Úgy érzem, jó, ha olyan a karácsonyi mese, hogy együtt olvashassa gyerek, ifjú, apa, anya, nagyszülők. Pistike, akiről a mesém szól, az én testvérem volt, tőle tanultam meg azt, hogyan kell igazi boldog gyereknek lenni! Remélem, ti is olyan ügyes, találékony gyerekek, ifjak vagytok, amilyen az én kisöcsém volt.
Szeretném, ha utánanéznétek, és pár mondatban megírnátok nekem, mi az a GUBACS, és mit csinál a GUBACSDARÁZS? Ha még annak is utánajártok, mit jelent a két szólás: ÜSSE KŐ és a FALNAK IS FÜLE VAN, akkor már várhattok is valamilyen ajándékot tőlem! Címem nem változott: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Kellemes karácsonyi ünnepeket, boldog új évet kívánok minden kedves olvasónak!
Pistike öt éves korában még nagyon félénk kisfiú volt, nem szeretett sem hangoskodni, sem ugrálni, mint a nővére, vagy unokatestvérei. Akkor volt nyugodt és boldog, ha kettesben lehetett az édesanyjával a konyhában, főleg olyankor, mikor amúgy is jól esett a főzőkályha melege. Nem igényelte, hogy foglalkozzanak vele, szórakoztassák, elvolt a maga, kitalált játékaival. Édesanyja megértette, és egyáltalán nem tiltakozott, ha Pistikének autózásra vagy vonatozásra támadt kedve, hagyta, hogy rendre kihúzogassa a fiókokat és összeszedje a „kocsiparkba” valókat. A képzeletbeli vonatot, mely többnyire ügyesen egymásba tolt, üres gyufa skatulyákból állt, hol a jobb, hol a bal vágányra irányította a húsdaráló karja, mely mindig pontos időben, gond nélkül váltotta a síneket.
A sok érdekes szerszám, segédeszköz közül a krumplinyomó volt a kedvenc, azt kinyitva-összenyomva remekül lehetett utánozni a nehézkes gőzmozdony kerékagyán előre-hátra csúszó tengely mozgását.
– Sssss-ha-ha-ha-ha, sssssss-ha-ha-ha-ha – szinte érezni lehetett, milyen nehézségek árán jut fel az áruval jól megterhelt szerelvény a dombra. Néha figyelmeztetni kellett a sínek mellett haladókat:
– Uí-úúúúúú!
Mikor felért a domb tetejére, a mozdonyvezető éles füttyel jelezte, hogy vége a megpróbáltatásoknak, a völgy felé már vidáman, gyorsan gurult a tehervonat:
– Si-ha-ha-ha, si-ha-ha-ha!
Az állomáshoz közeledve Pistike fülsértő hangokkal jelezte a fékezést, a mozdony egyre lassabban sistergett:
A forgalmista felemelt lapátjelzővel fogadta a szerelvényt, kis várakozás után engedélyt adott az indításra. A vonat nagy gőzfelhőket puffogtatva elindult, fel a hegyre, le a hegyről, megfelelő helyen gyorsított, lassított, fékezett, és persze éktelenül sípolt is néha, hogy jelezze, minden rendben, a vonat sínen van!
Kíváncsi vagyok, hányan ismeritek a következő kis dalt:
De jó a dió! /fütyül a rigó. /Vidám dala száll: /élni, jaj de jó!
Gyere, te rigó,/itt van a dió,/héja ropogó,/bele csudajó.
Csak azért érdeklődöm, mert régi ismerősötök, Bazsó újra jelentkezett, és megosztotta velünk egyik kedves nyári élményét, azt, hogy hogyan figyelte meg unokatestvéreivel együtt egy rigócsalád életét. A rigótörténetről nekem eszembe jutott ez a kis dalocska, melyben vidáman fütyül a rigó, s mivel már vége van a nyárnak, megjött az ősz, ahol megterem, ott érik a dió!
Remélem kellemesen telt a vakáció, kipihenten láttatok neki az új tanévnek! Akinek kedve van, írjon a nyári élményeiről, örömmel olvasom majd!
Címem: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Szalai Erzsébet férjével, Gézával és kislányukkal, Évával, kalandos út végén, több ausztriai és svédországi megálló érintésével, 1957 októberében érkezett meg Göteborgba. A házaspár kezdettől fogva tevékeny részt vállalt a helyi Göteborgi Magyar Egyesület létrejöttében. Szalai Géza ráadásul a SMOSZ 1974.…
Göteborgs Konstmuseum (Göteborgi Szépművészeti Múzeum) 2018. június 13-tól november 11-ig „Kemény spanyol modernizmus, szigorú konkrétság, kifejező Cobra festmény és Lucio Fontana vágott vásznai. A tudományos kutatás alapú kiállításon Az egyetemes képi nyelvet boncolgatják. A háború utáni időszak absztrakt művészetét a…
Szeptember 22-én, szombaton tartotta hagyományos, őszi közgyűlését a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége. Az összességében kétnapos találkozón mintegy ötvenen…
Szívet melengető koncertélményben részesített bennünket a Szentegyházi Fili gyermekkórus. A svédországi magyarok hatalmas összefogásának köszönhetően 140 gyermeket és…
A híres szentegyházi Fili Gyermekfilharmónia látogatott Svédországba és négy koncertet tartott Stockholmban, Uppsalában, Göteborgban és Ljungbyben. A Fili…
A Magyarország Kormánya által kiírt pályázat sikerességelehetővé tette a Magyar Ház udvarának és parkolójának felújítását. A felújítási munkálatok…
Támogasd újságunkat!
A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.
A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan elő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.
Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.
Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!
Éves tagsági díj családonként: 100 kr
A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:
Bankgiro 244-1590
Nem kapta kézhez a Híradót?
Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.
Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.
_images_stories_17dec_thumb850_.jpg)
