Őrangyal kis hibával

Az egyik összejövetelen, a szokás-megszokás, beidegződések, félreértések témaköreiről beszélgettünk. Hogy milyen könnyen félreérthetünk dolgokat, mennyire automatikusan ismétlünk anélkül, hogy átgondolnánk. Tovább adunk értelmetlenségeket.
– Gyerekkoromban következetesen kincsnek mondtam a kilincset, mert nagymamám kicsit hadart, és én tőle hallottam először ezt a szót. Nála a parkettát visszelték, a konyha kövét ronnyal törölték fel. A palacsinta pacsinta volt. Kamaszkoromra persze rájöttem, nem jó mindenben utánozni a nagymamámat, de kedves, szívet melegítő emlék maradt a „nagymamaszótár”.
A témához többen is hozzászóltak, nagyjából mindenkinek volt valamilyen története. Csak a barátnőm, aki nálam vendégeskedett, nem szólt bele a beszélgetésbe. Csak hallgatott minket és mosolygott. Aztán mikor hazaindultunk, az úton elmesélte, hogy neki is van egy hasonló élménye.
– Még gyerekkoromban tanultam egy szép esti imát. Jobban mondva többet is, de a kedvencem az őrangyalos lett Ez volt az az ima, mely gondolkodásra késztetett. Az ok egy olyan félreértés, amilyenről beszélgettünk. Tudniillik, az imában én Őrangyal helyett következetesen sörangyalt mondtam. Bizonyára érezhettem, hogy valami hiba van, mert a sör­angyalon mindig elméláztam. Szégyellem magam, de csak felnőtt koromban jöttem rá a helyes kiejtésre. Szép ima, ezzel kívánok én is jó éjszakát!
 

Esti ima

Ó, édes Istenem!
Hálát rebeg lelkem,
hogy egész napon át,
úgy szerettél engem.

Bánom sok vétkemet,
Szent Fiadnak vére
mossa meg kegyesen
szívemet fehérre!

Virrasszon felettem
gondviselő szemed!
Kérlek, óvd az éjjel
testemet, lelkemet!

Szűz Anyám és őrangyalom,
legyetek énvelem,
ha ti rám vigyáztok,
nyugodt lesz éjjelem. Ámen.

Kísérlet

Megszokott és szeretett elfoglaltsága volt a 8 éves Róbertnek a mindennap esti imádkozás, a Mi Atyánk. Eleinte csak mondta sorra az imádság szavait, nem sokat meditált azok értelmén, csak egy kifejezés késztette töprengésre: nem tudta elképzelni, hogy a jó Isten milyen kísérletbe akarna vinni minket? Mert nem lehet valami kellemes dolog, hiszen arra kérjük, hogy: NE vigyen minket kísérletbe. Csak akkor könnyebbült meg a lelke, mikor rájött, hogy nem kísérlet, hanem kísértés az, amitől óvjon minket az Úr.

Lejegyezte: Tóth Ildikó, Tompa Anna elbeszélése nyomán