érezték jól magukat, onnan hiába próbáltuk magunkhoz édesgetni őket.

Szóval nyáron nem éreztük hiányát a saját állatnak, annál inkább az év többi felében, otthon. Történt egyszer, hogy édesapám egyik barátja, aki nagyon jól tudta, hogy szeretnénk állatot dédelgetni, megkérdezte tőlünk, mit szólnánk, ha ő teljesítené a kívánságunkat?

-           Igen, igen, jó lenne! – kiabáltuk boldogan. Nagy lelkesedésünkben még azt sem kérdeztük meg, milyen állatra gondol a bácsi.

-           Na, akkor ezt megbeszéltük – mondta. – Holnap hozom Lilit.

-           Hallottátok édesanya, édesapa, hozzák Lilit, a bácsi nekünk adja Lilit! – kiabáltuk lelkesen.

Hogy Lili kicsoda-micsoda, azt csak másnap tudtuk meg, mikor a házunk kapujában egy hófehér kecske mekegett ránk. Gyönyörű volt! Mi pedig olyan boldogok, hogy még megszólalni sem tudtunk. Gondolom, a szüleinknek is nagy meglepetés lehetett, de nem mondtak nemet, Lili a mienk lett. Édesapám azonnal hátravitte az udvar elkerített részébe, hogy nehogy a veteményes kertünkbe tévedjen, és megegye a féltett növényeinket. Nem csak Pistike és én örültünk Lilinek, érkezése örömhír volt az utcánk összes gyereke számára is! A szomszédok rendre meglátogattak bennünket, mindenki hozott valami finomságot: salátát, almát, sárgarépát, lekaszált füvet, lenyesett bokorágat, kukoricadarát, a kertekből kitépett gyomokat. Lili nagyon élvezte a figyelmet, hamar megszokta a gyerekek közelségét, jó étvággyal bekebelezett minden adományt. Ez volt eleinte. Édesanyám mondta is, hogy nem is gondolta volna, hogy ilyen kevés bajjal jár a kecsketartás.

Ahogy telt az idő, Lili egyre válogatósabb lett. Már csak turkált az élelemben, amit egyik nap jóízűen elfogyasztott, arra másnap rá sem akart nézni! Evés helyett keservesen mekegett. Kínálgattuk, simogattuk, de nem használt. A szomszédság tanácsára édesapám elvitte az állatorvoshoz. Az alaposan megvizsgálta, majd fejcsóválva mondta ki az ítéletet:

– Ezt a kecskét alaposan elkényeztettétek! Az égadta világon semmi baja, csak az, hogy un benneteket, a megszokott arcokat. A kecskék természetüknél fogva kíváncsi állatok, no meg szeretik a változatosságot. Vigyétek sétálni az erdőbe!

Mi megfogadtuk a jó tanácsot, és attól kezdve édesapánknak munkája után, délutánra is meglett az elfoglaltsága: vittük Lilit világot látni. Elöl ment édesapám Lilivel, utána pedig az egész gyerekcsapat. Lili, ahogy kiértünk az erdő szélére, le-letépett egy-egy bokor- vagy falevelet úgy tessék-lássék, de ott sem akart többet enni, inkább velünk szórakozott, játszott. Kergetőztünk. Futott utánunk, s ha utolért valamelyikünket, a fejével jól popsin lökött. Ez eléggé veszélyes játéknak bizonyult, sok felhorzsolt könyök, térdecske bánta az egyre vadabb öklelőzést.

A kecsketartásunk híre eljutott a nagyszüleink fülébe is. Nagytata azonnal intézkedett:

– Hallom, kecskegazdák lettetek, és gond van az étkezésével! Nem városba való az ilyen örökmozgó állat! Azonnal hozzátok el, itt beadjuk a kecskepásztor keze alá, meglátjátok, a nyájban visszakapja az életkedvét, étvágyát is!

Így is történt. Lilit eljuttattuk nagyszüleink falujába, ott nagyon jól érezte magát a sok kecske között, úgy megnőtt, meghízott, hogy alig ismertünk rá, mikor nyáron meglátogattuk!

Nélküled nem sikerülhet!

Nélküled nem sikerülhet!

Kedves Olvasó! 2020. október 31.
Kedves Híradó Olvasók!   A nyár után újra itt az ősz, a szeptemberi hűvöskés idő. Azért még van esélyünk időnként elcsípni néhány órát, amikor felmelegít a napsugár. „Légy felfedező a saját folyóidon és óceánjaidon!” – mondta egy helyütt H. D.…
Tovább
Balatoni biciklitúra 2.0

Balatoni biciklitúra 2.0

Kárpát-medence 2020. október 31.
Furcsa időszakot tudhatunk magunk mögött. A koronavírus-járvány szabta korlátok arra hívtak, hogy mindenki azt az országot ismerje meg még jobban, amelyikben éppen él. A félbeszakadt „kőrösis”, svéd hónapok után ismét Magyarország tájait járom. A pandémia hullámai között akadt azért lélegzetvételnyi…
Tovább
Gorka Géza életmű kiállítása a budapesti Kieselbach Galériában

Gorka Géza életmű kiállítása a budapesti Kieselbach Galériában

Képzőművészet 2020. október 31.
A nyári szabadságom elején egy szakmai szervezetet kívántam meglátogatni Budapesten, a galériák sokaságáról ismert Falk Miksa utcában. Sajnos nem volt szerencsém, a vírushelyzet miatt zárt ajtókat találtam a hivatalban. Visszafelé, a Körút felé haladva kis, zománcozott állatfigurák sokaságát fedeztem fel…
Tovább
„Megfogott minket a befogadó légkör, a családias hangulat…”

„Megfogott minket a befogadó légkör, a családias hangulat…”

Portré 2020. október 31.
A malmői Pannónia Klub vezetősége több új taggal bővült, fiatalodott a csapat. Az élénk egyesületi élet legfőbb tanújele az a nyári beszámoló, melyet lapunk első felében olvashatunk, az Egyesületek rovatban. Beszélgetőtársaim ezúttal Berecki Emőke és Lukács Andrea voltak.   Antal…
Tovább

Egyesületek

Mitől lesz jó egy töltött paprika?

Mitől lesz jó egy töltött paprika?

Egy komoly kérdés foglalkoztatta a göteborgi Tavaszi Szél Kulturális Egyesület tagjait a szeptemberi tanévévnyitó kirándulásuk előtt. Nevezetesen, hogy…
Nyár a Pannóniával

Nyár a Pannóniával

A koronavírus-járvány által megnehezített időszak azt hiszem, több mindenre megtanít(ott) bennünket. Például, hogy értékeljük azt, ami a közvetlen…
Kedves magyarok!

Kedves magyarok!

Sajnálkozva jelentem, hogy – mint néhányunk előtt már ismert is – a nyár elején végleg befejezte működését a…
Ki a természetbe: áfonyaszedés a (lomb)korona árnyékában

Ki a természetbe: áfonyaszedés a (lomb)korona árnyékában

Hasonlóan más egyesületekhez, tavasszal minden fizikai találkozást igénylő programunkat törölnünk kellett az Uppsalai Magyar-Svéd Egyesületnél (UMSE) is. Az…
Szent István-napi Sokadalom Ljungbyben

Szent István-napi Sokadalom Ljungbyben

Immáron második alkalommal rendezte meg Szent István napi sokadalom elnevezésű rendezvényét a ljungby-i Petőfi Magyar Egyesület. A dél-svédországi…
Nem mindennapi strandparti

Nem mindennapi strandparti

2020 júniusában az egykori LMKF fiatalok csoport megrendezte első víz melletti szabadtéri programját, a strandpartit. Hihetetlen érdeklődést vont…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME