Lassan elmúlt a szép tavasz, a fák, bokrok üde zöld levelei megnőttek, színük sötétebb zöldre változott. Kinyíltak a virágok, a falu melletti rét olyan lett, mintha valaki szép tarka szőnyeget terített volna rá. A szél időnként hatalmas illatfelhőt kavart fölötte, olyan erőset, hogy attól csak a méhecskék nem kábultak el. A levegő megtelt madárcsicsergéssel, bogárzümmögéssel, és a gólyák örömére, egyre hangosabb békabrekegéssel. A gólyák is kivették a részüket az általános hangzavarból, örömükben kelepeltek egy sort, hiszen a hangos kuruttyolás azt jelentette, sok a béka, könnyen jóllakhatnak a gólyacsemeték. Jól is laktak, fejlődtek, nőttek szorgalmasan.
Az egyik összejövetelen, a szokás-megszokás, beidegződések, félreértések témaköreiről beszélgettünk. Hogy milyen könnyen félreérthetünk dolgokat, mennyire automatikusan ismétlünk anélkül, hogy átgondolnánk. Tovább adunk értelmetlenségeket. – Gyerekkoromban következetesen kincsnek mondtam a kilincset, mert nagymamám kicsit hadart, és én tőle hallottam először ezt a szót. Nála a parkettát visszelték, a konyha kövét ronnyal törölték fel. A palacsinta pacsinta volt. Kamaszkoromra persze rájöttem, nem jó mindenben utánozni a nagymamámat, de kedves, szívet melegítő emlék maradt a „nagymamaszótár”. A témához többen is hozzászóltak, nagyjából mindenkinek volt valamilyen története. Csak a barátnőm, aki nálam vendégeskedett, nem szólt bele a beszélgetésbe. Csak hallgatott minket és mosolygott. Aztán mikor hazaindultunk, az úton elmesélte, hogy neki is van egy hasonló élménye. – Még gyerekkoromban tanultam egy szép esti imát. Jobban mondva többet is, de a kedvencem az őrangyalos lett Ez volt az az ima, mely gondolkodásra késztetett. Az ok egy olyan félreértés, amilyenről beszélgettünk. Tudniillik, az imában én Őrangyal helyett következetesen sörangyalt mondtam. Bizonyára érezhettem, hogy valami hiba van, mert a sörangyalon mindig elméláztam. Szégyellem magam, de csak felnőtt koromban jöttem rá a helyes kiejtésre. Szép ima, ezzel kívánok én is jó éjszakát!
Esti ima
Ó, édes Istenem! Hálát rebeg lelkem, hogy egész napon át, úgy szerettél engem.
Bánom sok vétkemet, Szent Fiadnak vére mossa meg kegyesen szívemet fehérre!
Virrasszon felettem gondviselő szemed! Kérlek, óvd az éjjel testemet, lelkemet!
Szűz Anyám és őrangyalom, legyetek énvelem, ha ti rám vigyáztok, nyugodt lesz éjjelem. Ámen.
Kísérlet
Megszokott és szeretett elfoglaltsága volt a 8 éves Róbertnek a mindennap esti imádkozás, a Mi Atyánk. Eleinte csak mondta sorra az imádság szavait, nem sokat meditált azok értelmén, csak egy kifejezés késztette töprengésre: nem tudta elképzelni, hogy a jó Isten milyen kísérletbe akarna vinni minket? Mert nem lehet valami kellemes dolog, hiszen arra kérjük, hogy: NE vigyen minket kísérletbe. Csak akkor könnyebbült meg a lelke, mikor rájött, hogy nem kísérlet, hanem kísértés az, amitől óvjon minket az Úr.
Lejegyezte: Tóth Ildikó, Tompa Anna elbeszélése nyomán
Nagyon szeretek olvasni. Mondhatni, szenvedélyesen. Azóta, hogy megtanultam összeolvasni a betűket, hogy nagy ámulattal felfedeztem, hogy a M-A-M-A az mama, és igaziból is anyát jelent! Nem tudom, osztálytársaim hogyan élték meg, de rám valósággal sokkoló hatással volt a ráébredés az írás és olvasás közötti összefüggésre! Attól kezdve állandóan olvastam. A kirakatok feliratait, a reklámokat, szüleim könyvtárának címeit, a vásárolt élelmiszerek márkajelzését, mindent. Persze, nem mindent értettem meg, például a mai napig sem tudom, tulajdonképpen mit tartalmazott a „Kiahtas tea” feliratú dobozunk.
Kedves Híradó Olvasók! Mindenekelőtt szeretnék elbúcsúzni szeretett szerkesztőtársamtól, a Híradó régi munkatársától, a Kékvirág anyanyelvi tábor „Nagymamájától”: Tóth Ildikótól. Sajnálattal fogadtam váratlan halálhírét, előtte néhány héttel elküldte még a Híradó számára – az immáron utolsóvá vált – szövegeit. Elhallgatnak…
Kutatok a közelmúlt emlékei között, hogyan és mikor bukkant fel ez a könyv, de nem jut eszembe. Valószínűleg a cím és a könyvborító volt, ami felkelthette az érdeklődésemet szokatlansága miatt. Agustina Bazterrica argentin írónő Pecsenyehús című regényének borítóján egy…
Olle Olsson Hagalund - Műterem - olaj-vászon A Híradó októberi számában Carl Kylberg, Tor Bjurström és Gösta Sandels képeinek elemzésén, a korszak bemutatásán keresztül indítottuk útjára a göteborgi kolorizmus történetét új megvilágításba helyező cikksorozatunkat. A második rész további utazásra…
Jelen írás egy, a Szent György Lovagrend (In Veritate Iustus Sum Huic Fraternali Societati, magyarul: „Valósággal igaz vagyok e testvéri közösség iránt”, rövidítve: IVISHFS) Skandináviában működő nagypriorátusáról szóló sorozat 3. részét képezi, melynek előzményei a Híradó előző két számának hasábjain…
Nemrégen jelent meg a Híradó hasábjain dr. Sebestyén Gábor nőgyógyász főorvossal, a stockholmi protestáns gyülekezet világi felügyelőjével készített interjú második része. Mivel még ebben sem értünk kérdéseink végére, a beszélgetést folytattuk 2023 augusztusában. A köztünk lévő korkülönbség ellenére jó…
2024. február 9-én délután megnyitotta kapuit a SOMIT első idei tábora, a Téli tábor. A táborlakók már pénteken…
Támogasd újságunkat!
A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.
A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.
Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.
Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!
Éves tagsági díj családonként: 100 kr
A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:
Bankgiro 244-1590
Swish:
Nem kapta kézhez a Híradót?
Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.
Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.