Karácsonyi idill
Körülötte egyetlen hópehely sem volt, egyedül sodródott ide-oda a süvítő szélben. Igyekezett minden irányba fordulni és remélte, hamarosan utolérik társai, mint mindig. Szeretett elidőzni az erdei fákon és maga is élvezte a csendet meg nyugalmat, amit a hótakaró okozott. Ezúttal azonban sehol sem talált egyetlen társat sem. Amikor leért, egy fenyőfa tűlevelei közé huppant és tudta, senki nem vesz róla tudomást, ehhez a társak tömege kellett volna.
Türelmesen várakozott, reménykedve szemlélte a sötét valamit, amit mi égnek nevezünk. A szél sem mesélt eltévedt hópelyhekről és a hópehely kimerülten elaludt. Amikor a világító dolog, amit mi napnak nevezünk, előjött rejtekhelyéről, hópelyhünk kinyitotta a szemét és hirtelen elkápráztatta a nagy ragyogás meg a fény. Körülötte fehéren ragyogott a táj, a fákon mint megannyi kis gyémánt sziporkáztak a várva várt társak és Hópehely megnyugodva látta, hogy sok gyerek piros orral szánkózik a barátai hátán.
Mintha tudta volna, mi az, hogy Karácsony, boldogság fogta el és a fenyőágról integetni kezdett az egész világ felé …
Írta: Bálint Endre Levente
Nincs Karácsony ének nélkül
Rossz a Jézus kis csizmája, nincsen ködmöne
Ázik-fázik, megveszi az Isten hidege.
Hogyha volna kis csizmám, Jézuskának od’adnám.
Báránybőrös ködmönkémmel bétakargatnám.
S akkor felém hajolna, talán meg is csókolna.
Boldogabb e széles földön senki sem volna.
Nálunk a takarítás, főzés, sütés, vagy a kötés, hímzés, favágás, kertészkedés, szóval bármilyen házi tevékenység, sőt a kirándulásaink is elképzelhetetlenek voltak zenei aláfestés nélkül. Énekeltem, és akkor könnyebb lett minden. Nem volt olyan fárasztó a munka, hamarabb értem dolgom végére. Nem minden előzmény nélkül alakult ki ez a gyakorlatom, nem én találtam ki. Egyszerűen beleszülettem egy ilyen dalos családba. Ezt hallottam a nagyszüleimnél, igaz, náluk inkább nagyapám volt a dalolósabb, tőle hallottam például a kintornás balladákat. Szüleim mindketten iparkodtak megismertetni velem a zenei műfajok sokféleségét. Ennek a háttérnek köszönhetem, hogy ismerem mind Kriza, mind Bartók és Kodály által gyűjtött népdalokat, rengeteg kiszámolót, körtáncot, mondókát, de a harmincas évek slágereit, nótáit is szép számmal. És kántortanító, lelkész rokonaim jóvoltából sok egyházi éneket.
„Dalolva szép az élet” – a régi film címét egyenesen családi mottónknak is kikiálthattuk volna. Gyermekeim kisgyerekkorukban kénytelenek is voltak beérni az általam szolgáltatott zenei élménnyel, rádiót, televíziót egyrészt anyagi megfontolásból, másrészt elvből, nem szereztem be. Dédunokáim, és a velük egykorúak, gondolom elkerekedett szemmel csodálkoznak azon, hogy volt élet a mindenféle kütyük, modern szerkentyűk nélkül is.
Mivel a legtöbb éneket hallás után tanultam, életem során sokszor figyelmeztettek, hogy eltérek a kottában előírt dallamoktól. Bizonyára így van, de hát ettől népköltészet a népköltészet, vígasztalom magam. Alakul. Mint ahogy arra is rájöttem, nem csak a dallamot lehet tévesen rögzíteni, a szövegértésbe is csúszhat hiba jócskán. Engem személy szerint nagyon szórakoztatnak ezek a bakik, gyűjteményemből jó párat meg is osztottam már a Híradó olvasóival.
Szóval gyakran énekeltem, énekelek a gyermekeimnek, unokáimnak, remélem lassan a dédunokáim számára is feltárhatom magyar zenei kincsünk kicsike darabját.
Karácsony közeledtével nagyanyai repertoáromban a gyerekdalokat, népdalokat felváltják a karácsonyi énekek. Természetesen a közkedvelt és közismert „Mennyből az angyal” volt az első, melyet családom aprajának megtanítottam, és melyet azon nyomban félre is értett az egyik unokám. Mivel a menny szót nem ismerte, értelmessé alakította dalt: Nem jön az angyal, nem jön hozzátok.
Értelmezési problémákkal küzdöttünk meg egyik kedvenc karácsonyi énekemben, a bevezetőben írott dal első sorában felbukkanó hiánycikk, a ködmön okozott gondot. Móra Ferenc kedves története, a Kincskereső kis ködmön illusztrált példánya segített rajtunk. Azt hittem, a szöveg többi része világos, és érthető. De rájöttem, hogy az sem jó, ha a gyerek túl jól érti az egyes szavak jelentését.
– Nagymama – mondta az unokám elgondolkozva. – Az Istennek milyen hidege van? És azzal hogy tudja megvenni azt, aki ázik, fázik? Miért?
Írta: Tóth Ildikó, fotó: pixabay