A fiam tízéves. Sétálunk, beszélgetünk, meg nagyokat hallgatunk. Új iskolába került, úgy veszem észre, nincs problémája a változással. Azért óvatosan rákérdezek.

-           Na, hogy tetszik az új iskola?

-           Jó, tetszik.

-           Lányok, vagy fiúk vannak többen az osztályban?

-           Hát, olyan egyformán.

-           Milyenek a lányok? Tetszik neked valamelyik?

-           Igen, tetszik.

-           Hogy hívják?

-           De Papa, neveket nem illik mondani.

-           Rendben, igazad van. Hogy néz ki?

-           Hát... mint egy lány... van haja...

-           És mi tetszik rajta?

-           Nem tudom,... hogy lány.

-           Szép szemei vannak?

-           Papa! Nem vagyok én hülye, hogy a szemeit nézzem!

B. L.