Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú. Úgy hívták, hogy kis Bence. Kedves, de nagyon kíváncsi gyerek volt. Mindig-mindig csak kérdezett:

 - Az mi az? Mit csinálnak vele? Miért? Mikor? Meddig?  – Soha nem hagyott volna ki egyetlen kérdést sem! És persze nem elégedett meg egyetlen felnőtt válaszával. Kérdezte az édesanyját, édesapját, a nagymamákat, nagytatákat, nagynéniket, nagybácsikat, a testvéreit, szomszédokat, mindenkit. És mivel egyre több dolgot kérdezett, a felnőttek lassan belefáradtak a magyarázatokba. Csak nagytata nem, ő mindig csak bíztatta Bencét és nyugtatta a felnőtteket:

 - Úgy tanul a gyermek, ha kérdez!

Tóth Ildikó

2020. április 02.

Találatok: 268

Bővebben: KISBENCE

Korán reggel útra keltem,

se nem ittam, se nem ettem.

Tarisznya húzza a vállam,

térdig kopott már a lábam.

Bejártam a fél világot,

láttam sok-sok szép virágot.

A legszebbre most találtam,

hogy öntözzem, alig vártam.

Piros tojás, fehér nyuszi,

locsolásért jár egy puszi

Itt a húsvét, eljött végre,

a szép lányok örömére.

Mert a lányok szép virágok,

illatos víz illik rájok.

Kit húsvétkor nem locsolnak,

hervadt virág lesz már holnap.

Ne fuss el hát, szép virágom,

locsolásért puszid várom!

Kinyílott az aranyeső,

én voltam ma a legelső,

aki kora reggel locsolkodni kelt fel.

Minden szőke, barna leány,

mint a piros tulipán virulva viruljon.

Rózsapermet hulljon.

Íme, itt a kölni, szabad-e locsolni?

Patak mellett mentem, azt súgta egy harcsa:

van e háznál kislány, hogy az Isten tartsa!

Meglocsolnám rózsavízzel, hogyha előjönne,

akkor az a kicsi leány hej, de nagyot nőne!

Szépen kérem az apját, de még szebben az anyját:

adja elő a lányát, hadd locsoljam a haját!

Hadd nőjön nagyra, mint a csikó farka,

még annál is nagyobbra, mint a Duna hossza.

Szabad-e locsolni?

Tóth Ildikó

2020. április 02.

Találatok: 270